Külső és csomagolás

Nem teszteltünk még idén tabletet. Nem Moszkvába járultunk önkritikát gyakorolni, csak konstatálom a tényt, ami két másik tényre eredeztethető: a táblagépes eladások az elmúlt években összezuhantak, egy bizonyos árszint felett pedig az iPad az úr. Azzal szokták az Apple domináns helyzetét magyarázni, hogy míg az iOS rugalmasan alkalmazkodott a mobilnál jócskán túlnőtt képátlóhoz, ezernyi optimalizált alkalmazást kínálva és az iPad Pro személyében már a laptop leváltását is belengetve, addig az Android valahogy még mindig mobilon a legjobb, hiába érhető el órára, autóra vagy hűtőszekrényre. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Android különösebb optimalizálás nélkül is rendben skáláz mobilos tartalmat nagyobb felbontásra és képernyőre – rendben, csak nem feltétlenül hasznosan. Ezért is volna nehéz bárkit meggyőzni arról, hogy a Nexus 9 óta komoly változások álltak be a zöld robotos tablet platformon, mintha a Google szedte volna a sátorfáját, és inkább a Chromebookra koncentrálna.

[+]

A Huawei mindenesetre rendületlenül azon van, hogy legyen ütőképes androidos iPad alternatíva, és kevesen csinálják nála sikeresebben, ha ez nem is jelenti az Apple eszközök megszorongatását eladásokban. Sokat elmond a MediaPad széria erősségeiről, hogy annyi év után is tisztán emlékszem, mennyire jól szólt az M1 8.0 sztereó hangszórója vagy milyen remek volt az összeszerelés. Az iOS táblagépes alkalmazásparkjával a sorozat sosem tudott versenyezni, ám szélesvásznú megjelenítőjével és multimédiára szakosodott képességeivel az M5-ről is is azonnal lesüt: nemcsak méltó folytatás, életképes alternatíva. Az itthon egyelőre nem forgalmazott, stylusszal szerelt és billentyűzetes kiegészítőt kínáló M5 Pro egyenesen az iPad Pro babérjaira tör, úgyhogy a sencseniek ambíciói nem csillapodtak.

[+]

A nálunk piacra került M5 digitalizálóval ugyan nem rendelkezik, ám WiFi only és SIM-kártyát befogadó változatokkal igen, a nyomásérzékelős tollat leszámítva pedig ugyanúgy kompromisszummentességre törekszik, mint profi társa. Két dolog már a kicsomagoláskor kiderül: 258,7 x 171,8 x 7,3 milliméterével és 498 grammjával a 10,8”-es MediaPad igazi szörnyeteg, amit biztosan két kézzel kezel majd az ember, vagy legalábbis támasztékot keres neki, mert jó vaskos, és nem spórolt a minőségi matériával. Nem mellesleg az M5 gyönyörű, ha nem is az 1600 x 2560 pixeles IPS panel irányából, mert onnan nézve egyik táblagép sem szokott esztétikai orgazmust kiváltani. Az oldalakra is ráhajló fém hátlap viszont baromi mutatós és férfiasan markolva se nyekkennek meg az illesztések vagy recseg-ropog a hátlap. Markolni mondjuk muszáj lesz, mert a matt ezüst kivitel roppant csúszós, és nem akarja ugye az ember az öléből az első alkalommal a padlóra küldeni, még ha az M5 állandóan meg is indulna lefelé.

[+]

Látványosak errefelé a tablet terepelemei: az alsó-felső luksor összesen négy darab, 3D sztereó hangzásra képes hangszórót rejt. Ezek közül a felső az ügyesen megoldott, plasztik antennakivezetés része, így biztosítva a zavartalan jelátvitelt, hiszen az M5 mégiscsak telekommunikációs termék. Középen Huawei felirat jelzi a márkát, lent pedig a harman / kardon minősítés ad okot a hang oldaláról az optimizmusra. Az alsó hangszórósáv közepén a dokkoló három rézpöttye pillantható meg, billentyűzetes és egyéb kiegészítő ehhez a tablethez is társítható. A részletekre láthatóan odafigyeltek a Huaweinél, a túlontúl kiemelkedő és a fémkerettel alig védett 13 megapixeles kamerára viszont a felhasználónak kell vigyáznia, és nem lesz egyszerű, mert az üveg az asztallaphoz ér, betonon és más nyers felületen pedig eséllyel megkarcolódik. Kár, mert egyébként egy ilyen masinát boldogan visz magával az ember a szabadba – aki viszont a tábortűz vagy a szalonnasütés mellé a négy hangszóró zenei erejére hagyatkozik, jobb ha tudja: por- és vízálló minősítést az M5 nem kapott.

