Bevezető

Két sikermodellt említenék meg azért, hogy az olvasó tudja hová pozícionálni a Samsung B100-at. Az első a Nokia 1112, ennek kapcsán nem lennék meglepve, ha a cég legnagyobb darabszámban eladott készülékeinek dobogójára felverekedte volna magát. A másik a Motorola F3, amely mind a mai napig ellentmondásos reakciókat vált ki a témára fogékony felhasználókból, elég csak belepislantani a kapcsolódó fórumba.

A Samsung B100 ezt a párost próbálja kicsit megszorongatni, rögtön azzal, hogy bár árban egyelőre egy lepkelehelletnyivel fentebb helyezkedik el, de rögtön színes kijelzővel indít. Ez a szegmens mindig népszerű lesz, s bár az ide célzott eszközök eladásán nincs olyan busás haszon, mint egy raklapnyi B&O Serenata értékesítésén, a darabszám mindig többszöröse a drágább modellekből eladható mennyiségnek.

Olcsó telefont csinálni úgy szokás, hogy vagy előveszünk egy régi modellt, rajzolunk hozzá valami fapados házat, aztán mehet is ki a piacra, vagy pedig a célcsoport igényeinek megfelelően nulláról indítjuk a tervezést, de ilyenkor remélhetőleg valami egyedit hozhatunk létre. A Nokia 1112 az előbbi, az F3 az utóbbi utat járja. A B100 a Nokia nyomdokain halad, régi megoldások köszönnek vissza egy egész pofás kis készülékben, s ezzel máris leverte finn vetélytársat, mint Neo a vázát, mert a formaterv meglehetősen jól sikerült.

Az XXL GSM által leszállított készülék valószerűtlenül apró dobozkában érkezett, már kicsomagolás előtt tudtam, hogy nem a funkciók hosszadalmas felsorolása fog kitölteni 3-4 oldalt. A dobozban a telefonon és a töltőn kívül semmi sincs, még egy fülest sem adnak grátisz gyanánt a júzernek.

Külső, kijelző

Egyszerű, barátságos, kedves formák alkotják a B100-at. Fél szemmel, hunyorítva akár Nokia is lehetne, a gombsor bájos bumfordisága és a teljesen logikus kiosztás ugyanis akármelyik finn modellről származhatna. A „samsungság” a billentyűzet feletti csillogó fekete panelen érhető tetten, s nem csak a gyártói felirat miatt. A készülék teljesen sima, csak a jobb oldalon védi egy gumiajtó a rendszercsatlakozót, különben egy deka felesleges billentyűt nem találhatunk sehol.

Az egyszerű külsőt csupán a navigációs gyűrű ezüstje próbálja feldobni, a hátlap is puritán, s bár a komplett készülék műanyag borítást kapott, az anyagok valahogy egyszerre tűnnek viszonylag igényesnek és strapabírónak is. Finom, de észrevehetetlen megoldás, ahogy a kijelzőt körülvevő csillogóan fekete betét ráhajlik a telefon tetejére, de más extrát ne keressünk rajta.

Bekapcsolás után megelevenedik az egészen aprócska, 1,52 inches képernyő, kigyulladnak a fények a gombsoron, s máris feljegyezhetem az első jópontot: a B100 billentyűzetvilágítása erős, egyértelmű, egyenletes. A CSTN képernyőt sem szapulom, mert ennyi pénzért tökéletesen elég, kontrasztos, bár nem túl éles képet ad 128x128 pixelen, csupán a méretét sajnálom, mert bizony ide elfért volna egy picivel nagyobb is.

Belső

Belül azonban sajnos semmi forradalmit nem találhatunk, sőt. Visszatérünk az évezred elejére, amikor még az E700 volt a sláger, ugyanaz az ősi grafika, ugyanazok a rossz beidegződések jönnek szembe, mint a hasonlóan cukimuki M300 esetében, ahol szintén a formatervet díjaztuk, a tartalmat kevésbé.

