Bevezető, tartozékok

A HTC mobilos fronton sok szempontból nevezhető úttörőnek, nem véletlen, hogy népes és lelkes rajongótábor veszi körül a márkát, és ezek a felhasználók idén boldogok is lehetnek, hiszen a HTC 10 egy kimondottan szerethető csúcsmobil lett, ami úgy teljesíti az elvártakat, hogy közben büszkén és hűen viseli a gyártó logóját, és semmi komoly hibája nincs. Az ára persze nem alacsony, de egy új, márkás zászlóshajó értelemszerűen nem lesz olcsó, ezért érdemes szétnézni a korábbi évek nívósabb modelljei között, amik jóval alacsonyabb áron akár hasonló teljesítményt tudnak kínálni.

Az ujjlenyomat-olvasó hiányzott a HTC legismertebb tavalyi zászlóshajójáról. [+]

A HTC esetén ez talán kevésbé kifizetődő, hiszen a One M9 hivatalos ára nem csökkent drasztikusan, közben pedig ellene szól a csúszós hátlap, a vaskos képernyőkáva, az átlagos kamera és nem utolsó sorban az erőteljes melegedés, ami miatt eleinte nagyon sok kritikát kapott a termék. Nem érdemes elfeledkezni azonban arról, hogy az M9-nek akad egy nagyobb testvére is, amit eredetileg ugyan nem az európai piacra szántak a tajvaniak, de végül eljutott hozzánk, és legfőbb érdekessége, hogy a MediaTek rendszerchip bevetésével gyakorlatilag egy huszárvágással elintézték a melegedési problémák jelentős részét, nem mellesleg pedig pakoltak rá ujjlenyomat-olvasót, dupla hátlapi kamerát és QHD kijelzőt, tehát szinte mindent, amit az M9-ről hiányoltunk, mindezt 200 000 forint alatti hivatalos áron.

A doboz és a tartalma már-már szokásosnak mondható. [+]

Hozzánk a Speedshoptól érkezett a doboz, amiben a telefonon és a dokumentációkon kívül egy 1,5 amperes töltőfej, egy microUSB-kábel és egy in-ear kialakítású headset kapott a helyet a hozzá tartozó szilikon illesztékekkel. Színek szempontjából arany, fekete és ezüst-arany érhető el, hozzánk ez utóbbi jutott el, és amennyire ritka kombináció ez, annyira jól áll a telefonnak.

Külső

A One M9+ első blikkre összetéveszthetetlenül tartozik a One-szériába: megvannak a méretes hangszórórácsok, a fekete képernyőkáva, a diszkrét, hangszóróba rejtett értesítési led, az ívelt, fém hátlap, és az a hideg érzés, ami minden reggel fogad minket, mikor először kézbe vesszük a telefont. Az egyszerű, de végtelenül elegáns formatervet az előlapi ujjlenyomat-olvasó és a másodlagos hátlapi kamera különbözteti meg társaitól, egyedül a méretek lehetnek még furcsák, a sorozat egyik legnagyobb tagja lett az M9+ a 151 x 72 x 9,6 milliméteres dimenzióival. A 168 grammos tömeg pont olyan súlyossá teszi a mobilt, ahogy azt a HTC-nél szeretjük, és természetesen az összeszerelési minőség is hozza az elvárt szintet: beleköthetetlenül hibátlan az összerakás, a gombok és a csatlakozók is úgy teszik a dolgukat, ahogy az meg van írva.

Furcsán hangzik a színösszeállítás, pedig valójában nagyon jól néz ki. [+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az 5,2 hüvelykes kijelző körül vaskos keret uralkodik, főleg az alsó káva tűnik nagynak, ezen pedig nem segít az sem, hogy érintőgombok helyett a kijelző alsó sávjában megjelenő virtuális billentyűk töltik be ezt a szerepet. A Super LCD3 panel képpontsűrűsége viszont remek, 1440 x 2560 pixellel számolhatunk, ami 565 ppi-t eredményez, és a megjelenítés valóban tűéles, a betekintési szögek pedig szintén rendben vannak, egyedül némi fényerőveszteséggel kell számolni, ha alulról vagy felülről pillantunk rá. A maximális fényerő bőven elegendő a napfény alatti láthatósághoz, az automatika is villámgyorsan teszi a dolgát, van kesztyű mód is, ami szintén remekül működött a teszt során. Az egyedüli probléma a kissé kékes kalibrációval van, ezt sajnos nem állíthatjuk át a beállításokban.

