Külső
Gusztusos csomagolásban kaptuk meg az újdonságot, mely talán kevésbé helytakarékos, mint a konkurens gyártók megoldásai, de legalább akkora élmény kibontani. Tartozékokkal átlagosan vagyunk ellátva, a hálózati töltőfej mellé egy microUSB-s adatkábel, egy teljesen hétköznapi headset és két darab, a telefon aljára tehető színes burkolat található. Rikító sárga és rikitó rózsaszín, mely azért elég árulkodó jel azzal kapcsolatban, hogy melyik korosztály számára is szánja készülékét a Sony. Egyébként fekete és fehér színekben létezik, tehát ha nem cseréljük le az alját, akár komoly megjelenést is elérhetünk vele.
Az előző oldalon található képen jól látszik, hogy mennyivel kisebb az Xperia U, mint a nagytesó P és S. Sokkal. Egy mindössze 112 x 54 x 12 milliméteres kiterjedésű, 110 gramm tömegű eszközről beszélünk, melynek filozófiája távol áll a mai csúcskészülékektől, de én sokkal használhatóbb méretűnek tartom, mint a 4,3+ hüvelykes gépeket, bár nyilván a 3,5 hüvelyknek is megvannak a maga hátrányai. Mert a kijelző itt akkora, felbontása 480 x 854 pixel, technológiáját tekintve pedig a LED-háttérvilágítású TFT-LCD-k táborát erősíti. A szoftveres alapokon nyugvó Sony Mobile BRAVIA Engine-t leszámítva semmi extrát nem kapunk, de nincs is rá szükség, a 280 ppi-s pixelsűrűség ugyanis nagyon rendben van (Samsung Galaxy S III: 306 ppi), a színek szépek, a betekintési szög rendben van, a napfényben való olvashatóság pedig bár nem kimagasló, de bőven a tűréshatáron belül mozog.
A lekerekített élek jellegzetes külsőt és biztos fogást adnak a selymes tapintású, gumírozott hatású műanyaggal burkolt okostelefonnak. Az összeszerelés minősége rendben van, de hagy is némi kívánnivalót maga után, az alul lévő, cserélhető kis elem ugyanis eléggé lötyög, plusz ilyenkor hangot is ad. Más bajunk azonban nem lesz, mert bár a hátlap is levehető, stabilan ül ott, ahol ülnie kell.
Az előlap tetején fényérzékelőt, másodlagos kamerát, hangszórót és Sony logótípiát találunk, aztán jön a kijelző, alatta három érintésérzékeny gomb (vissza, home, menü), majd jön az új Xperiákról ismert áttetsző sáv, mely itt világít is. Méghozzá olyan színben, amilyen a téma vagy a képnézegetőben épp előttünk lévő fotó igényli, bár a skála azért szemmel láthatóan behatárolt. Nem voltam oda ettől a szolgáltatástól, mert odáig poén, hogy zöld téma mellett Green Lanternnek érzi magát az ember, de amikor sötétben megvakulunk a sáv fényerejétől, akkor rosszul fogjuk érezni magunkat. Kikapcsolni nem lehet, de ha már világít, akár a nyunkba is rakhatjuk, a pántnak ugyanis van rögzítési hely a már említett, lekapható alsó rész alatt.
A hátlap letisztult; felül üldögél az 5 megapixeles, autofókuszos kamera és a hozzá tartozó ledes villanó, alulra pedig került egy Sony Ericsson (nem elírás) logó és egy Xperia felirat. Felül a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenetet fogjuk legtöbbször használni, jobbra a bekapcsológombot, a hangerőszabályzókat és az exponálóbillentyűt találjuk, míg balra a microUSB-csatlakozó került. Ha a hátlapot levesszük, az akkumulátor kikapása nélkül is tudunk SIM-et cserélni, amit a masina instant újraindulással díjaz. Memóriakártyás helyet hiába keresünk, nem fogunk találni, a beépített tárhellyel kell beérnünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
