Vas, rendszer
A C6625 lelke egy Nomadik STn8810-es processzor, amely 393 MHz-en ketyeg. Ez nem éppen egy friss fejlesztés, azóta már bemutatkozott az STn8811-es mag is, amely 50%-kal gyorsabb. A Nomadik architektúra viszont elvileg arra hivatott, hogy a multimédiás vonalon jó teljesítményt hozzon, ugyanakkor energiafelvétele ne legyen túl magas. Az ARM9-en alapuló mag még 2005-ben került kifejlesztésre, akit mélyebben érdekel a téma, ide kattintva megismerheti az architektúrát.
A processzor mellett 128 MB RAM és 256 MB ROM teljesít szolgálatot, az egész miskulancia pedig egy Windows Mobile 6.1 Standard rendszert hajt meg, amelynek ugyebár legfőbb jellemzője, hogy nem kezel érintőképernyőt. Mindez egészen addig remekül hangzik, amíg rá nem ébredünk arra, hogy a Samsung C6625 egyszerűen lassú. Látványosan töpreng már akkor is, ha csak az üzeneteket akarjuk megnyitni, hosszan elmereng a telefonkönyvben való keresgéléskor, s gyakorlatilag minden téren, ami új alkalmazás megnyitásával jár. Ehhez képest csakugyan villámsebesnek érződik, ahogyan a képeket és a videókat kezeli, de azt hiszem, hogy az átlagfelhasználó gyakrabban óhajtja majd a klasszikus telefonos funkciókat igénybe venni, mint a fotók galériájában mászkálni.
A Samsung a Windows Mobile 6.1 Standard felületét némiképp átdolgozta, ez főleg az alapképernyő lehetőségeiben nyilvánul meg. Többféle séma közül választhatunk, mindegyik igen ízléses és logikus, a magam részéről a WizPro fantázianevű verziót preferáltam, de van itt Living World, illetve egyszerűbb persze a klasszikus Windows variációk is helyet kaptak.
A sok ikonból felépülő menürendszerben nem lesznek meglepetések, érdekes módon az FM-rádió külön menüpontot kapott, míg a kamera és a zenei funkciók mind az Entertainment mappába kerültek. A Content Manager viszont kellemes alkalmazás, itt tudjuk rendezetten visszanézni a multimédiás tartalmakat, ha ódzkodnánk az ömlesztve mindent mutató fájlkezelőtől. Más extrát nemigen találtam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