[+]

Amilyen valid az összeszerelés, annyira kevés figyelem jutott a billentyűkre, amelyek a rövid jobb oldali él tetejére kerültek. A gond az, hogy kissé a hátlap felé tájolták őket, így oldalra alig állnak ki, asztallapon pedig gyakorlatilag lehetetlen a hangszínszabályozás vagy a képernyő bekapcsolása. Duplakoppos felébresztés sem segít. A minőségi, fém gombok ráadásul túl aprók és túl közel kerültek egymáshoz, hogy ha lehet, mindenképp keverje össze őket a tulaj, és filmezés közben halkítás helyett a képernyőt kikapcsolja. Ölbe véve mindjárt könnyebb elérni a billentyűket, nyilván ehhez tervezték az M5-öt, illetve támasztékos használathoz. Ugyanitt fedezhető fel a tálca, amire kiszereléstől függően csak microSD kártya (WiFi only), vagy ilyen lapka és még egy nanoSIM is kerülhet. Legalul immáron Type-C port fogadja a töltő- és adatkábelt – és sajnos az audiót is. Kíváncsi vagyok, egy média pad elnevezésű készülék tervezésekor mely illetőnek jutott az eszébe, hogy a félkilós masina épp a 3,5 milliméteres kimenet kihagyásával könnyítsen önmagán.

[+]

Mindenesetre, a régi fülesekhez és erősítőkhöz marad a dobozban mellékelt jack-USB átalakító, ami ugye önmagában nagyobb, mint maga a port lett volna, és még könnyű is elveszíteni. A hófehér doboz Huawei QuickCharge gyorstöltőt, USB-A - USB-C adat- és töltőkábelt, SIM-tűt és szokatlanul vaskos leírást rejt. Mindez persze mellékes, mert a szem úgyis a ClearVu kontrasztjavító technológiával dolgozó panelre fókuszál, és az szerencsére QHD felbontáson tűéles, kellően élénk (a színek telítettségén és a fehéregyensúlyon igazítani lehet), jók a betekintési szögei, hibátlan az érintési érzékenysége és szemkímélő olvasási módot is kínál.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A fényerő viszont lehetne odakintre combosabb. Oké, 10,8”-en a 800 nites fénysűrűség pár óra alatt ledarálná a 7500 mAh-s telepet, de azért a 400 nitet illetve volna elcsípni a maximumon, hogy napfény alatt ne csak félig-meddig lehessen látni a Mobilarena tartalmait. Vagy bármi mást. Akadt már fényesebb MediaPad, a Tab S3 pedig egész képernyőn az 500, kis felületen pedig a 800 nitet is elérte, ennek okán pedig használhatóbb volt az április nyárban. Az előlap szimmetriájából alul Huawei felirat veszi ki a részét, az aszimmetriáért pedig a jobbra kiszúrható ujjlenyomat-olvasó felel, ami elég ügyesen el lett rejtve fekete festésével. Az androidos kezelősáv elrejtésére is bevethető szenzor egyébként remek helyen van: álló és fekvő helyzetben is mindig megtalálja a hüvelykujj. Az előlapon ezenfelül értesítési LED és fénymérő kapott még helyet.

[+]

Bár nem hiba, azért 140 ezer forinton nyitva beleférhetett volna a HDR minősítés, ami a kulcs mozaikszó manapság, ha nagy képernyőt drágán akarnak eladni. Mégiscsak egy médiaára szakosodott ketyeréről van szó, úgyhogy valamelyik HDR szabvány támogatása jól mutatott volna a leírásban, ehhez persze nyilván dinamikusabb képernyőre lett volna szükség. De még némi drágulásért cserébe is megérte volna, mert amíg az iPad 4:3 képarányon kevésbé a filmezésre rendezkedett be, addig az M5 16:10-en tökéletes a mozizásra. Később még rátérek. de érdemes itt is megemlíteni: bár a hangszórók előlapi elrendezése ésszerűbb lett volna, annyira éppen lekanyarodik a hátlap az oldalélek felé, hogy lapos felületen ne tompuljanak a hangok különösebben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!