Külső
A készülék külsejével kapcsolatban egy kellemes kis eszmecsere folyt le szerkesztőségünk tagjai között arról, hogy mégis melyek voltak azok a tesztcuccok, amiket kifejezetten kellemetlen volt emberek előtt használni. Főszerkesztőnk kitartott azon álláspontja mellett, hogy egy Hello Kitty telefonnál lejjebb semmi nem megy, én viszont a mostani órá kapcsán egészen más jellegű gondolatokat fogalmaztam meg, ennél kellemetlenebb élményeim ugyanis még nem voltak telefonnal. Egy rózsaszín babafón ehhez képest kutyafüle, hiszen azt legalább el tudjuk rejteni tenyerünk árnyékába, de egy ilyen cuccnál nincs mese: ha nem akarjuk a Bluetooth headsetet használni, kénytelenek leszünk a fülünkhöz tartani, de elrejteni biztosan nem tudjuk. Alapvetően két választása van az egyszeri tulajdonosnak: vagy a csuklóját tartja a füléhez - ami ugye azt vonzza magával, hogy a kézfeje a szeme előtt fog pihenni -, vagy leveszi és úgy tartja a fejéhez - ami ugye azzal jár, hogy két szíj áll ki a fejéből. Kínában lehet, hogy kifejezetten cool az ilyesmi, idehaza tíz járókelőből kilenc hülyének fog nézni. A tizedik meg Mobilaréna olvasó, tehát ő is nézni fog, de szerencsére nem hülyének.
Az a helyzet, hogy órával telefonálni akkor is gáz, ha az a világ legigényesebb Rolexe. Persze erről jelen esetben szó sincs, az M860 annyira gagyi cucc, hogy az hihetetlen, lépten-nyomon életem első óráját juttatta eszembe, amit körülbelül hatévesen kaptam, és azért szerettem nagyon, mert egyben számológép is volt. Adott egy 1,3 hüvelykes érintőkijelző, amin vagy körömmel, vagy a 3-4 centiméter hosszú stylussal kell utasításokat bepötyögnünk, rémálmaimban pont ilyen dolgokat vizionálok. Adott továbbá az ótvar dizájn, az arany-fekete színkombináció, az elképesztően innovatív digital multimedia felirat, valamint a műanyag szíj, aminek egy hét nyári használat után olyan szaga lesz, mint egy három hete ki nem ürített kukásautónak, mivel az ember keze rendesen bepállik alatta.
Az előlap tetején a hangszórót - elnézést: hangszórókat, bár kétlem, hogy sztereó megoldásról van szó -, alul a mikrofont találjuk. A kijelző ugyebár érintésérzékeny, az átmérőjéről már esett szó, a felbontását is leleplezném: 128 x 160 pixel. Látni még csak-csak lehet, használni már kevésbé, stabil talajon még körömmel is lehet nyomkodni, nekem egy jónak mondható, kilencven százalék körüli találati arányt sikerült összehoznom - hangsúlyozom, ez a menürendszerben való bóklászásra, nem a szövegbevitelre értem! A cucc oldalán gombok is vannak, szám szerint öt. Ebből a leghasznosabb a két iránygomb lesz, melyekkel szerencsére nem csak a listás elrendezésű almenükben, hanem a rácsos főmenüben is tudunk lépdelni. Van egy gomb, amivel egy szintet beljebb mehetünk a rendszerben, olyan viszont nincs, amivel ugyanezt a másik irányba is megtehetnénk. A készenléti képernyőhöz viszont a negyedik gomb megnyomásával eljutunk, ami egy egész mókás játékot eredményez: ha elsőre nem tudunk eljutni a megfelelő menüpontig, elölről kell kezdenünk a próbálkozást. Az ötödik gomb a híváskezelésnek van fenntartva, plusz van egy fedlap is, ami mögött az adatkábel csatlakozóját találjuk.
A kártyafoglalatok a hátlap levétele után válnak hozzáférhetővé. SIM foglalatból ugye kettő van, plusz találunk egy microSD kártyahelyet is, aminek vicces jellemzője, hogy csak akkor férünk hozzá, ha eltávolítottuk a SIM kártyákat - magyarán a CECT M860 az első olyan készülék, aminél a memóriakártya cseréjéhez nem csak az akkumulátort, de két SIM kártyát is ki kell kapnunk. Említést érdemel még a cucc felső részén megbúvó VGA kamera is, nagyon mókás vele fotózni, de erről majd később.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
