Bevezető
Nem véletlen, hogy ezt a készüléket nem nagyon tukmálta ránk a gyártó hazai képviselete. Pedig kifejezetten jó telefon. Csak éppen kérdéses a hazai forgalmazás, mivel a készülék ára – ha nem is horrorisztikusan magas – nem okvetlenül a hazai vásárlók pénztárcájához van szabva. A készülék ugyanis 80 lepedő körül lenne függetlenül (illetve prepaid csomagban), ennyi pénzért pedig sok mást is lehet már kapni. Sokat beszélgettünk házon belül arról, hogy ez miért alakult így, s végül arra jutottunk, hogy a Huawei túl hamar akart olyan lépéseket megtenni, mint a HTC pár évvel ezelőtt, amikor kiléptek a másodvonalbeli, ODM gyártók szerepéből és a prémium kategória felé nyitottak.
A Huawei még nem prémium, s egészen addig nem is lesz az, amíg nem alakul ki a márka körül sokkal szélesebb ismertség, vagy amíg nem durrantanak valami olyan cuccal nagyot, ami elképesztően ütős. Amit a HTC csinált még a Windows Mobile korszakban a remek optimalizációval és a kezelőfelülettel. A Huawei azonban nemigen költ marketingre, s bár a szaksajtó rendre foglalkozik a kínai cég termékeivel, az átlagfelhasználó csak kérdőn néz a gyártó nevének említésekor. Így viszont nem lehet prémium szegmensbe csak úgy besétálni, ahhoz éveknek kellene eltelnie.
A Vision remek példa erre. Ha nem Huawei logó lenne a hátlapon, hanem Samsung, Sony, Motorola, vagy HTC, akkor azt mondanánk, hogy árában van a jószág. Hiszen kifejezetten jól sikerült telefonról van szó, frankó összeszerelési minőséggel, anyaghasználattal és okosan kiegyensúlyozott szolgáltatáskínálattal. Ez egy erős, középkategóriás telefon, ideális mérettel, kellemes részletmegoldásokkal, s bár a design bizonyos részei ismerősek lehetnek más gyártóktól, de összességében kinőtte a kissé bumfordi, “zsigulis” időszakát a formatervezői részleg is, a Vision jól néz ki.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