Tudom, hogy nem fáj mindenkinek, hogy az OK gomb élből a WAP-ot nyitja meg, hogy új üzenet írásakor minden egyes alkalommal a T9 prediktívet tukmálja ránk a szoftver, vagy hogy egyszerre nem tud rezegni és csörögni a készülék. Tudom, mert anyám egy hasonlóan nívós X160-at használ, s fel sem tűnnek neki ezek az apróságok, de csak azért, mert nem tudja, hogy milyen az, amikor ezek nincsenek, nem tudja, hogy ezt nem kell elfogadni, ez bug és nem fícsör.

Nézem a B100-at, még gondoltam is, hogy mennyire helyes, tényleg jó ára van, és nem értem. Valaki ül Koreában és azt gondolja, hogy figyuzzatok, srácok, a design csoportunk rajzolt egy édes kis formát, dobjuk bele az M300 szoftverét, tudom, hogy ezer éves, ósdi és tele van hihetetlen hülyeségekkel, de azt is megvették, ezt is meg fogják. Az, hogy szaksajtó majd fikáz, nem is érdekes, mert úgyis azoknak szánjuk, akik nem olvasnak szaksajtót, vannak ők jó sokan. Jó ötlet, főnök! És itt a B100. Milliószor jobb lehetett volna.

A telefonkönyv 500 nevet tárol, nevenként három telefonszám és egy email cím fér bele. De ezek mindegyike egy-egy helyet lerabol az 500-ból, úgyhogy csak csínján. Az üzenetkezelés problémájáról már volt szó, egyéb gond nincsen, MMS is van (maximum 50KB méretig), leginkább fogadásra, mert kamera nincs a telefonban. Szöveges üzenetből 200 darab, multimédia tartalom 700KB-os mennyiségben tárolható.

A naptár nagyon csíra, csak havi nézet létezik, egyféle bejegyzéssel, ami egyetlen szövegmező plusz egy riasztás. Vekker van, kikapcsolva is ébreszt a B100, számológép, pénzváltó és hangjegyzet gazdagítja még a repertoárt, utóbbi kemény 30 másodpercet rögzít. Profilok nincsenek, MP3 csengőhangokról ne álmodjunk, a billentyűhangot pedig ajánlott villámgyorsan a nullára csökkenteni, ha nem akarjuk, hogy ismeretlen elkövetők péppé verjenek minket a buszon.

Egyebek, összegzés

A billentyűzár időzítése változtatható, de a csillag gomb hosszas nyomásával magunk is aktiválhatjuk. Nyitni nem nehéz, mert menü + csillag, de ezt minden alkalommal nyugtázza egy ablakocskával a szoftver, amit nem lehet eltakarítani, amíg magától el nem húz a vérbe, addig semmit nem tudunk kezdeni a készülékkel. Ez csupán 2 másodperc, tudom, de sokszor megcsinálni felettébb idegesítő.

A játékok között csupán a SnowBallFight kapott helyet, de JAVA támogatás van, fél megányi területre húzhatunk le további játékokat. Mondjuk a WAP-ról, mert GPRS technológián alapuló böngésző azért akad a kis Samsungban, képeknek és MIDI melódiáknak is lesz hely, hiszen erre a hihetetlennek tűnő 600KB-os tárhelyet használhatjuk.

Egy telefonnal (pláne egy ilyennel) telefonálni szokás. Sajnos a B100 pont ebből a szempontból mutatja fel a fehér zászlót és adja meg magát teljesen. Tesztkészülékünk hangminősége olyan volt, mint egy UV villamos hangosbemondója, recsegett, torzított, de legalább hangosan, hogy a fülem se élje túl. Nem tudni, hogy csak az általunk birtokolt darab bírt-e ilyen hendikeppel, de egy olyan cég, amelynek Samsung a neve, egyetlen ilyen készüléket sem engedhetne ki a gyárból.

Persze az akkumulátor bírja a kiképzést, 4-5 napig is elketyeg a kis kütyü egyetlen etetéssel. De összességében megint egy olyan telefont adtam vissza, amely ára és specifikációja alapján ígéretes versenyzőnek indult, formára abszolút vállalható, használhatóságban viszont elmarad még a már őskövületnek tekinthető Nokia 1112 mögött is. S ezen még a színes kijelző sem segít.