Külső
Őszinte leszek: nem teljesen értem, hogy ezt a készüléket miért hívják Mininek. Marhára nem mini, még csak nem is kicsi, egész egyszerűen karcsú és szép, méreteihez képest pedig hatalmas a kijelzője, de önmagában nézve abszolút nem kicsi, nincs olyan, hogy zsebre rakjuk, aztán nem találjuk. Méretei egészen pontosan 102 x 47,6 x 10,6 milliméter, tömege 99 gramm, látható tehát, hogy valóban kecses a masina. A formavilág a minimalista vonalat követi, egyenes vonalvezetés, sehol egy íves felület, sehol egy fölösleges gomb, egy téglatest az egész. Az anyaghasználat nem hogy jó, egyenesen kiváló, a hátlap finom, selymes tapintású műanyagból készült, mely az előlap aljára is átnyúlik, oldalt és a kijelző felett pedig szépen megmunkált fémekkel találkozhatunk. Ehhez jön a tényleg tökéletes összeszerelési minőség, a konklúzió pedig mindenki számára egyértelmű kell, hogy legyen: minimalista készülék, kiválóan összerakva.
Az előlap tetején, pontosan középen láthatjuk az aprócska telefonhangszórót, melytől jobbra a szintén nem túl nagy másodlagos kamera üldögél. Közvetlenül ezek alá, alapvetően rejtve, de azért észrevehetően helyezték el a távolságérzékelő és fénymérő szenzorokat, melyek alatt már a 3,2 hüvelyk átlójú, 480 x 854 pixeles felbontású kapacitív TFT-érintőkijelző került, mely a Samsung Wave-ben bemutatkozó Super AMOLED technológiát nem veri oda, de a vékony film tranzisztoros panelek között legalábbis hercegi rangot érdemel. A képminőség tényleg gyönyörű, ezt nem lehet tovább ragozni, azt viszont mindenképp el kell mondanom, hogy a napfényben való olvashatósága is sokkal jobb, mint az átlagos kijelzőknek. A felülete mondjuk sajnos tükröződik és elképesztően ragaszkodik az ujjlenyomatokhoz, cserébe karcállónak mondja a gyártó, ami a keménységét elnézve reálisnak tűnik. Alulra csak egy LG logó került, gombok nincsenek, ami sajnos rossz ómen: akárki akármit mond, eddig egyetlen egy olyan telefon létezik, melynél a mindennapos használat során nem hiányoznak a fizikailag is létező híváskezelő gombok, ez pedig az Apple iPhone-ja.
A hátlap annyira puritán, amennyire egy hátlap puritán lehet, épp ezért kénytelen vagyok mindenféle körmondatokba kergetni magam, hogy ez a bekezdés ne legyen elborzasztóan rövid. Egy sík felület az egész, melyet egyedül felül tör meg egy "gravírozott" nyilacska, mely az eltávolítás irányát jelzi. Van továbbá egy vaku nélküli, 5 megapixeles kamera, valamint egy újabb gyártói logó.
Az oldalsó részek nagyon kellemes kialakításúak. A körbefutó fém nem sík felületű, hanem enyhén bordázott, amit a készülék kézben tartásakor is lehet ugyan érezni, de alapvetően inkább a szemet gyönyörködteti. Felül vannak a számunkra legfontosabb részek, a képenyőt lezáró és magát a készüléket ki/bekapcsoló gombocska, a fedlappal takart microUSB csatlakozó, valamint a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet. Balra a két hangeszőszabályzó gomb került, alul a mikrofonnal és a kihangosító hangszórójával találkozhatunk, jobbra pedig a kamera exponálógombja és a kedvenc részem, a microSD foglalatot takaró elhúzható ajtócska került. Valószínűleg kissé szentimentális egy aprócska fém tolóajtó meglétén örömködni, de muszáj, mert tényleg elképesztően jól lett megcsiálva, komomolyan mondom, az egész telefonon ez tetszett a legjobban: gyönyörűen siklik a sínjében, a kártyát könnyedén ki lehet szedni és vissza lehet rakni, örülök, hogy az LG ilyen szinten odafigyelt a részletekre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