Gyönyörű a kijelző, és a napfény alatti láthatóságával sincs gond. [+]

A telefon aljára került a microUSB csatlakozó és a 3,5 milliméteres jack, de a felső rész sem üres, az infraportot láthatjuk rajta, amivel távirányítóként használhatjuk az eszközt. Jobb oldalon három, egymástól különálló billentyű pihen, még a méretük és az egymástól való távolságuk is hasonló, a bekapcsológombon van némi recézés, de ez szinte alig érezhető, zsebben nyomkodva viszonylag könnyen tévesztünk, de normál használatban is előfordult, hogy le akartam zárni a mobilt, de valamelyik hangerőszabályzóra sikerült rányomnom. Mindkét oldalon láthatunk kártyafiókot, a bal oldaliba nanoSIM, a jobb oldaliba pedig microSD kerülhet.

A fém hátlap ezúttal is gyönyörű. [+]

Az ezüst színű hátlap nagyon jól néz ki, a sötétszürke HTC felirat pedig csak még elegánsabbá teszi a hatást, az alsó-felső antennacsíkokon kívül a dupla ledes, kéttónusú villanó és a dupla hátlapi kamera hívja fel magára a figyelmet, a 20 megapixeles képek készítésére alkalmas rendszer fő optikája kicsit kilóg a mobil síkjából.

Hardver, szoftverezettség

A HTC-nél egy huszárvágással oldották meg az M9 melegedési gondjait: a Qualcomm rendszerchipet egy tajvani MediaTek Helio X10-re cserélték. A QHD kijelző megköveteli az emelt órajelű változatot (MT6795T), amely 2,2 gigahertzes Cortex-A53 magokat tartalmaz, egész pontosan nyolc darabot, mellé pedig PowerVR G6200 grafikus gyorsító, 3 gigabájt rendszermemória és 32 gigabájtos tárolóegység jár, ez utóbbiból körülbelül 22 gigabájtot használhatunk fel szabadon. MicroSD kártya segítségével elméletileg akár 256 gigabájttal is kitolhatjuk a háttértárat, viszont az alkalmazások telepítése a jelenlegi szoftververzióval nem megoldott, talán a Marshmallow frissítés elhozza ezt a lehetőséget is.

A benchmarkok a várt eredményt hozták, a mobil semmilyen szinten nem veszi fel a versenyt az idei csúcsmodellek hipermodern lapkáival, igazán gyenge pontja a grafikus gyorsító, ami a kijelző felbontása mellett már nem annyira fürge, mint azt elvárhatnánk. Ugyanakkor az optimalizálás rendben van, a memóriakezelés például kimondottan jó, és bár kellő gyötrés hatására tud melegedni a fémház, a One M9-hez képest tényleg kimondottan hűvös az eszköz, a zavaró szintet még a nyári forróságban sem ütötte meg. Játékoknál gyakran visszafogott a képkockasebesség, viszont a rendszerfelület villámgyors, az alkalmazások szinte azonnal megnyílnak, akadozásokkal nagyon ritkán lehet csak találkozni.

