Az Android és a vas
A Galaxy ugyanazt a processzort kapja, amit a HTC Hero is, azaz a Qualcomm MSM 7200A dolgozik benne, ezúttal is 528 MHz-en ketyeg. Ám a RAM mérete csak 128 megabájt, s ez érződik is. A felhasználói tárhely viszont 8 gigabájtos, itt nincs is arra szükség, hogy feltétlenül memóriakártyát pakoljunk a telefonba, ellentétben a már emlegetett HTC modellekkel. Érdekes, hogy az Android a 8 gigás tárhelyet belső memóriakártyaként aposztrofálja.
A Galaxy viszont a HTC gépénél jóval döcögősebbnek érződik, tizedmásodpercekre megtorpan a képernyőváltásoknál, meg-megröccen az egyébként igen finoman adagolható görgetéseknél, aztán amikor az ember sorra nyitogatja az alkalmazásokat, akkor már azért érezhető, hogy a végét járja mind a RAM, mind pedig a processzor. A Samsung szinte semennyire sem nyúlt bele az Android rendszerbe, ugyanaz a felület fogadja a felhasználót, mint a HTC Magic esetén.
Az alapképernyő tehát csak három oldalas, a widgetek száma gyárilag igen szűkös, a testreszabhatóság korlátozottabb. Szerencsére az Android Marketről rengeteg widgetet le lehet tölteni (s ez látszik is a screenshotokon), amelyek persze egyelőre még nem olyan kifinomultak, mint a Hero gyári lehetőségei, de örültem a GPS, a WLAN és a Bluetooth gyors kapcsolgatását lehetővé tevő widgeteknek. Nagyon jópofa, hogy ha általunk lőtt fotót állítunk be háttérképnek, akkor kijelölhetjük, hogy a fénykép mekkora részét szeretnénk felhasználni, a szoftver pedig kissé térhatású módon lassabban tekeri a hátteret, mint az előtérben levő hivatkozásokat és widgeteket.
A hozzánk került Galaxy minden kétséget kizáróan hibás volt. Teljesen random mód fagyott szét, illetve gyakran nem működött a két bal oldalon levő funkciógomb. Ráadásul elég erősen melegedett a készülékház is, először ezzel hoztam összefüggésbe, hogy nem mennek a billentyűk, aztán a hátlap levétele után, fejreállítva a telefont, hirtelen megint üzemelt minden. Aztán megint nem, megint igen, aztán feladtam, csak abban reménykedtem, hogy amikor majd a videót csinálom, akkor minden jól fog üzemelni. Ezen felül a kijelzővilágítás sem kapcsolt le soha, két óra alatt nullára merült az egész. Nagyon bízom benne, hogy csak mi fogtunk ki egy hardveresen eltolt darabot, és nem is szeretném ennek alapján megítélni a Galaxy-t, de igazság szerint egyetlen ilyen hibás példány is rossz fényt vet a Samsungra. Egyáltalán nem szabadna ilyen terméknek kijönnie a gyárból, s hangsúlyozom, hogy ez nem valami preproduction marketing sample volt, hanem boltban megvehető eszköz, aminek a saját kis kezemmel téptem fel a csomagolását. Nem segített a történeten az sem, hogy azóta kijött az új szoftver, ezt fel is tettem rá, de a hibák minden bizonnyal hardver oldaliak voltak.
Az Android rendszer logikája nagyon átgondolt, a használat pofonegyszerű. A készenléti képernyőről a menübe az alul középen kuksoló fülecske felhúzásával juthatunk át. Ide kerül minden szoftver is, amit letöltünk a Marketről. A navigációs kezelőszervtől balra elhelyezkedő gomb egy felfelé mutató nyilacskát formáz, ezzel érhető el minden képernyőn az opciók menü, a jobb oldalon levő billentyűvel pedig visszafelé tudunk lépkedni.
Ez az Android már az 1.5-ös verziószámú, úgynevezett Cupcake változat, de igazából a Magichez képest alig változott néhány dolog. Vannak úgynevezett live folderek, amiket szintén kitehetünk a kezdőképernyőre, s a bennük levő tartalom frissülget, mondjuk ha az egyikben vannak a kedvenc kontaktjaink, akkor ide automatikusan bekerülnek az újonnan felvett kedvencek is, éljen. Más extra nincsen, a Samsung az oldalsó képernyőzár gombját adta a dologhoz, ami azért felesleges kissé, mert a Magic esetében bőven jól működött az a megoldás, hogy a hívásmegszakító billentyű zárta le a kijelzőt is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
