Kamera, multimédia

Négy kamerát lehet látni a hátlapon, de ahogy a középkategóriában nem ritkán előfordul, itt is csak két kamera alkalmas az érdemi képalkotásra, a másik kettő a 2 megapixeles mélységérzékelőből, illetve az elég gyenge minőségű makró segédből áll. Ez utóbbiból mutatunk egy és még egy példát. A főkamera 64 megapixeles, 1/1,72 hüvelykes fizikai méretű szenzorról beszélhetünk, apertúrája f/1,9-es, és persze megvan a PD-autofókusz is, viszont az optikai képstabilizálás hiányzik a rendszerből. A másodlagos, 120 fokos nagylátót készítő 12 megapixeles kamera legfontosabb előnye, hogy autofókuszos, 1/2,43 hüvelykes méretű szenzorral dolgzoik és f/2,2-es az apertúrája. A kamerapúp büszkén hirdeti a Zeiss-kapcsolódást, itt valószínűleg a főkamera optikája lehet, ami az említett, nagy múltú fotós cég segítségével jöhetett létre.

[+]

A felhasználói felület általános letisztultságához képest elsőre megdöbbentően sok funkciót préseltek a kameraszoftverbe. Ahogy megnyitjuk a kamerát, máris a szemünk elé tárul végtelen mennyiségű apró ikon, az egyik a Google Lens, a másik a live photo (itt motion néven), aztán előttünk van az időzítő, a képarány, a vaku, a látószögválasztó, az arcszépség-effekt, meg persze jó adag képmód, mint például a portré, az éjszakai, a Pro és panoráma, továbbá a rendszer automatikusan próbálja felismerni a fotós helyzeteket, és javasolja a különféle módokat, beállításokat. A beállításokon belül is végtelen mennyiségű lehetőség van, a különlegesebbek közül szemezgetve: eldönthetjük, hogy az exponálógombot hosszan nyomva videót vagy sorozatképet szeretnénk-e csinálni, választhatunk HEIF formátumot, HDR-t (akár automatikusra), továbbá variálhatunk a zárhanggal, a ráccsal és a tárhellyel is. Érdekes, bár nem meglepő módon alapvetően fel sem ajánl 64 megapixeles fotózást a quad-Bayer technológiájú rendszer, ehhez a Pro módba kell mennünk, ahol a RAW-fotózással és a szokásos manuális beállításokkal is próbálkozhatunk. A szelfikamera 24 megapixeles, és egy f/2-es apertúrájú lencsével dolgozik, ebből is mutatunk példákat (1, 2).

Főkamera, 16 megapixel

Az utóbbi néhány nap sem a sziporkázó napsütésről szól, de azért nagyjából látszik, hogy mit tud a főkamera. Általánosságban nézve jó fotóink vannak, erősen dolgozó algoritmus simítja az éleket és tünteti el a zajt, ez itt-ott a részletesség és a vonalélesség rovására megy, de jellemzően nagyon bele is kell nagyítani a képekbe ahhoz, hogy ez igazán feltűnjön. Felbukkan a kromatikus aberráció az ilyen szempontból kritikus helyeken, de teljes méretben ez sem zavaró egyáltalán, a lencsekép pedig aránylag jó marad a széleken is. Rendben van a dinamika, bár ha automatikusra hagyjuk a HDR-t, akkor szinte kivétel nélkül mindig dolgozik majd, ez tapasztalataink alapján könnyebben elmosódó fotókat és hosszabb feldolgozási időt eredményez. A normál fotós mód és a dedikált éjszakai mód között szerkesztés közben sem láttunk érdemi különbséget, tehát külön nem biztos, hogy érdemes variálni vele, de egyébiránt nem rossz az esti dinamika sem, és hangulatosak is lettek az esti fotók. Nagyon belenagyítgatni persze ezekbe sem érdemes, főleg a homogén felületek masszásodnak szinte mindenhol.

Széleslátó, 12 megapixel

A főkamera képességei minden további nélkül hozzák a középkategóriában elvárt szintet, a nagylátó viszont egy nagyon markáns visszalépést hoz, már nagyítás nékül is érezni lehet, hogy jóval kevesebb részlet jut a fotókra, nagyítani pedig ezekbe már szinte nem is érdemes, napestig lehetne sorolni a képhibákat: lőhetünk egy-két hangulatos fotót 120 fokos látószöggel, az autofókusz pedig adott esetben tud segíteni a kevésbé távoli tárgyak lefotózásához (nagyon közelre viszont aligha tud élesíteni), de összességében ettől tényleg csak egy alapszintet várhatunk, este fájóan gyenge dinamikával.

Teljesen átlagosak a videós képességek is, 4K-ban 30 fps a maximum, amit a szoftver enged, azt is legfeljebb egyszerre 5 percig. Full HD-ben van 30 és 60 fps opció is, illetve egy mozi mód, ami 24 fps sebesség mellett, kézi beállításokkal is lehetővé teszi a felvételek készítését. Az általános kép- és hangminőség nem rossz, viszont az optikai késptabilizálás nagyon hiányzik minden esetben, és a felvétel közbeni látószögváltás sem lehetséges még a legkisebb felbontás mellett sem, noha egyébként sem nagyon érdemes a nagylátóval videózni, nem lesz lenyűgöző a minőség. Az OZO Audio névre hallgató hangfeldolgozás tényleg nem rossz.

[+]

Mono multimédiás hangszóró van alul, tehát zenei vagy filmes térérzetre kihangosítva egyáltalán nem kell számítani, cserébe az az egy hangkeltő tényleg be akarja pótolni a nem létező másikat is hangerőben, tényleg döbbenetesen magasra fel lehet skálázni, cserébe 3/4 hangerőtől már bárki számára érzékelhetően torzít is. Jó minőségű hang jut ugyanakkor a 3,5 milliméteres jack csatlakozóra, valamilyen vezetékes hangkeltő csatlakoztatására akkor is szükség lesz, ha FM-rádiót szeretnénk hallgatni. Widevine L1 és minden egyéb certifikáció megvan, mehet a HD stream szinte minden platformon, a hardver gond nélkül elbánik a komolyabb videófájlokkal is, zenei alkalmazásnak pedig a YT Music áll rendelkezésre alapértelmezetten.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!