Külső
Az utóbbi időben mind a szaksajtó, mind a felhasználók irányából kemény össztűz alatt van a finn óriás, többek között a formaterv miatt is. Valahogy sose értettem, hogy ha ugyanazon cég képes egy N9-est vagy 700-ast kiadni, akkor hogy kerülnek elő olyan borzadályok, mint mondjuk az 5250-es. A 100-as aztán végképp nem a formájával akar villogni (mondjuk mással se), viszont mégis kellemes benyomást kelt. Pontosan annak mutatja magát, ami valójában, azaz egy totál klasszikus mobiltelefon. A méreteit jól eltalálták, bárki kezében elfér, ami napjaink óriási kijelzős tepsijei mellett szokatlanul hat. Ráadásul súlya gyakorlatilag egyáltalán nincs, a 69 grammjával szinte lebeg a zsebünkben. A mi példányunk egyszerű grafitszürke volt, de létezik még kékben, pinkben, türkizben és pirosban is. Szerencsére a minőség nem ment az egyszerűség rovására. Filléres műanyag az egész, de nem kellemetlen, ráadásul semmi fényes bevonat, az ujjlenyomatoknak nem sok esélye van. Bónusznak még össze is van rakva normálisan, nincs lötyögés, nyöszörgés, ropogás, teljesen korrekt.
Az előlapon szépen megosztozik a kijelző és a billentyűzet. Előbbi mindössze 1,8 hüvelykes, felbontása 128 x 160 pixel és 65 ezer színt tud megjeleníteni. Jó hír, hogy már TFT panel került bele, és addig nincs is nagyobb baj, amíg szemből nézzük, mert oldalra fordítva azonnal torzulnak és invertálódnak a színek, függőlegesen azért jobb a helyzet. Felette nagyon szolidan bújkál a hangszóró, aminek hangereje elég jó, minősége kissé dobozszerű, ám nem vészes. Még jobbak a billentyűk, amik gumiból készültek, nyomáspontjuk kellően feszes, egyenletes fehér fénnyel világítanak. Kritikával talán azért illethető, mert a középső négyirányú navigációs gomb nem kapott a fényből. Külön tetszett, hogy a számbillentyűkben apró, gödörszerű mélyedések vannak. Legalul a mikrofonnak is jutott hely.
A hátlap legalább olyan egyszerű, mint az egész készülék. Gyakorlatilag teljesen sallangmentes, kamera sehol, csupán a gyártó neve, egy ismeretlen célzatú díszítés és a kihangosító nyílása található rajta. Na, ez aztán tényleg hangosít, nem is kicsit. A szolid nyílásból óriási erővel törnek ki a hangok, amikor először megszólalt mellettem az asztalon, szerintem az egész lakótelep hallotta, ilyen üvöltést a kínai csodáknál szoktam tapasztalni. Ráadásul a rezgése sem gyenge, úgyhogy minimális az esélye, hogy ne szerezzünk tudomást róla, hogy hívnak.
Az oldalai még jobban fapadosa, alul és a két oldalán egyszerűen semmi sincs. Érdemes egy pillantást vetni az ívesen illeszkedő elő- és hátlapra, nagyon minimális formai játék, de egész jól néz ki. Felül van némi látnivaló, konkrétan egy vékony Nokia töltőcsati, egy LED-es zseblámpa és egy 3,5 mm-es jack osztozkodik a helyen. Majdnem elfelejtettem, hogy nyakba is lehet akasztani, a hátlap levétele után a bal felső résznél tudjuk befűzni a zsinórt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
