Bevezető
Két sikermodellt említenék meg azért, hogy az olvasó tudja hová pozícionálni a Samsung B100-at. Az első a Nokia 1112, ennek kapcsán nem lennék meglepve, ha a cég legnagyobb darabszámban eladott készülékeinek dobogójára felverekedte volna magát. A másik a Motorola F3, amely mind a mai napig ellentmondásos reakciókat vált ki a témára fogékony felhasználókból, elég csak belepislantani a kapcsolódó fórumba.
A Samsung B100 ezt a párost próbálja kicsit megszorongatni, rögtön azzal, hogy bár árban egyelőre egy lepkelehelletnyivel fentebb helyezkedik el, de rögtön színes kijelzővel indít. Ez a szegmens mindig népszerű lesz, s bár az ide célzott eszközök eladásán nincs olyan busás haszon, mint egy raklapnyi B&O Serenata értékesítésén, a darabszám mindig többszöröse a drágább modellekből eladható mennyiségnek.
Olcsó telefont csinálni úgy szokás, hogy vagy előveszünk egy régi modellt, rajzolunk hozzá valami fapados házat, aztán mehet is ki a piacra, vagy pedig a célcsoport igényeinek megfelelően nulláról indítjuk a tervezést, de ilyenkor remélhetőleg valami egyedit hozhatunk létre. A Nokia 1112 az előbbi, az F3 az utóbbi utat járja. A B100 a Nokia nyomdokain halad, régi megoldások köszönnek vissza egy egész pofás kis készülékben, s ezzel máris leverte finn vetélytársat, mint Neo a vázát, mert a formaterv meglehetősen jól sikerült.
Az XXL GSM által leszállított készülék valószerűtlenül apró dobozkában érkezett, már kicsomagolás előtt tudtam, hogy nem a funkciók hosszadalmas felsorolása fog kitölteni 3-4 oldalt. A dobozban a telefonon és a töltőn kívül semmi sincs, még egy fülest sem adnak grátisz gyanánt a júzernek.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
