Hardver és Flyme OS 4.2

Százezer forint alatti készülékből több fogy, mint annál drágábból, ezért rendkívül fontos, hogy ne csak a csúcskategóriában legyen elérhető a kijelzőt és a szoftveres felületet gond nélkül meghajtó rendszerchip, és ezért izgalmas a nyolc, 1,7 gigahertzre skálázott Cortex-A53-as magot tartalmazó MediaTek MT6752 felbukkanása. A 64 bites, ARMv8-as utasításkészletet futtató lapka grafikai fronton sem akar lemaradni, ezért a Mali-T760 kétmagos változatát kapta meg, rendszermemóriából pedig 2 gigabájtot LPDDR3-as variánsból. A belső tároló 16 gigabájton indul, bővítési lehetőség nélkül, és elérhető 32 gigabájtos változat is.

[+]

Nos, hát az a helyzet, hogy teljesítmény üzemmódban a hardver nem kérdezett. Grafikailag valahol az Adreno 320 környékén szerepelt az IGP, az említett gyorsító annak idején számos Full HD-s csúcskészüléket meghajtott. A vegyes AnTuTu tesztben az m1 note valamivel a Snapdragon 800 szintje alatt gurított. A legérdekesebb (és leggyanúsabb) érték a Geekbench 3 többmagos tesztjében született, itt ugyanis a nyolc Cortex-A53 mag megdöntötte a Snapdragon 805 eredményeit is, és akkor még mindig csak a MediaTek középkategóriás megoldásáról beszélünk, ennél is erősebb lesz az MT6795. Mindez persze mit sem számít, ha a rendszersebesség az optimalizáláson elbukik, szerencsére azonban erről szó nincs, a Flyme OS az esetek 95%-ában tökéletesen gördülékeny, beleértve a vaskosabb honlapok böngészését. Egyedül a háttérfolyamatok során, illetve elvétve, itt-ott döccen meg a rendszer, ami a középkategóriában simán belefér. A játékok akadozások nélkül futnak, és az Asphalt 8 negyedórányi „gumiégetés”után sem melegítette fel túlságosan a készülékházat. Ha ez a 4G-t és GLONASS-t támogató lapka kerül az idei közép- és felső-középkategóriás készülékekbe, szerintem csalódásában senki nem fog inkább mikrohullámú sütőt vásárolni.

A Flyme OS (4.2-es verzió) annyira más, mint a többi, hogy amikor először megláttam, meg kellett kérdeznem: „akkor az MX4 most nem androidos?” De az, és a m1 note-ot a kézbe véve már régi ismerősként üdvözöltem a 4.4.4-es Androidon alapuló rendszert, és a szokatlan kezelőmódjait. Alulra ugyanis csak egy érintőgomb került, a vissza inputot vagy arról fölfele húzással, vagy a képernyő alján megjelenő kezelőikon segítségével lehet bevinni. Az alkalmazásváltó sáv a home gomb két oldaláról húzható fel, és az egyes appok is ilyen mozdulattal zárhatók be. A meizus szoftvereknél ez egyébként működőképes megoldás, mert az említett kezelősávon számos hasznos ikon megjelenik. Más appoknál viszont gyakran csak egy árva vissza jel található az említett részen, éppen ezért a Meizu ezen progik számára lehetővé teszi a sáv elrejtését. Az értesítési- és az átrendezhető kapcsolópanelt felülről lehet lehúzni, illetve lefele mozdulattal a főképernyőről bárhonnan. Ha itt aktiváljuk a Smart Touch funkciót, akkor a képernyőn megjelenik egy apró, mozgatható pötty, ami fölött vízszintesen végighúzva ujjunkat könnyedén válthatunk az alkalmazások között.

Felfele mozdulattal a gyorskereső hívható elő, amely a névjegyek és az alkalmazások mellett az interneten is kutakodik. Alkalmazásmenü nincs, minden app vagy widget az ABC jelölésű kezdőoldalakon kapott helyet. A Meizu is flat ikonstílust használ, csak kevésbé színeset, mint mondjuk az Android Lollipop. A világos hátterek és a vékony betűtípusok mindenesetre jól állnak a felületnek. Mindez a beállítások között a legnyilvánvalóbb, ami frappánsan oldja meg az egyes tételek rendezését: bal oldalon csak az ikonok látszanak, jobbra simítással viszont előhívhatók a beállítástípusok feliratai (akkumulátor, megjelenítő stb.) A Meizu is felkínál több népszerű gesztusvezérlési funkciót. A kétkoppos felébresztés már szinte alapkellék, és rendben működik, a képernyőzáron pedig függőleges felfele simítással is túl lehet jutni. A lezárás is egyszerű, csak hosszan nyomva kell tartani a home érintőgombot. A kamera is gyorsan elindítható kopp-kopp-balra simít mozdulattal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!