Kamera

Az S22 Ultra a kamerás csúcs a Samsungnál, de a két kistesónak sem kell szégyenkeznie. Itt ugyan csak a szokásos három látószögünk van, de változtak a felbontásbeli opciók. A korábbi 12 megapixeles főkamerát egy 50 megapixeles megoldás váltotta, valamivel nagyobb szenzorral. Az ultraszéles kamerát viszont nem piszkálták, azt gyakorlatilag az S21-ből örökölte az idei modellpáros is, a telés szenzor felbontása viszont 64-ről 10 megapixelre ugrott vissza, de ennek az van a hátterében, hogy az elődön a háromszoros nagyítás hibrid módszerrel, képkivágással érték el, most azonban valódi háromszoros közelítést kínál a szenzor, ami papíron legalábbis jobb vonalélességet ígér. OIS továbbra is van a normál és a zoom kamera mellett, az ultraszéles kapcsán viszont fájóan hiányzik az automatikus fókusz, ami kapóra jönne a makrók esetében.

[+]

A szoftverben nincs extra újdonság, de olyan nem volt a korábbi modellen, hogy a képarány választásánál be lehet kapcsolni az 50 megapixeles felbontást (mivel nem is volt ilyen felbontásra képes). A maximum 30x hibrid zoom mellé rakott kereső is változott, nem a teljes képet rakja a bal felső sarokba, hanem csak egy részét, de megoszlanak a vélemények arról, hogy így könnyebb-e pozícionálni. Az Expert RAW alkalmazás most még nem érhető el a telefonokon, de ez hamarosan változik, az állatportré azonban igen, külön kapcsolgatni sem kell, portré üzemmódban a készülék felismeri a háziállatokat és egész frankó képeket tud összehozni, mutatunk pár példát Dani macskájáról (Béla) és Csutka kutyáról:

Nyilván ennél érdekesebb, hogy mit hoz össze a kamera a különböző látószögekkel, szóval alant jönnek a képek, az első oszlopban 50, aztán 12 megapixellel, majd a háromszoros zoomal, végül az ultraszéles kamerával:

Először is szeretném leszögezni, hogy függetlenül attól, hogy abszolút képminőségben valószínűleg találni jobb telefont, de általánosságban elmondható, hogy a kamera minden helyzetben hoz egy kifejezetten magas színvonalat. Rosszul sikerült fotóm nem volt, pedig véletlenül portré módban fotóztam szaladgáló kutyákat és még azok is élesek maradtak. Pont jó a három látószög kvázi mindenre, van esti fotózás is mindhárommal, a HDR-t jó ütemben kapcsolgatja ki-be az automatika, magyarán ez egy megbízhatóan magas szintet hozó rendszer, de természetesen nem hibátlan. Először is: 50 megapixelben fotózgatni ezúttal tényleg totálisan felesleges. Ha valamiről részletesebb felvétel kell, akkor ott a háromszoros zoom, az 50 megapixeles felvételek egyszerűen gyengék. Zajosak, életlenek, sok a képhiba. 12 megapixelben azonban elégedettek lehetünk, bár előfordul kromatikus aberráció itt-ott és mintha a szaturációt is túltolná az algoritmus, de a képek élesek, látványosak, általánosságban jók, noha nyilván egy P50 Pro, vagy akár házon belül az Ultra is tud ennél jobbat kínálni. A zoom modul már puhább rajzolatú eredményt ad, a 10 megapixeles felbontást 12-re skálázza fel a rendszer, ha a fényviszonyok gyengébbek, akkor akad képzaj is bőséggel, de még mindig jobban járunk vele, mintha 50 megapixelben bohóckodnánk, aztán nekiállnánk vágni. Az ultraszéles pedig olyan, mint tavaly, látványosan jobb, mint az ilyen-olyan középkategóriás masinák 8 megapixeles megoldása, de nem éri el az etalonnak tekinthető Huawei, vagy akár az Apple szintjét, ráadásul nincs benne autofókusz. Váltsunk esti környezetre:

Bár nem kötelező az éjszakai módot használni, de érdemes. Egyrészt így is elérhető mindhárom látószög (de az 50 megapixel nem opció), másrészt főleg a telés és az ultraszéles látószögnél látványosan jobb az eredmény, harmadrészt a jelenetfelismerő amúgy is erőltetni akarja majd. És egyáltalán nem kell hosszan tartani a masinát exponáláskor, jellemzően egy-két másodperc alatt megcsinálja a megfelelő mennyiségű felvételt és optimalizál. A főkamera rendben is van. Most sem kap koronát, de azért az átlagnál markánsan jobb az eredmény. Az ultraszéles és a zoom modul már kevésbé acélos, nem feltétlenül érdemes erőltetni, zajos, de ugyanakkor sokszor mosott lesz az eredmény, ha jól megvilágított a központi téma, akkor persze lehet ezekkel is trükközni. Levezetésképpen két szelfit prezentálok:

[+]

És ezen a ponton elérkeztünk a videózáshoz, amiben viszont — előrebocsátom — az S22 kifejezetten erős. 8K és 24 fps a maximum, amit ki lehet belőle préselni, ez szerintem felesleges mókusvakítás, de természetesen prezentálok egy ilyen felvételt kvázi felütés gyanánt:

Ha azt szeretnénk, hogy menet közben tudjunk váltani a látószöget között, akkor 4K30-ig kell lemennünk. És szerintem érdemes is, ez bőven elég nagy felbontás még mindig, de itt már az optikai stabira rásegít az EIS is, majdnem feleslegessé téve a szuperstabilizált módot. Főleg a főkamerával járunk jól, ha a fényviszonyok már nem ideálisak, akkor a másik két modul már szenved kissé, főleg az ultraszélesből tűnik el a dinamika. Mutatnék egy nappali és egy esti videót:

És akkor legyen még néhány speciálisabb eset, az első két anyag a szuperstabi móddal készült, itt Full HD a maximum, de az ultraszéles és a normál látószög is játszik. Ez tényleg csak akkor jöhet jól, ha valakinek nagyon remegős a keze és/vagy nagyon siet valahová. Este fejlődött ugyan, de továbbra sem ezt erőltetném, hanem a 4K30-at és egy kis odafigyelést:

És mielőtt még két szelfivel is traktálnám a nagyérdeműt, előbb mutatnék egy Full HD felbontású lassított felvételt:

No, akkor most a két szelfi, ami 4K-ban történik, némi EIS is bejátszik. Nappal korrekt, este már csak az elmegy kategória, de előlapi kamerák frontján már önmagában a felbontás sem általános:

Zenei téren érdemes kiemelni a két hangszórót, a kis S22 is egész jól szól, az S22+ pedig kifejezetten korrektnek mondható. FM-rádiót és 3,5 mm-es jack dugaszt azonban hiába keresünk, de Type-C és Bluetooth-on jöhet a hang, amihez érdemes letölteni a lejátszót a Samsung áruházából, már csak azért is, mert az Adapt Sound megoldásnak köszönhetően elég jól a fülünkhöz lehet kalibrálni a hangzást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!