A tartózkodási helyünk szerinti kezdőképernyő és a BlinkFeed. [+]

Ahogy azt megszokhattuk, a HTC a Sense 7 felületet használja a mobiljain, az Android 5.0.2-re épülő megjelenés remekül ötvözi az operációs rendszer funkcióit az elegáns, letisztult formavilággal. A rendszer legfeltűnőbb extrája a BlinkFeed, ami egy jól felszerelt hírösszegyűjtő oldal a főoldal bal szélén, amelybe igény szerint a közösségi média fontosabb tartalmai is beépülnek. A kezdőképernyő másik barátságos extrája egy widget, amely gyakorlatilag egy néhány ikont tartalmazó keret, amit otthoni, munkahelyi vagy távoli időtöltés szerint variálhatunk, annak megfelelően, hogy épp milyen alkalmazásokat veszünk elő gyakran. Az alkalmazáslista továbbra is függőlegesen görgethető, ez kezdetben sokakat megzavar, viszont a számos rendezési mód és a mappázhatóság miatt rövid időn belül megszokható a mobil kezelése.

Témák és Motion Launch gesztusok. [+]

Megmaradt a témázhatóság, használatukhoz persze továbbra is be kell jelentkezni HTC fiókkal, de utána megnyílik előttünk az ingyenes és fizetős témák tárháza, amik a hátteret, a billentyűzet stílusát és a betűtípust is lecserélik adott esetben. A kijelző beállításai közé ismét rengeteg hasznos funkció került, ilyen például a duplakoppos feloldás és lezárás, a hangerő gombbal történő kameraindítás és a BlinkFeed villámgyors előhúzása is. Böngészéshez a Google Chrome áll rendelkezésünkre, a legfontosabb funkciókat itt is megtaláljuk, a sebesség szinte kitűnő, nem mellesleg pedig még 5-6 megnyitott oldal esetén is újratöltögetés nélkül váltogathatunk.

Google Chrome és az öt minta tárolására képes ujjlenyomat-olvasó. [+]

Az előlap alján lévő ujjlenyomat-olvasó ergonómiailag jó helyen van, és hamar megszokható, hogy csak egy érzékelő, nyomógombként nem funkcionál. A kijelző feloldásához szerencsére nem kell semmit megnyomnunk, elég, ha a lezárt kijelzőjű telefon biometrikus szenzorát megérintjük, és ha felismeri az ujjbegyünket, akkor két másodpercen belül a főképernyőn vagyunk. Nem a leggyorsabb rendszer, amivel valaha találkoztunk, Marshmallow nélkül még a funkcionalitása is visszafogott, viszont nagyon megbízhatóan működik, akár enyhén koszos vagy nedves ujjal is.

Alkalmazásváltó és Peel Smart Remote. [+]

A tárhelyet vaskosan lecsípi a mobil az első bekapcsoláskor, de ennek ellenére nem rakja tele felesleges applikációkkal magát a készülék, a Peel Smart Remote kimondottan hasznos, hiszen a mobil tetején lévő infraportot remekül tudja vezérelni, más alternatívát nem is ad rá a rendszer. A Google-féle alkalmazások megléte magától értetődő, a billentyűzet viszont a gyártó sajátja: kényelmesen használható és hibátlanul teszi a dolgát, magyarul is. Az első One óta nem maradhat el a Zoe videoszerkesztő, amivel montázst készíthetünk fotóinkból és filmjeinkből, méghozzá különösebben sok munka nélkül, kellemes zenei alávágással.

Kamera és multimédia

A hátlapon hasonló módunk látunk kétkamerás rendszert, mint a One M8 esetén, a képrögzítésért tehát a nagy egység felel, a másik csupán kiegészíti a dolgát, és a telefonos utómunka során megkönnyíti a dolgunkat, akár egy tárgy utólagos előtérbe állításával, vagy térbeli elemek elhelyezésével. Jópofa megoldás, de a felbontásban is jelentősen korlátoz, így szinte biztosan nem fogjuk állandóan így használni, hagyományos módban bár a fókuszálás nem kimondottan gyors, de így már elérhető a 10:7-es képarányon értendő 20 megapixeles képrögzítés, illetve számos egyéb mód áll rendelkezésünkre a HDR-től kezdve az éjszakai módon át a záridőre, a fehéregyensúlyra, a fókuszra és az érzékenységre egyaránt kiterjedő manuális lehetőségig.

