Bevezető, tartozékok
Manapság szinte ritkaságszámba megy, ha a szerkesztőségbe nem egy okostelefon, hanem egy alapmobil érkezik kipróbálási célból. Nincs mit tenni, az okos kütyük korában élünk, a gyártók szinte elárasztják a különféle modellekkel a piacot, ám a feature phone kategóriát már csak a részesedése miatt sem szabad elfelejteni. Különösen fontos a szegmens a Nokiának, hiszen míg a finn gyártó okostelefonos eladásai nem túl rózsásak, az alapmobil kategóriában jól megy a szekér, ami jelenleg az Asha szériának köszönhető.
A feature phone kategória drágább szegmensére azonban kissé rájár a rúd manapság. A 20-30 ezer forintos szinten ugyanis ma már okostelefont is lehet kapni, jellemzően a belépő szintű androidos piacon. Erre jó példa a Huawei Ascend Y200, a ZTE Kis és a Vodafone Smart II, az említett eszközök személyében teljes értékű, viszonylag korrekt specifikációval rendelkező droidos készülékeket tisztelhetünk. Persze az alapmobilok egyik nagy fegyvere az egyszerűség és a könnyű kezelhetőség, ám a mai teszt alanya S40 platformmal operál, ami nem feltétlenül erről híres. Így tehát nehéz dolga van az Asha 305-nek, ha meg akarja győzni a vásárlókat, ám egy ütőkártyája biztosan van: a készülék egyszerre két SIM-kártyát kezel.
A készülék egy apró kék kartondobozban érkezett a szerkesztőségbe, amely a már megszokott nokiás stílusjegyeket hordozza magán. A csomagolás egy kézikönyvet, egy töltőt és egy sztereó headsetet rejt, MicroUSB-kábel nem jár a mobil mellé, annak ellenére, hogy a telefon rendelkezik a megfelelő aljzattal, így az adatok szinkronizálásához érdemes beszerezni egyet a pár száz forintos kiegészítőből. Maga a füles egy kicsit kényelmetlen, ráadásul nem is szól jól, a keskeny dinamikatartomány következtében a mély és magas hangok igen visszafogottan képviseltetik magukat. A készülékhez egy 1 GB kapacitású microSD-kártyát is mellékelt a gyártó, melyre a belső háttértár mérete miatt égető szükség is volt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
