Vas, menü
A W8 és az X8 hardvere az utolsó szögig megegyezik, azaz itt is Qualcomm MSM7227 dobog 600 MHz-es órajelen, ehhez Adreno 200-as GPU társul. A ROM 128 MB, a RAM 168 MB, ez éppen az elégséges szint. A sebesség egyébként az elmegy kategóriába sorolható, de azért azt tegyük hozzá, hogy ezt a vasat a kínai gyártók jó 35-40%-kal kevesebbért adják, lásd Huawei Sonic.
A készüléken a Sony Ericsson által módosított Android 2.1 fut. Nincs is rá hivatalos frissítés, persze főzött ROM felficcenhet rá, ha valaki arra teszi fel az életét, hogy okostelefonokat haxoljon, de az átlagjúzerre ez nem jellemző. Egyébiránt talán ez a telefon leggyengébb pontja, ma már minden újonnan kiadott telefon legalább 2.2-vel érkezik, de inkább 2.3-mal, az imént hivatkozott kínai gyártó is képes erre. Tudom és értem, hogy a Sony Ericsonnak nincs ínyére, hogy az egyszer megrajzolt felületet átportolják 2.3 alá, pedig ez egyre inkább létkérdés, talán nem kell emlékeztetni őket arra, hogy mekkora üdvrialgás követte az X10 ilyen jellegű frissítését. Plusz ahogyan egyre több és több androidos telefon jön piacra, egyre jobban már nem a pár ezer forintos árkülönbözet fog dönteni, hanem mondjuk a terméktámogatás.
Az általános sebesség a hardvernek megfelelő. Nem mondhatni túl izmosnak, vannak akadozások itt-ott, de az alapfunkciók tekintetében kielégítő. Persze, hogy multimédiánál és játékok esetén röcög, ez várható volt. A Sony Ericsson által tervezett felület csak színezésében tér el az X8-ban látottaktól. Az alapképernyő négy sarkára tetszőleges funkció rámolható, egy oldalon egyetlen widget kaphat helyet. A menü alulról húzható fel, onnantól oldalra lapozható. A háttér a menü alatt tetszőleges, bentebb haladva már pont olyan kék, mint ami az összes androidos Sony Ericsson kütyün látható, ez így nem túl koherens. A kapacitív érintőkijelző nagyon finom ujjmozdulatokra is reagál, ezt szokni kell.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
