Külső

A változás szele fújt a Samsungnál már az Alpha tervezésnél is, hát még az A5 esetén, hiszen egy unibody fém házról beszélhetünk, aminek minőségérzetét már aligha lehet kritikával illetni. A telefon nagyon egyben van, semmi nyekkenés nem hallatszik még akkor sem, ha természetellenesen tekergetjük vagy szorongatjuk a mobilt. Végre egyébként tényleg az lehet az érzése az embernek, hogy egy prémium kütyüt fog a kezében, bár azért hozzátenném azt is, hogy elég csúszós a hátlap, nincs meg az a fajta tapadás, mint a Galaxy S5 borításánál. A széleket egyébként szépen lecsiszolta a gyártó, nem vágja a kezünket, és a 71 százalékos kijelző / előlap arány is az ergonómiára gyakorol pozitív hatást. A 139,3 x 69,7 x 6,7 milliméteres méretek kecsegtetőek (az A7 még ennél is vékonyabb lett), a 123 grammos tömeggel pedig a légiesen könnyű termékcsoportba sorolható tesztalanyunk.

[+]

Az előlap majd' háromnegyedét az 5 hüvelykes képátlóval és 720 x 1280 pixel (HD) felbontással rendelkező kijelző foglalja el. A négyzetinchenként elhelyezkedő 294 pixel éles képet jelent, nem éri el persze a csúcskategóriás mobilok ötszáz ppi feletti értékeit, de nincs messze például az Apple oly nagyra tartott Retinájától. A Super-AMOLED panel ráadásul gyönyörű, nagy kontrasztarányú, élénk színeket jelenít meg, valahogy ez is tudja csökkenteni a képpontmániások morgolódását, az alapvető módban ráadásul tökéletes a fehéregyensúly. A betekintési szög természetesen majdnem száznyolcvan fokos, a napfényben való láthatósággal sincs különösebb probléma, bár azért messze nem annyira világos a képernyő, mint például egy IPS. A megjelenítő alatt két, háttérvilágítással rendelkező és egyben érintésérzékeny (alkalmazásváltó és visszalépés), valamint egy fizikai home gomb található, utóbbiból kimaradt sajnos az ujjlenyomat-olvasó. Felül a beszédhangszóró, a fény- és távolságérzékelő szenzor, valamint az öt megapixeles kamera figyelhető meg. Értesítési led nuku, nem is értem ezt hogy hagyhatta ki a Samsung, amikor alapvető eleme az androidos telefonoknak.

[+]

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az oldalakról érdemes egy kicsit beszélni, hiszen azon felül, hogy igen karcsúra sikerült megtervezni az A5-öt, megint lefestették a széleket, kizárólag a keret éleit csiszolták fényesre. Az ötlet alapvetően nem rossz, csak egyelőre többet hallani a nemtetszésüket kifejező felhasználókról, hiszen az Alpha esetén például pont az nézett ki jól, hogy látszott a keret fémes mivolta. A unibody kialakítás mindenesetre több kompromisszumot követelt, jobbra a bekapcsológomb alá két tálcát szereltek, amiknek a segítségével a nanoSIM és microSD kártyát tudjuk benyomni a helyükre. Felül árválkodik a másodlagos mikrofon, baloldalon pedig a hangerőszabályzó billentyű látható. Az alsó rész az átlagosnál zsúfoltabb, ide álmodták ugyanis meg a 3,5 milliméteres jack kimenetet, a microUSB 2.0 csatlakozót, valamint a beszédmikrofont.

[+]

A hátlap matt, és természetesen fémből készült. Én őszintén szólva egy kicsit unalmasnak találom, jobban bejön a recézett vagy lyukacsos kialakítás, de hát ugye ezek ízlések és pofonok. A hűvös tapintású borítás egységét felül az erőteljes ledes villanó, az aprócskának tűnő hangszóró, valamint a köztük elhelyezkedő 13 megapixeles kamera bontja meg. A fényképező rész pár milliméterre kiáll, ez sosem volt dicséretes megoldás, ám arra tökéletesen jó, hogy a telefon hátulját elemelje attól a felülettől, amire rakjuk, így a hangszóró hatásfoka sem fog csökkenni. A hátlapot sajnos nem tudjuk levenni, így pót akkumulátort sem érdemes a zsebünkben tartani.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!