Külső, kijelző, csomagolás

Nemzetközi eredményeivel bátran hívhatjuk Széll Tamást profi szakácsnak – no, de a nagyit, mert Vegeta helyett a kiskertből tépett növénnyel fűszerezi a csirkenyaklevest? Márpedig erre hasonlít, amikor a félmillió forintos topmobilok mellett félszáz ezres ipari melléktermékre is rákerül a „Pro” jelző, a kifejezés megkülönböztető jellegét devalválva, és olyan suta neveket maga után vonva, mint a Pro Plusz, a Pro Max, az Ultra vagy az Ultimate.

[+]

Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! – ez már kevésbé elcsépelt, sőt: ideillő betűtömb, amikor egy alapszériás Redmi vagy Realme elcsattint egy Pro+ utótagot. Mihez képest profi, és szükség van-e még ahhoz viszonyítva is valami pluszra, ha ettől a felső-középkategóriában köt ki az árcédula, ahol ott a Poco F vagy a Realme GT vonal? Realme 9 Pro+ mindenesetre apait-anyait belead, hogy igazolja létét, csak azt kockáztatja, hogy saját portfólióját gáncsolja el.

[+]

Az efféle gondolatok persze köddé válnak, amint ezt a jó méretű telefont az ember kézbe veszi, és a nevében jelzett plusztudással összeismerkedik: 90 Hz-es FHD AMOLED panel, optikailag stabilizált csúcskamera, fürge működés 5G és WiFi 6 modemmel, villámtöltés 60 watton, karcállóság két edzett üveglappal és sztereó hangzás, a jack kimenetet megtartva. Mondok viszont pár mínuszt, amitől egy Realme 9 mégse GT: 120 helyett 90 Hz-es képfrissítés, előnytelenebb képernyőarány, tucatszerűbb dizájn és a csúcskategóriát azért nem fenyegető, de versenyképes hardver.

[+]

Sajátos egyveleg kúszott fel tehát a 150 rugós kategóriába, és szerencsére ezzel nem nőtt meg a mérete (160,2 x 73,3 x 8 milliméter, 182 gramm), úgyhogy én egy kézzel kényelmesen használtam, gombjait könnyen elértem és egy-egy óriáskészüléknél észrevétlenebbül vágtam zsebre. A plasztik váz illesztései hibátlanok, az üveg hátlap jól tapad a tenyérhez, és ha már maradt elöl képernyőkeret, legalább elmaradnak a vétlen érintések a jó érzékenységű panelen. A Realme a haptikus motor visszajelzéseire is odafigyelt, a fénymérő, közelségérzékelő és a beszédhangszóró pedig a 16 megapixeles szelfilyuknál is kevésbé tolakodó.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

A képernyőbe épített ujjlenyomat-olvasó szokatlanul közel került a telefon aljához, de gyorsan és megbízhatóan operál, és ugyanez mondható el a 2D-s arcazonosításról, amíg valamennyi fény (mondjuk a kijelző) megvilágítja az arcot. Rákerült a panelre egyébként egy fólia, és több gyártót sárga irigység foghatja el a bőséges csomagtartalomra kukkantva: akad leírás, szilikontok, gyorstöltő, USB-A - USB-C kábel és SIM tű, mellyel bal oldalon lehet a két nanoSIM-et a Pro+ bordái közé tolni, microSD bővítés opciója nélkül.

[+]

A hiánylistát a kimaradt IP-védelem és Qi töltés zárja, a 4500 mAh-s telepadat a 6,4”-es képátlóhoz ígéretes, az AMOLED képminőség pedig remek. Megvannak a perfekt kontrasztok és kirobbanó színek, a napfény alatti extra fényerő és a remek automatikus szabályozás, a kalibrációs opciók, az olvasómód, a DC elsötétítés, a mindig aktív kijelző és a gyorsindítás betűrajzzal vagy ujjlenyomat-olvasóval. A túloldalra bár nem tenyerelt rá Naoto Fukasawa dizájnmester, azért akad a Pro+-nak érdekes kiszerelése színváltós kivitelben, és méltán kap hangsúlyt errefelé az 50 megapixeles főkamera, a 8 megapixeles ultraszéles, a 2 megapixeles makró, a LED villanó és pár felirat.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!