Benyomások, külső
A Motorola aztán furcsa egy gyártó. Néha olyan modelleket hoz ki, mint a V3, amelyek felbolygatják a piacot, teljesen új designt teremtve, néha teljesen középszerű készülékeket ad ki, mint például a nem túl nagy sikert aratott V600, és néha pedig olyan készülékeket is megjelentet, amelyek szinte említésre sem méltóak, mint például mostani tesztünk alanya. Nem fújnak túl jó szelek mostanában a gyártó hajója környékén, mivel a legnagyobb ágyúnak szánt, és legjobban hirdetett újdonságuk a ROKR, enyhén szólva nem váltotta be a szolgáltató terveit (durvábban szólva óriásit bukott), ezért ismét szükség lenne valami újra, amely megmozgatja a piacot. Nos, ez nem a V180 lesz, illetve ildomos lenne azt írni, hogy lett, hiszen több, mint egy éve kapható már. Az is igaz, hogy a cikk írásakor pedig még mindig kapható.
A készülék tesztelését egy szürke ködös hétköznap éjszaka kezdtük meg, egy jó hangulatban telt szerkesztőségi meeting után, amelyet sikerült megejtenünk a város valószínűleg egyetlen kihalt pubjában, így az éjszaka közepén a töksötétben történő teszt alatt sikerült a telefonnak olyat produkálnia, amit a legrosszabb horrorfilmek sem hoznak ki belőlem. De ne szaladjunk annyira a dolgok elébe.
A telefonra ránézve, elsőre mindenkinek eszébe jutnak a régi Motorolák, amelyek mind egy kaptafára készültek akkoriban. Most ezt a kaptafát leporolták a gyártó mérnökei, és úgy döntöttek, hogy felhasználják a V180 tervezésekor. Ezúttal azonban olyan anyagokat használtak, amelyek nem egy felsőkategóriás mobil érzését keltik. A készülék maga műanyagból készült, és abból sem a legjobb fajtából. Ugyan ezúttal nem a Sagem modellekből már ismert kopogós változatot kapjuk, de azért nem is mondjuk a GX30 anyagából készítették a modellt.
A színeket tekintve a fekete, és az ezüst moderál, azonban az ezüstnek egy olyan árnyalatát sikerült kikeverni a tervezőknek, amit leginkább szürkének mondanék. A külső antenna a régi mobilosoknak mindenképpen ismerős lesz, hiszen anno ugyanezzel sokkolt minket szinte minden gyártó. Emlékszem, amikor még megboldogult GH628-asom antennáját akartam lecserélni villogósra. Milyen szép idők is voltak azok. Most pedig ismét felhasználhatjuk ezeket a mini antennákat. Visszatérve a jelenbe és a készüléket bekapcsolva több sokkot is kaptunk. Az első akkor ért, amikor bekapcsolás után gyanútlanul az asztalon hagytam a telefon, és az olyan rezgést produkált, hogy a sarokig szaladtam ijedtemben. Jó tudni tehát, hogy a telefon minden bekapcsoláskor jó emberesen kb. 3 másodpercig folyamatosan rezeg, ezzel jelezve, hogy feléledt.
A második sokk a bekapcsolás után a kijelzőre való ránézéskor ért.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
