Szenzorok, hardver, beüzemelés
A hátlap leplezi le a Watch GT aktivitáskövető mivoltát: négyes elrendezésben, jó pár LED és szenzor biztosítja a folyamatos vagy csak az aktivitás közbeni pulzusmérést, a gyártó TruSeen 3.0 névvel látta el a rendszert. A két rézszínű pötty mellette azt jelzi, hogy Qi töltés helyett hagyományos, érintkezős csatlakozás jár, mágneses bölcső segítségével. Mekkora kihagyott ziccer, hogy a Mate 20 Próval egy időben bemutatott órát (amit sokan ingyen megkaptak előrendelésben) nem lehet arról a mobilról etetni, ami bevezette a vezetékmentes visszatöltést. Marad tehát a bölcső Type-C bemenettel, amihez a méretes, fekete doboz kábelt is biztosít, adapter viszont nem. Emellett némi leírásra lehet a külső fedélre kegyetlenül szorosan tapadó csomagolásban rábukkanni, alternatív szíjra nem – az órán lévő 14-21 cm-es csuklómérethez igazodik. A Watch GT nem kommunikál vezetékesen (ha a bölcsőre dugott USB kábel másik végét PC-re csatlakoztatnánk), de miért is tenné: 16 MB RAM és 128 MB tárhely mellett nincs oka hozzáférést biztosítani a fájlrendszerhez, és a Cortex-M4 magok is az alacsony fogyasztásról szólnak, korlátozott teljesítménnyel.
[+]
Ezzel sajnos az önálló zenehallgatás is ugrik, ami az óra egyik legfőbb hiányossága, de kimaradt a WiFi is, így a frissítőcsomagok Bluetooth 4.2 LE protokollon, rendkívül lomhán vándorolnak át. A szenzorok oldalról már komplettebb a kép: van gyorsulásmérő, giroszkóp, iránytű, optikai pulzusmérő, légnyomásmérő, magasságmérő, fénymérő és villámgyorsan pozicionáló, műholdas modul (GPS, GLONASS, Galileo). Hangszóró vagy mikrofon nincs, hívást fogadni vagy hanggal jelezni tehát nem lehet, a rezgés viszont elég határozott. Sőt: talán túlzottan is, ha fél percenként érkező chat értesítésekről van szó – jó lett volna, ha az erőssége állítható. De legalább felrázza az embert az álmából, és jó hír, hogy az óra rendben összedolgozik a telefon ébresztőjével.
[+]
A szerkezet a jobb felső gombbal kapcsolható be. Vele lehet visszatérni a főoldalra, ott lenyomva ugrik fel a menü. A kijelzőt ez és az alsó, oké gomb is felvillantja. A főképernyőn az utóbbi az edzésmenübe visz, hosszan lenyomva pedig zárolja a kijelzőt. Érintőpanelről lévén szó, a widgetek között jobba-balra lehet lapozni, felülről görgethető le a kapcsolótábla, alulról felfele pedig az értesítések. Ha nem is tökéletesen fluid az átmenet az óralapok között és görgetés során, a takarékos hardverhez késedelem nélküli működés jár, nyomja meg az ember a gombokat vagy bökjön a lehetőségekre. A párosítás sem nagy kunszt: a telefonra csak le kell kapni a Huawei Egészség alkalmazást (ami a gyártó több telefonján fenn van, bár frissítést igényelhet), és utána csak néhány lépés a beüzemelés. Ne felejtsük el a nemet, az életkort, a magasságot és a testsúlyt is megadni, a mozgásadatok elemzéséhez ezek elengedhetetlenek.
[+]
Az első frissítés telepítésénél azért kiderül, mennyire lassú a Bluetooth fájlátvitel: hosszú-hosszú percekbe telt pár tíz megabájtot átmozgatni – ezt látva szinte már jó, hogy nincs 4/8 GB belső tároló, mert napokig vándorolhatnának át az mp3 és FLAC fájlok. Persze nem jó, sőt: rossz, hogy a zenehallgatás kimaradt. De legalább a frissítések gyakran jönnek, és pár korai verziós baki után úgy döntöttem, várok egy hetet (az influenza is besegített), és a jelen pillanatban legfrissebb, 1.0.3.54-es firmware alapján írom meg a tesztet. A Bluetooth kapcsolat egyébként az óra és esetemben a Mate 20 Pro között stabil maradt, egy emelettel odébb sem szakadt meg, az adatfrissítés pedig hamar megvan a Watch GT-ről a mobilra, ami legalább 4.4-es Android vagy 9.0-s iOS verziójú kell, hogy legyen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
