Hardver, szoftver, multimédia

Két alapelvárásom van belépőszinten: az általános mobilhasználat ne legyen keservesen lomha, a szoftver pedig legyen naprakész. Na most a 12 nm-es Unisoc Tiger T616 két 2 GHz-es Cortex-A75 és hat 1,8 GHz-es Cortex-A55 processzormagjával és a Mali-G57MP1 GPU-val nem bírja a rendszert FHD felbontáson dadogások nélkül futtatni, ha pedig történik valami a háttérben, a közepes reakcióidő tovább lassul. Alighanem világos: a 3D játék kiesett, viszont 4 GB-on elégséges memóriával az Android 13 nem adja meg magát, a 128 GB-on bőkezű és gyors UFS 2.2-es tárolóval pedig egész fürge az alkalmazáskezelés.

[+]

[+]

Más szóval ég és föld a G14 és egy pár évvel ezelőtti, Android Go rendszerű horrortelefon használata közötti különbség – persze 80 ezerért megint nagy a szintlépés sebességben. A Moto javára válik a vegytiszta felület, december végén novemberi hibajavító csomaggal, és majd valamikor érkező Android 14-gyel – több főverziót ez a mobil nem kap, hibajavításokat viszont 2026 közepéig igen. Szimpatikusan minimalista a felület a Google rendszerlogikáját követve és pár egyéni alkalmazással megspékelve (Motorola Értesítések, Készüléksúgó, Interaktív Hátterek, Dolby Atmos, Facebook), az előtelepített játékok és demók viszont feleslegesen kerültek fel.

Moto telefonokon mindig egy mozdulatra van a kamera, a zseblámpa, a hangasszisztens vagy tetszőleges feladat gyorsindítása, ahogy a teljes képernyős vezérlés is jól működik, jobbról előhúzható indítókkal. Egyedül a fürge gépelésnél érezni az érintőpanel némi pontatlanságát – ha figyelemmel és pontosan bökünk, rendben van a bevitel. Mivel minden fontos telefonos és Google alkalmazás épp oly remekül működik, mint a mobilfizetés NFC-vel, ugorhatunk is a kamerákra.

Itt érezteti először a G14 alsó polcos korlátait: a 8 megapixeles szelfik ugyan kellemesen részletesek, árnyékba húzódva napos időben is túlzottan hűvös a fehéregyensúly. A főkamera pedig hiába 50 megapixeles quad-Bayer szűrővel és PD-autófókusszal, illetve jól felszerelt szoftverrel és kézi beállításokkal, csodák nincsenek: a 12 megapixelre binnelt, átlagos vonalélességű felvételeken elég gyakori a sávozódás, korlátozott a dinamika és túlzó a zajszűrés. Ezért is meglepő, hogy este nem sokkal rosszabb a helyzet, mint nappal, szóval a kis márkás olcsó készülékeihez képest speciel használható a G14 kamerája, csak semmi izgalmat nem tartogat, a 2 megapixeles makrók pedig teljesen értelmetlenek.

A belépőszint korlátjait a videók igazolják a legjobban: hiába van meg a 1080p felbontás és a stabil 30 fps, ha gyenge a részletesség és a dinamika, nincs semmiféle képstabilizálás és motorolásan túlszűrt a sztereó hang, ami mondjuk olyan márkahiba, amit drágább készülékek esetében sem tudnak vagy akarnak javítani. Ez tényleg csak nekünk tűnik fel?

[+]

A G14 a lejátszással javít: nem csak a FHD panel van meg korrekt, bár nem amoledes színekkel és kontrasztokkal, a Widevine L1 CDM védelem is kipipálva, akárcsak a sztereó hangszóró. Oké, ami papíron jó, a gyakorlatban inkább csak közepes: az alsó rács eleve erélyesebb a beszédegységnél, és egyik sem tud értékelhető mélyeket kiontani magából, így a komolyzene szól a legtisztábban. Az is inkább 80%-on és alatt, mint a túl éles 100%-on, de azért lejjebb szabályozva elfogadható a minőség. A jack kimenet is megvan korrekt fülesre jutó hanggal, torzítás nélkül, de már csak a kábel és a korlátozott dinamika miatt is a legjobb vezetékmentes fülest párosítani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!