Előszó, külső
A Galaxy sorozat egy igazi sikertörténet a Samsung számára. Ha egy-két éve megkérdezett valaki minket arról, hogy milyen okostelefont vegyen, akkor az épp aktuális iPhone-on kívül nem sok konkrétum volt a kérdésben, a helyzet mára viszont más, a kérdés pedig általában valahogy így szól: Galaxy S II vagy iPhone 4? Egzakt választ persze továbbra sem tudunk adni, hiszen a prémium kategóriában lévő okostelefonok szinte kivétel nélkül kiváló készülékek, melyek között nyilván lehet rangsort állítani, de csak az egyes funkciók tekintetében, a többi inkább szimpátia és pénztárca kérdése. Az viszont tény, hogy az amerikai piacot az iPhone uralja, hiszen készülékeinek elterjedtsége 28 százalék (az okostelefonok között), amivel az Apple lett a legnagyobb gyártó a szegmensben, viszont nem elhanyagolható az sem, hogy a Samsung Galaxy S II-ből 55 nap alatt 3 millió darabot adtak el, most pedig 80 nap elteltével az 5 milliós keretet is túllépték. Ez a szám azért elég masszív, fél Magyarországnak is mondhajtuk, ami jelzi, hogy a koreaiak jelenlegi zászlóshajója nemcsak egy jó, hanem egy ismert készülék is. Valószínűleg a hírnév kihasználása miatt döntött úgy a Samsung, hogy piacra dobja a szinte pontosan egy éve megjelent, eredeti Galaxy S tuningolt változatát, melyet stílszerűen Galaxy S Plusnak neveztek el - mi két tesztpéldányt is kaptunk, az egyiket a GsmLine.hu-tól. A változások listája igen szerény, a gyorsabb processzor, a nagyobb akkumulátor és a hangyányit fejlettebb adatkommunikációs repertoár mellett csak egy említésre méltó változás van: az eszköz már nem zászlóshajó, így nem a prémium kategóriában, hanem eggyel alatta versenyez. Persze középkategóriásnak így is túlzás lenne hívni, viszont a masina olcsóbb, mint a jelenleg is csúcsnak számító S II. Számunkra pedig azért érdekes, mert egy 1,4 GHz-es órajelen ketyegő, egymagos processzor került bele, melyet gyönyörűen össze tudunk hasonlítani napjaink kétmagos megoldásaival.
A külső tekintetében semmi, azaz semmi sem változott, ránézésre nincs ember, aki megmondaná, hogy a sima S-sel vagy a plusszos változattal van-e dolgunk. Ez alapvetően érthető, hiszen nem egy új készülék kiadása volt cég, tehát a dizájnnak maradnia kellett, így a "miért nem változtattak semin" kérdéskört nincs is értelme tovább feszegetni. Az viszont biztos, hogy ez a formaterv egy kicsit lejárt lemeznek tűnik, a nagyméretű kijelző alatt lévő négyzetes gomb tipikus samsungos vonás, mely alapján a témában jártas felhasználók a kijelző felett lévő logótípia elolvasása nélkül is pontosan tudják, hogy milyen masinával állnak szemben. Az anyaghasználat minimálisan változott, az előlapot továbbra is ellenálló GorillaGlass borítja, oldalt pedig fémes keret fut körbe, mely megtöri a komor színvilágot. Az eredeti modell problémás része a fröccsöntött műanyagból készült hátlap volt, mely nemcsak nyekergett, hanem elképesztő ütemben karcolódott is a használat során, így mindenképp pozitívum, hogy a gyártó elvileg jobb minőségű borítással látta el azt. A nyekergés megszűnt, a karcolódásról viszont nem tudunk mit mondani, hiszen a készüléket csak pár napot használtuk. A méret 122,4 x 64,2 x 9,9 mm, a tömeg 119 gramm, ez ebben a kategóriában most is kellemesnek mondható, viszont láthattunk már pár vékonyabb telefont is a piacon.
Az előlap tetején a telefonhangszóró és a VGA felbontású másodlagos kamera található, melyek alatt egy Samsung logótípia pöffeszkedik. Pontosan középre került a 4 hüvelykes képátlójú, 480 x 800 pixeles felbontású, kapacitív érintésérzékelő technológiát használható Super AMOLED kijelző, mely még mindig a piac egyik legjobb megoldása, betekintési szögben nincs párja, napfényben is kiválóan olvasható, az egyetlen dolog, amit kritizálni lehet benne, az a túlszaturáltsága, ami nagyjából annyit tesz, hogy a színek már-már természetellenesen ragyogók. Az előlap alján két érintésérzékeny és egy fizikailag is létező gombot találhatunk, előbbiek az almenü és vissza funckiókat látják el, a középső pedig bárhonnan a készenléti képernyőre dob minket.
A hátlap továbbra is egy teljes egészében levehető műanyagdarab, de mint arról már szó volt, egy picivel jobb minsőségűnek tűnik az alapmodellen lévőnél. Ez a plasztik megoldás mondjuk továbbra sem mondható túl elegánsnak, de azért nem is vállalhatatlan. A hátsó rész bal felső sarkában található az 5 megapixeles kamera, mellette a kihangosító hangszórója terpeszkedik, alul pedig van egy kidudorodás, mely dizájnelemnek sem rossz. A hátlap alatt van a microSD bővítőhely és a SIM-kártya foglalata, mindkettőhöz hozzáférünk az akkumulátor eltávolítása nélkül is, de a SIM-nél ennek nincs sok előnyét nem látjuk, mivel menet közben nem lehet kártyát cserélni.
Az oldalsó részek semmilyen meglepetést nem tartogatnak. Felül egy elcsúsztatható ajtó mögött található a microUSB csatlakozó, mely mellett a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet kapott helyet. Bal oldalon a hangerőszabályzó gombpárost, míg jobbra a képernyőzár aktiválására és deaktiválására is szolgáló bekapcslógombot láthatjuk. Alul semmi említésre méltó nincs, egyedül a mikrofon került ide.
A készülékhez töltőt, adatkábelt és egy kellemes minőségű, "agybadugós" sztereó headsetet kapunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
