Külső
A telefon már a sajtófotókon nagyon jól néz ki, de élőben ez tovább fokozódik: rég láttam ilyen szép telefont. A Nokia tervezőinek most minden bejött: a szappantartó formaterv és az anyaghasználat (csiszolt fém, szürke műanyag és krómszínű alumínium triumvirátusa jellemző a telefonra) kombinációja telitalálatnak bizonyult. A dimenzióit tekintve egyébként átlagos a készülék, a 117,3 x 56,8 milliméteres kiterjedésével nem tűnik ki az okostelefonok rengetegéből (10,5 milliméteres "vastagsága" viszont elég kecsesnek mondható), 130 grammos tömegével is az átlagba tartozik, kicsit húzza a zsebet, de legalább érezni rajta, hogy nem spóroltak ki belőle semmit. Kényelmesen a tenyérbe simul, szinte érezni a fogásán a felsőkategóriás mivoltát.
Az előlapra jellemző a masszív krómszínű anyaghasználat, amitől meglehetősen csillog a készülék, de ez a jó ízlés határain belül mozog, szerencsére nem olcsó bling-bling érzése van a dolognak. Érintőképernyős telefon lévén az előlap legnagyobb részét a megjelenítő foglalja el, ami megegyezik a Nokia jelenlegi zászlóshajója, az N8 kijelzőjével, azaz egy 3,5 hüvelykes képátlójú, 360 x 640 képpontos felbontású, 16 millió színárnyalat megjelenítésére képes, kapacitív érintésérzékelő technológiát alkalmazó AMOLED kijelzőt építettek bele. Így a C7 a negyedik Nokia modell, mely szakított a rezisztív érintésérzékelő technológiával, így érezhetően gyorsabb és precízebb az érintés detektálása. A kijelző által megjelenített kép nagyon szép, a színek élénkek, a felbontás kellemes, de pixeles éleket azért lehet találni, főleg a főmenü szövegeiben és böngészés közben (itt megjegyezném, hogy ebben az árkategóriában tesztalanyunk képernyőjének felbontása a sereghajtók közé tartozik). A kijelző alatt három billentyű található, melyek a hívásfogadás, a főmenü és a hívás-elutasítás funkciókat látják el, kicsit ront az összképen a gombsor enyhe lötyögése, viszont a fizikai híváskezelő gombok megléte, mint mindig, most is pirospontokat ér. A kijelző felett egy Nokia logótípia található, jobbra pedig a másodlagos kamera és a fényérzékelő kapott helyet. Utóbbinak kettős funkciója van: egyrészt telefonáláskor érzékeli az arcunk közelségét (és lekapcsol a kijelző), másrészt pedig bejövő híváskor a készüléket fejjel lefelé fordítva lenémíthatjuk a csengetést (ez az ébresztőóránál is működik, ekkor szundi üzemmódba kapcsol a masina).
A hátlap koncepciója sem mindennapi, hiszen három különböző anyagtípust használtak fel a tervezők. Az egész alapja egy szürkés-ezüstös árnyalatú műanyag, amely körbeöleli a szintén szürke színű csiszolt fémdarabot (az akkumlátor kivételéhez utóbbit kell lepattintanunk). Utóbbin középen egy újabb szolid Nokia felirat, alul pedig a készülék típusszáma olvasható; a szövegek színe alig tér el a fémlapétól, bizonyos szögből nézve nem is lehet észrevenni a különbséget. Fent, a két fő anyag találkozásánál találhatjuk a hátlap harmadik alkotóelemét, egy króm panelt, amelyen a 8 megapixeles fotók és 720p-s videók készítésére alkalmas kamera és a hozzá tartozó dupla ledes villanó figyelget. A hátlaphoz kapcsolódik a telefonnal kapcsolatos legnagyobb rejtély, pontosabban a SIM- és memóriakártyához: míg utóbbi az akkumlátor alatt helyezkedik el (azaz csak a készülék újraindításával cserélhetjük, a hot swap nem működik, pedig ez a fícsör a Nokia régebbi készülékeiben már elérhető volt), SIM-kártyát viszont a tápegység kiszerelése nélkül is cserélhetünk (persze érthető okokból egy ilyen művelet után újra kell indítani a telefont).
Az oldalsó interfészek tekintetében a telefon a szokásos kínálatot nyújtja. Míg balra a töltő bemenete egyedül árválkodik, a jobb oldalra öt gomb került, ezek a hangerőszabályozó gombok, a diktafon, a kamera gyorsbillentyűje, valamint itt kapott helyet a képernyőzár csúszkája is. Utóbbi tipikus Nokia megoldás, mely többek között az 5800 XpressMusic-ból lehet ismerős, egy rugós műanyagot kell elképzelni, melyet lehúzva lezárhatjuk, illetve feloldhatjuk a képernyőt. Fent középen található a 3,5 milliméteres kimenet, tőle jobbra a ki/bekapcsoló gomb (mellyel profilt is válthatunk, sőt, a képernyőt is lezárhatjuk), balra pedig a microUSB kimenet található, utóbbit egy vékony kábelen lógó miniatűr műanyagdarab rejti.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