Ha sikerül fókuszt találnia a rendszernek, akkor minden gond nélkül működik, nálunk előfordultak azonban életlen, elmosódott alkotások, főleg az éjszakai témák esetén. A nappali fotók ugyanis egész jók: jól belövi a fehéregyensúlyt az automatika, kevés a zaj, jó a részletesség, némi túlélesítésen és a dinamikatartomány gyengeségein kívül alig tűnik fel hiba, ugyanakkor a nagyon közeli makrók nem minden esetben tökéletesek. Este erőteljesebben feltűnik a zaj és a részletesség hiánya, egy-egy fotó néha egészen olajfestményes jellegű lett, pedig több is készült ugyanarról a témáról. A mozgóképek maximális felbontása 2176p 30 fps mellett, egy tesztvideó erre a linkre kattintva érhető el!

A kiegészítő kamera 2,1 megapixeles. [+]

Örömteli, hogy nem maradt ki az FM-rádió, fülhallgató csatlakoztatása után megkeres minden elérhető állomást, viszont a rögzítési lehetőség hiányzik belőle. A HTC zenelejátszója remekül, amely nem csak rendezi előadók, albumok, számok és listák alapján a dalainkat, hanem ha hiányosságot talál albumborító terén, akkor azokat igény szerint le is tudja tölteni, hogy teljes legyen az összkép. Fülhallgatós zenehallgatás esetén nincs kézzel állítható hangszínszabályzó, viszont a BoomSound és a Dolby Audio beállításai között matathatunk, ezt inkább filmeknél érdemes megtenni, a zenei hatást szinte csak negatív irányba tudjuk torzítani.

Minden gyári program egyszerű, de jól működik. [+]

A sztereó előlapi hangszóróktól megszokott módon szól remekül a BoomSound, kellően nagy hangerőt tud kiadni magából minimális torzítás mellett, ez az enyhe torzítás főleg a mélyeknél jön elő. A gyári fülhallgató nem Beats ugyan, de a piros színű illesztékpár és felvevőgomb még emlékeztet a közös múltra, egyébként a gyári fülesekhez képest kimondottan jól hallgatható, de erőteljesen mélykiemelt darab.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A One M9+ nálunk járt változata egy darab nanoSIM-et fogad be, amellyel 4G hálózaton akár másodpercenkénti 300 megabites letöltési és 100 megabites feltöltési sebesség is elérhető, szerencsére a B20-as LTE-ről sem kell lemondania annak, aki ezt a mobilt választja. Nem csak mobilnetezni tudunk, WiFi-ből kétcsatornás 802.11a/b/g/n/ac modult kapunk átlagos hatótávolsággal, hotspot és DLNA funkciókkal. A Bluetooth is egyértelmű, 4.1-es verziójút kapunk A2DP-vel, aptX-szel és LE-vel, microUSB-ből pedig 2.0-s verzió áll rendelkezésünkre, gond nélkül működő OTG-vel. Az NFC és az infraport is a repertoár részét képzi, a beépített GPS pedig remek érzékenységgel és nagyon megbízható működéssel örvendeztet meg minket a mindennapokban. A beszélgetési minőség átlagon felüli, a hangszóró itt is jeleskedik, a zajszűrős mikrofonrendszer hatásos, a rezgőmotor pedig csendes és nagyon erős.

A gyári rendszerben is van kalibrálási lehetőség. [+]

A burkolat alatt – bár ellenőrizni nem tudtuk – valószínűleg ugyanaz a telep található, mint az M9 esetén, legalábbis a 2840 mAh-s kapacitás és a lítium-polimer technológia mindenképpen erre enged következtetni. A kijelző felbontása nőtt, a folyamatosan készenlétben lévő ujjlenyomat-olvasó is csipeget az üzemidőből, a Lollipop optimalizálása pedig akkumulátoros szempontból még mindig nem az igazi, nagy csodák nincsenek is, aki sokat nyomkodja a telefonját, az egy nap használat alatt a One M9+ telepét is térdre kényszeríti. Nagyságrendileg négy-öt órás kijelzőidők jelentek meg 10%-os töltöttségi szint alatt, ha csak távoli ábránd ilyenkor a töltő, akkor különböző energiatakarékossági módokkal próbálhatjuk addig átvészelni. Az 5 voltos, 1,5 ameres töltőfej nagyjából 2,5 óra alatt pumpálja tele a One M9+ akksiját.

