Bevezető, külső, kijelző

Az újkori Nokia-számozásokkal nem könnyű jól képben lenni, hiszen mind méretben, mind pedig felszereltségben nagyon gyakori a keveredés - ezúttal sem egy igazi 7.1-utódot, inkább egy alaposan felújított 7 Plust teszteltünk -, az viszont biztos, hogy mindent figyelembe véve a 7-es sorozat tűnik a HMD által legjobban eltalált szériának: a gyengébbek nem ritkán nagyon kompromisszumosak, főleg az egyébként nem túl alacsony árukhoz képest, a több százezres ligában pedig azt látjuk, hogy még nem érett igazán meg a cég ahhoz, hogy valódi konkurenst nyújtson a jelenlegi favoritoknak.

Nokia 7 Plus méretekkel és alapadottságokkal, de jóval frissebb megjelenéssel érkezett meg a 7.2 [+]

A két ember kézfogását jelző Nokia-doboz évtizedek óta fémjelzi a cég termékeit, ilyen téren nincs is változás, ahogy odabent sem fogunk nagy meglepetéssel találkozni, a töltőadapter teljesen hagyományos, 5V/2A (10W) átlagos sebességgel, a Type-A - Type-C kábel is teljesen megszokottnak mondható. Sajnos tokot, fóliát, fülhallgatót vagy egyéb extrát nem kapunk hozzá, viszont aki még találkozik előrendelői csomaggal, az egy gáláns ajándékot, egy jó minőségű, teljesen vezeték nélküli (TWS) fülhallgatót is kap a zöld hátlapú telefon mellé.

[+]

Méretek szempontjából majdnem pontosan a tavalyi Nokia 7 Plus számai tűnnek elő, a 159,9 x 75,2 x 8,3 milliméteres dimenziók azt jelentik, hogy minimálisan (1,5 mm) magasabb az említett elődnél, minden más téren viszont lényegében azonos, akárcsak a 180 grammos tömeg. Lényeges különbséget kizárólag a kijelzőméret jelent, hiszen a 7.2-re 6 helyett 6,3 hüvelykes megjelenítő fért, köszönhetően a szűkített alsó kávának és a noccsos felső résznek. Egyébként ez még mindig nem egy rekorder kijelző-előlap arány, mai szemmel még mindig vaskosnak mondhatjuk a Nokia felirattal is ellátott alsó holtsávot, viszont a telefon általános kezelhetősége remek, az alulról elérhető gesztusvezérlés nyilván egyszerűbb úgy, hogy nem kell konkrétan a mobil aljáig nyúlni érte.

[+]

Elöl-hátul Gorilla Glass 3 üveg látható a mobilon, a hátlap eleganciát sugárzó matt hatással nevezhető egyedinek, a stílust erősítő Zeiss felirattal, viszont oldalt műanyagot használtak, ami egyfelől nyilván rosszul hangzik, nekem viszont kimondottan tetszett, hiszen nagyon jó minőségben megalkotott műanyagról beszélünk, remek kiképzéssel és ergonómiával, így aztán a Nokia 7.2 egyike azon, nagyon kis számban említhető üvegdomináns készülékeknek, amik egyáltalán nem keltenek csúszós hatást és nagyon stabil fogást biztosítanak.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

1080 x 2340 pixel felbontású a megjelenítő, tehát nagyjából 19,5:9-es képarányról beszélhetünk az egyébként hagyományos LCD panel kapcsán, ami egyébként átlagon felüli kontrasztaránnyal bír, összességében vett minősége nagyon kellemes, és mindenféle illesztési vagy érintési hibától mentes. PureDisplay módja dinamikusan változtatja a kontraszt, színmód és fényerő kapcsán elérhető beállításokat, és nem csak HDR10-támogatás, de SDR-felskálázás is került bele. Nem egy ma divatos OLED-színtúlcsordulás várja a felhasználót, nincsenek always-on funkciók sem, viszont egy kiegyensúlyozott, korrekt megjelenítő ebben a kategóriában, aminek nincs szégyenkezni valója.

[+]

Ha értesítésünk jön, arról egyrészt az aktuálisan felvillanó kijelző tud minket tájékoztatni, de egyébként van dedikáltan erre szolgáló pici led is a jobb oldali bekapcsológombban, ami ugyan nem annyira feltűnő, mint az előlapon, cserébe további elegáns hatást kölcsönöz a mobil összképének. Jobb oldalt van egyébként a hangerőszabályzó páros is a telefonon, bal oldalra pedig a hosszú kártyafiókon kívül egy dedikált Google Segéd (Assistant) gomb is jutott, ami magyar nyelvterületen továbbra sem túl nagy fegyvertény, és sajnos nem is lehet megváltoztatni, konfigurálni a szerepét.

[+]

A hátul lévő, különálló ujjlenyomat-olvasót bizonyára sokan fogják szeretni, hiszen a kijelzőbe épített megoldásokhoz képest üdítően villámgyorsnak hat, megbízhatósága remek, kényelmes helyen van, és adott esetben még az értesítési felület lehúzására is alkalmas. A Zeiss központú kamerapúp a maga alumínium keretével nem csúnya, viszont tapintásra tényleg olyan, mintha egy teljesen sík hátlapú, már kész mobilra ragasztottak volna egy százforintost, és persze emiatt masszívan tud billegni is a hátlapján az eszköz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!