Külső és kijelző
Mobiltelefon vásárlásakor szokássá vált a specifikáció átböngészése, és a feltörekvő kínai márkák kedvező ajánlatai között sokszor találni igencsak ütős hardveres felszereltséget. Elég csak a Vernee Thorra gondolni, amely a 720p-s megjelenítő mögé nyolcmagos SoC-t és ehhez mérten korrekt GPU-t helyezett el, és a papírformának megfelelően, teljesítményben lepipálta a konkurenciát. Más kérdés, hogy ez önmagában még nem garantált felhőtlen használatot, de legalább az alappillérek erősek voltak. Mintha az uleFone kifordította volna a receptet: a Gearbesttől érkezett Gemini nevű phablet ugyanis 1080p-s Sharp LTPS panelt kapott, viszont „csak” a MediaTek MT6737T lapkát. Azért idézőjeles a „csak”, mert egyébként ez a négymagos megoldás magabiztosan táncol a belépőszint és a középkategória határán processzoros erőben, 3D-ben viszont nem sok jót jósolunk neki ekkora felbontáson.
Folytatva a vásárlási szokásokat, nyilván előnyös, ha egy termék nem fröccsöntött műanyagból készül és recseg-ropog az első határozottabb szorításra, és itt az uleFone nem kockáztatott, legalábbis nagyot. A 154,5 x 76,8 x 9,1 milliméteres és 185 grammos készülék ugyan jókora darab, viszont jó is fogni, a CNC fémház pedig brutálisan masszív, nem fog egyhamar szétesni. Az 5,5 hüvelykes képátló persze kétkezes használatot vetít előre, és ha már kényelem, a hátlap csúszós mivolta ezúttal sem előnyös. Mindenesetre az, hogy az anyaghasználattal nem spóroltak, megnyugtató vásárlói oldalról, még ha külföldről is érkezik a termék.
Az uleFone Future a OnePlus 3T fölött [+]
Vagyis hát megnyugtató volna, mert mindjárt beleszaladtunk egy váratlan negatívumba: a Gorilla Glass 3 előlapon a kijelző védőfóliáját még gond nélkül lehúztuk (egy kis buborék maradt alatta), amikor viszont a jól odaragasztott hátlapi plasztik ragacsot emeltük le, három ponton is magával ragadott a fekete/sötétlila festékből egy-egy pöttyöt. Vajon egy év használattal menni marad meg a fekete, a szürke vagy az aranyszínű bevonatból, ha a matrica is leszed belőle? Mindennek ellenére tényleg egy drágább telefon hatását kelti az uleFone Gemini, ezt jelzi a matt hátlap dupla kamerarendszere és villanója, de még a két műanyag antennakilépő sáv sem zavar bele túlzottan az esztétikába. Rejtőzködőbb plasztik csíkokat már láttunk, de az eredmény így is ízléses.
Kijelző-teszt | ||||
---|---|---|---|---|
Mérés | uleFone Gemini | Doogee Shoot 1 | Huawei Y6 II | Oukitel U7 Plus |
Képátló | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk | 5,5 hüvelyk |
Felbontás | 1080 x 1920 | 1080 x 1920 | 720 x 1280 | 720 x 1280 |
Technológia | LPTS LCD | IPS LCD | IPS LCD | IPS LCD |
Fehér fényerő (max.) | 524 nit | 339 nit | 464 nit | 442 nit |
Fehér fényerő (min.) | 27,7 nit | 13,8 nit | 13,6 nit | 17,65 nit |
Fekete fényerő | 0,23 nit | 0,53 nit | 0,38 nit | 0,44 nit |
Kontrasztarány | 2277:1 | 1094:1 | 1221:1 | 1066:1 |
Színhőmérséklet | 9371 K + kézi | 7478 K + kézi | 9038 K + kézi | 8137 K |
Megfordítva viszont a OnePlus 3T-től kezdve bármelyik másik, hasonló dizájnelvű phabletettel össze lehetne téveszteni, bár ez szintén nem baj, csak a Gemini ettől egy kicsit tucatküllemű. Ha felvillan a kijelző, már kevésbé előnyös a helyzet: az uleFone tűéles panelje láthatóan kékes kalibrációt kapott, a színek fakók, a fényerő közepes, de legalább a betekintési szögek rendben vannak. A védőfólia kissé elszínezi a rajta megtört fényt – ezt a levételével és a mellékelt védőüveg felhelyezésével lehet orvosolni. A csomagolásban egyébként van még egy hátlapra ragasztható, állvány gyanánt szolgáló lábacska, egy microUSB kábel, egy SIM tű, egy áttetsző, hátlapi tok, egy adag leírás és egy 1,5 amperes adapter, ami a 3250 mAh-s telepet tölti.
Az uleFone a Meizutól merített inspirációt, amikor a képernyő alatti nyomógombhoz rendelte mindhárom androidos alapfunkciót: visszalépni elvileg a megérintésével lehet, a főoldalra jutni a lenyomásával, hosszan rátelepedve pedig az alkalmazásváltó ugrik fel. A legelső azért „elvileg”, mert a vissza funkciót külön a beállítások közül kellett aktiválni, addig ugyanis a szimpla érintés nem csinál semmit. Ugyanitt ujjlenyomat-olvasó is van, érintéses alapon, katasztrofális hatékonysággal. Nem elég, hogy már bevitelkor érzéketlen marad minden harmadik érintésre, lassú is és le is kell nyomni a gombot az olvasás előtt, ha ki van kapcsolva a képernyő. Bevethető viszont alkalmazászároláshoz, és ha sikerül tényleg teljes egészében letakarni a felületet, akkor azért kevesebbszer téved.
Az egyébként okés, hogy a gomb megérintésekor apró rezgést érezni (a motor egyébként nem túl intenzív), viszont a gomb lenyomása után ugyanez inkább zavaró, főleg azért, mert csak a felengedése után rezeg. Ez pont azt érzékelteti az emberrel, mintha valamit rosszul csinálna, de aki egyáltalán nem barátja a meizus megoldásnak, a képernyő aljáról a virtuális kezelőgombokat is felsimíthatja, és még a sorrendjüket is megcserélheti. Felülre fénymérő, közelségérzékelő, beszélgetési hangszóró és 5 megapixeles kamera került, amely tök feleslegesen 8 megapixelre skálázza az eredményeket.
A fülest felülre lehet dugni (a dobozban ilyesmi nincs), a microUSB kábelt pedig alulra, ahol a multimédiás hangszóró furatai is megbújtak. A bekapcsoló és hangerőszabályzó bal oldalt, kissé magasra került, jobb oldalon egy újabb gomb van, ami aktív képernyőnél a kamerát indítja vagy exponál, kikapcsolva viszont nem csinál semmit, és ezen nem lehet változtatni. Felette húzható elő a SIM-tálca, aminek az érdekessége, hogy tényleg egyetlen tálcáról van szó, amelyre két irányban, egymásnak „háttal”, azaz érintkezőkkel kifele lehet vagy a microSIM-et és a nanoSIM-et, vagy a microSIM-et és a microSD-t ráhelyezni. Aztán meg bűvészkedni, hogy a pakk gond nélkül belecsússzon a Gemini gyomrába.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!