Menü
Az S40 Touch & Type platformot jól ismerjük. Ezzel a rendszerrel több masina is érkezett a közelmúltban, bár a C2-05, vagy a C2-06 nem volt épp forradalminak nevezhető készülék. Most sem elsősorban a felület teszi különlegessé, vagy versenyképessé a telefont, bár ez a platform kifejezetten kellemesre sikeredett, ha az idétlen rövidítésektől el tudunk tekinteni. Hogy ebben a készülékben mégis miért van az embernek olyan érzése, hogy jobb a menü, mint a fentebb említett hasonló kialakítás modellekben, arra viszonylag egyszerű a magyarázat: a Nokia normális hardvert pakolt a rendszer alá.
Ez esetünkben azt jelenti, hogy 1 GHz-es processzor dobog a burkolat alatt, utasításkészletét tekintve ugyan ARMv6-os, de ehhez a funkcionalitáshoz és kijelzőfelbontáshoz röhögve elég. A másik fejlődés, hogy 128 MB RAM került a telefonba, ami azt jelenti, hogy semmiféle lassulás nem tapasztalható akkor sem, ha a háttérben nyitva van a zenelejátszó és a közösségi alkalmazások mellett mondjuk a levelezés is. Gördülékeny, azonnal reagáló felületet kap a vásárló, ami a mindennapok során hálálja meg a mögérakott erősebb hardvert.
Az S40 érintős felülete és a gombokkal való bűvészkedés együttese újfent kellemes megoldásokat kínál. A telefonkönyvben például lehet ugyan görgetni, de sokkal egyszerűbb, ha az ember a gombok segítségével elkezdi beütögetni a célszemély nevének betűit, a készülék késlekedés nélkül ugrik a megfelelő bejegyzéshez. Bár a menüben ugyan nincsenek számokkal külön megjelölve az ikonok, itt is használhatjuk a numerikus gombsort, régebben is sokan egyszerűen megjegyezték, hogy például a Bluetooth eléréséhez a menü-7-9-1 kombó visz.
A főképernyőn úgynevezett aktív készenlét kapott helyet, azaz kicsit widget-szerűen tudunk ide kitenni információkat, kedvenc kontaktokat, Facebook frissítéseket, órát, ilyesmit, amelyek shortcutként is működnek, azaz megérintésük után a megfelelő funkcióban találjuk magunkat. Ez kiválóan paraméterezhető, van gyárilag öt téma, amivel a megjelenés babrálható, cserélhetünk háttérképet is, a szokásos nokiás eszköztár áll rendelkezésünkre. A billentyűzár feloldása kvázi megújult, de igazából csak az iPhone óta elterjedt megoldáshoz igazították a finnek, azaz az ujjunkat balról jobbra kell végighúzni egy sávon.
A főmenü pontosan kilenc ikont számlál, azaz nem görgethető, s ez így van jól. Bár néhány funkció igen mélyen van a struktúrában (például a Twitter), de logikus helyen ücsörög, ráadásul az ilyen eldugottabb, de a felhasználó által valamilyen oknál fogva mégis gyakran használt alkalmazásokat is ki lehet rámolni például a főképernyőre, így mindenki úgy alakítja át a dolgokat, ahogyan az neki jólesik. Elképesztően körülményes viszont az adatkapcsolatok beállítása, mire végre az ember fel tud mászni a netre, addig ötvenkétszer vágja oda a telefont valamihez, mert hetven helyen lehet mindenféle APN-eket megadni, amelyek valami furcsa logika alapján kapcsolódnak egymáshoz. Persze a szolgáltatói készülékekben ez alapból benne lesz, csak a független modellek esetén vár még a gyakorlott vásárlóra is egy fél órányi matatás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
