Bevezető
Egy fedélzeti rendszerről szóló cikk általában elég logikus felépítésű. Szó van benne röviden az autóról, a belső kialakításról, a menürendszerről, az okostelefonos funkciókról, illetve arról, ha van benne bármi egyéb extra. Tehát nem túl bő lére eresztett anyag, de az idei Corolla kapcsán igazából elég lenne pár sor. Hogy ne haragudjatok, 2019-ben úgy piacra dobni egy középkategóriás, legalább 5 millióba kerülő autót, hogy abban nincs sem Apple CarPlay, sem pedig Android Auto, az állati ciki egy olyan japán gyártótól, amely egyébként a hibrid hajtáslánc kapcsán piacvezető és piacformáló, nem mellesleg pedig simán az hozzá a szlogen, hogy “A világelső”.
[+]
Ja, de majd lesz, majd lesz szoftverfrissítés. Ezt mondták legalábbis olvasónknak, aki pont nemrég vételezett egy Corolla Hybridet. Az Egyesült Államok piacán kapható Corollák már tudják az Apple CarPlay-t, itthon viszont Ádám hiába dugja rá a kábelt az iPhone-jára, az ő autója meg sem nyikkan. Ádám volt olyan kedves és felajánlotta, hogy nézzük meg, hogy mit nyújt a Corolla fedélzeti rendszere, már csak azért is, mert elvileg van benne MirrorLink, amit viszont az iPhone nem ismer, de néhány androidos termék viszont igen. Az LG, a HTC, a Samsung és a Sony telefonok általában tudnak ezen keresztül kommunikálni, úgyhogy papíron legalábbis valamivel meg lehet szólítani a Toyota fedélzeti rendszerét a telefonról.
[+]
De ezzel amúgy kicsinykét előrerohantunk, a lényeg az, hogy tesztautónk egy 2019-es Corolla Hybrid, 1,8 literes benzinmotorral, középszintű felszereltséggel, ami mindenképpen magában foglalja a Toyota Touch 2 nevű fedélzeti rendszert, ami egy 7 hüvelykes, a középkonzolba beleállított tabletet jelent egy rakás gombbal. Ádám viszont nem kérte a “tech” csomagban elérhető, a műszerfal középső területén felbukkanó kijelzőt, elég volt neki a kormány mögött jobbra csúsztatott kisebb ablak, ami talán nem olyan menő, mint egy színes-szagos és digitális megoldás, de a legfontosabb információk itt is látszanak. Mondjuk nem biztos, hogy érteni is fogjuk, mutatom:
Ez egyébként a vezetést segítő technológiák rövidítésekkel tűzdelt felsorolása, a táblafelismeréssel kombinált adaptív tempomat plusz sávtartás a maximum, amit ki lehet belőle facsarni, de ennél többet más sem nagyon kínál. Ez már az a kombó, amivel le lehet tolni egy seggel egy Budapest-Berlin távolságot anélkül, hogy nagyon nyúzottan szállna ki a végén az ember, a rövid próbánk alatt pedig kiderült, hogy a sávot még abban az esetben is egész ügyesen érzékeli, ha a felfestés amúgy meglehetősen kopottas.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