Dupla hátlapi kamerarendszerek: LG G5 és HTC One M9+. [+]

A One M9+ szinte minden szempontból teljesíti azt, amiért ezt a szériát szeretni lehet: elegáns és minőségi a fémház, a BoomSound hangszórópár filmezéshez kitűnő, és még zenét hallgatni sem büntetés vele, korrekt a kamerák minősége, a Super LCD3 kijelző gyönyörű és a felbontására sem lehet panasz. A melegedés problémája nem szűnt meg teljesen, de alábbhagyott a tajvani rendszerchippel, a teljesítményre pedig a mindennapokban aligha lehet panaszunk, az optimalizáció jól sikerült. Adatátviteli szempontból is remekel a mobil, még az infraport és az FM-rádió sem maradt ki a felhozatalból.

A másik oldalon viszont ott van az öregecskének tűnő Lollipop, ami állítólag frissülni fog ugyan, de addig együtt kell élnünk azzal, hogy a remek ujjlenyomat-olvasót csak korlátozottan használhatjuk, az üzemidő pedig jó szándékkal is csak közepes. Árképzés terén ezúttal is nagy a szórás, a szürkeimportos változatok 130 000 forinttól kínálják a mobilt, viszont ha teljesen legális úton, hivatalos garanciával vesszük meg újonnan a mobilt, akkor közel 200 000 forintot kell fizetnünk érte. Ennyi pénzért már gyakorlatilag bármelyik tavalyi androidos csúcsmodellt megvehetjük, adott esetben jóval erősebb hardverrel, MediaTek Helio X10-zel szerelt mobilt pedig mélyen 100 000 forint alatt is lehet már vásárolni, bár az valószínű, hogy ez esetben a felhasználó több kompromisszumot köt majd, mint ha az egyébként nagyon jó felszereltségű HTC-t választja.

szentkuti11

A tesztkészüléket a Speedshop küldte el nekünk, vásárláshoz kérem kattintson ide!

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

HTC One M9+

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	151 x 72 x 9,6 milliméter
	Tömeg	168 gramm
	Színvariációk	arany/ezüst, sötétszürke
	SIM-foglalat	nanoSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1440 x 2560 (565 ppi)
	Kijelző típusa	Super-LCD3 kapacitív érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	MediaTek Helio X10 (MT6795T)
	Processzor típusa	2,2 GHz-es, nyolcmagos Cortex A53
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv8
	Grafikus chip	PowerVR G6200
	RAM mérete	3 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	32 GB (22 GB elérhető)
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE 800/850/900/1800/2100/2600
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA/ LTE	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps / 300 Mbps
	LTE	Cat.6
	IrDA / Bluetooth	van / 4.1 (A2DP, LE, apt-X)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, dual band, WiFi hotspot, Direct
	USB	microUSB 2.0 (MTP, OTG, MHL 3.0)
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	GLONASS	van
	Beidou	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 5.0.2 (Lollipop)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	HTC Dot View, BlinkFeed, HTC Help, HTC Zoe, HTC Club, Témák, Firka, Car Mode, Peel Smart Remote
	Multimédia
	Fő kamera	20 megapixel, autófókusz, F/2,2-es lencse, kéttónusú led (+2,1MP másodlagos kamera)
	Másodlagos kamera	4 megapixel, autófókusz, f/2.0, UltraPixel
	Videófelvétel	2176p @ 30 fps
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2840 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	n/a
	Beszélgetési idő	n/a
	Zenelejátszási idő	n/a
	Egyebek
3,5 mm-es jack kimenet, giroszenzor, infraport, BoomSound sztereó előlapi hangszóró