Bevezető
A fedélzeti rendszerről szerettem volna írni az elektromos Smart ForFour kapcsán, de aztán nem így alakult. Leginkább azért, mert a Mercedes-Benz Hungária egy olyan verziót adott tesztre, amelyben nem is volt infotainment, direkt egy ilyen olcsó felszereltségű verda érkezett, hogy tényleg arra tevődjön át a hangsúly, hogy a magyar piac legolcsóbb, ötajtós, új villanyautója mennyire életképes. A legolcsóbb itt azt jelenti, hogy bruttó 7 258 000 forintot kell érte kifizetni, ami szűk 300 ezer forinttal több csak, mint a kétszemélyes elektromos Smart ára, ennyi felárat pedig simán megér, hogy egy teljes értékű autót kap az ember. És ebből még lejön a másfél milliós állami támogatás, szóval elvileg megáll 5,8 milla alatt.
Máshonnan megközelítve viszont ez az ár is igen markáns összeg, pláne, ha mondjuk ugyanennek a kocsinak a benzines árát nézzük, amely 4 guriga alatt marad. És azzal nem maximum 150 kilométerenként kell megálljunk hosszabb időre, amíg áramot vételez a gépjármű. Lehet persze matekozni, hogy mennyit kell beletenni az autóba, hogy megtérüljön a felár, mennyit nem kell kifizetni a parkolásért, cégnél az adóval mennyit lehet spórolni és a várható karbantartási költségek és az értékvesztés miképp alakul, aztán egy idő után kell-e foglalkozni az akkumulátorral, de a legtöbb esetben az fog kijönni, hogy a villanyautózásba magánemberként belefektetni gazdaságilag még nem kifizetődő. És persze ott vannak a nem forintosítható dolgok, mint a szinte hangtalan közlekedés, a nulla emisszió (noha a gyártás során itt is bőven van környezetszennyezés és az áramot sem mindig a napelemből fogjuk vételezni), a városi forgalomban meglepő dinamika, vagy a vidéki utazásokkal kapcsolatos kompromisszum.
Mert az elektromos Smartban levő akkumulátor a mérete az e-autós mezőny alsó kategóriájához tartozik, a 16,7 kWh-s telep nagyon óvatos pedálhasználattal, tavaszias időben, sík terepen, alapvetően városi tempó mellett kiad a gyakorlatban 120-130 kilométeres hatótávot, amit vihargyorsan le lehet csökkenteni néhány kigyorsítással, hűtéssel-fűtéssel és hegymenettel 100 kilométer alá. Ami azért elég karcsú, viszont mivel a ForFour alapvetően egy Reanult Twingo, ezért a franciák töltési megoldását kapta meg. Ugyanazt, ami miatt a Zoe is nagyon praktikus, AC-n tud a 22 kW-os töltőkre kötve elég gyorsan magához térni, 45 perc alatt totálisan fel lehet tölteni, de ha csak 15-20 perce állunk meg, akkor is magába képes szívni 30-40%-nyi naftát. És ilyen 22 kW-os AC töltőből egyre több van, én speciel az e-mobi oszlopait használtam, amiből nem csak Budapesten, de vidéken is egyre több akad. Ha az otthoni hálózatra dugjuk, akkor jóval lassabb az ügymenet, itt 6 órát kell lógnia a vezetéken a Smartnak, de ez akármelyik éjszaka megoldható. Ugyanakkor ez a 22 kW-os töltés kvázi feláras, a köznyelvben inverternek hívott fedélzeti töltő az alap Smart esetén is csak 11 kW-os, 220 ezer forintért lehet rendelni hozzá a 22 kW-os megoldást, amivel tényleg 45 perc alatt 100%-ra lehet egy ilyen töltőoszlopnál tölteni a járművet. Egyébként úgy tudjuk, hogy egyáltalán nem kéri minden vevő ezt az opciót, mert az otthoni hálózatról is feltöltődik az autó 6 óra alatt, akinek pedig van lehetősége ezt minden este meg is tenni, az joggal érezheti úgy, hogy nem áldoz erre extra zsetont.
Szóval itt van ez az ötajtós jószág, igazából egy Reanult Twingo, ami szépen visszaköszön a formában és a beltérben is, de azért azt mindenképpen látni kell, hogy ez egy kicsike autó, mondjuk ezzel a hatótávval senki sem fog európai túrára indulni vele, második autónak ideális. Lenne, ha az ára ahhoz képest nem lenne túlzó. Ahogyan minden elektromos gépkocsinak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!