Kamera, multimédia, összegzés

13 megapixeles fotók lőhetők a hátlapi kamerával, hardveresen egyébként teljesen egyszerű a rendszer, az f/2,2-es optika hagyományos, kontraszt-alapú autofókusszal és közepes fényerejű villanóval dolgozik, a szoftveres oldalt pedig kizárólag a Vivo megoldása képviseli, camera2 api-ra nincs felkészítve. Kimondottan egyszerű a kezelése, jobb oldalt lehet az elő- és hátlapi fotózás között váltani, alatta színsémák, exponálás és a galéria ikonja, bal oldalt pedig képmódok, automatikusra állítható HDR és vaku van, a többi beállítás szűkös, felbontást például még kézi módban sem állíthatunk, csak képarányt.

[+]

Örüljünk, hogy van egyáltalán manuális mód ahol az expozíció-korrekció, az ISO-érték, a fehéregyensúly, a kézi fókusz és az akár 16 másodpercesre is vehető záridő opcióit tudjuk piszkálni. A komponálásban adott esetben rácsvonal tud segíteni, a hangerőszabályzó gombokkal pedig akár exponálhatunk is.

[+]

A tesztfotók mindegyikén látható egy masszív túlélesítés, a vonalélesség csak közepes, az alapvető részletesség azonban nem rossz, DNG-ből valószínűleg jóval többet tudna mutatni ez a kamera. A HDR jelentősége nem nagy, a dinamika szerencsére nem alulról súrolja az átlagot, és a fehéregyensúllyal sincs probléma, megbízhatóan és könnyen használható megoldásról beszélhetünk, ami plusz pont. Az éjszakai fotózást nem muszáj erőltetni, itt már nagyon gyakori a fókuszhiba, ráadásul a vaskos maszk ellenére is zavaró lesz a zajosodás. Az 1080p felbontású, 30 fps sebességű videókhoz (tesztfájlok: 1, 2) kétcsatornás hang jár, ám sem a kép- sem a hangminőséget nem fogjuk igazán megköszönni, a beállítási lehetőségek száma gyakorlatilag nulla, és semmilyen képstabilizálás nincs. 5 megapixeles, szintén nem túl jó szelfiket tud készíteni, például egy ilyet.

[+]

Az Y66 két darab nanoSIM-et képes olvasni, a dual standby technológia adott, tehát készenlétben mindkét kártya a hálózaton van, ez akkor változik meg, amikor az egyikkel hívásban vagyunk, akkor a másik bontja a kapcsolatot. Van LTE, noha nem épp a leggyorsabb: 150/50 Mbps-os átvitel érhető el az elméletek szintjén, de sajnos hiányzik az itthon jelentős értékkel B20-as (800 MHz-s) sáv támogatása, ami nehezen nézhető el. A WiFi modem nem látja az 5 GHz-es hálózatokat, 802.11b/g/n szabványokat támogat, cserébe van benne hotspot és Direct. 4.1-es a Bluetooth, 2.0-s az USB-adatátvitel, egy megfelelő kábel segítségével OTG-s eszközöket is használhatunk vele, de előtte ezt külön engedélyezni kell, a beállításokon belül. A pozíciókeresés villámgyors, a tesztszoftver segítségével GPS, Glonass és Beidou műholdakat láttunk, illetve van iránytű, ami szintén nem haszontalan. Nem maradtak ki a legfőbb szenzorok, a gyorsulásmérő, a giroszkóp és a mágneses szenzor segítheti a mindennapokat, mást azonban ne keressünk, többek közt az NFC-t is nélkülözi a kütyü.

[+]

Phabletes méretekhez vaskos akkumulátor is illik, a 2930 mAh nem túlzó, viszont épp elég arra, hogy intenzív használat mellett se kelljen aggódnunk, vajon kibírja-e az átlagos nap végét a telefon. Átlagosan 4,5-5 órás kijelzőidők tudnak kijönni a nap végére, ha csak videózásra vagy alacsony fényerős böngészésre használnánk a telefont, ennek a duplája is elérhető. Gyorstöltés nincs, mi a gyári adapterrel körülbelül 110 perces töltési időket számoltunk, fél óra alatt már el lehet jutni 40%-ig, ami bőven elég néhány visszafogott használati órára.

Jelenleg olyannyira egyértelműnek tűnik, hogy 85 000 forintos árcímkével ennek a terméknek nincs helye a piacon, hogy csak néhány hétig forgalmazták itthon a kütyüt, most egyáltalán nem lehet találni még szürkeimportos darabokat sem. Az indiai piacon egy nagyságrenddel olcsóbban mérik ugyanezt, de hazai szemmel ez nem sokat változtat a lényegen, ez egy erősen hiányos termék, aminél szinte csak jobb vételeket lehet találni most a piacon. Ugyanez a csomag egy jobb angol (de főleg magyar) fordítással, ujjlenyomat-olvasóval, B20-as LTE-vel és jobb kamerával vehetné fel a kesztyűt a konkurensekkel, de ezen a konkrét típuson csak egy jóval nyomott árcímke segíthetne. A fent említett összeg ugyanis kényelmesen kiad egy Moto G5 Plus-t, egy Huawei P10 Lite-ot vagy egy Sony Xperia XA1-et, de beérhetjük egy Xiaomi Mi A1-gyel, biztosan nem járunk vele rosszabbul, sőt. Mindazonáltal az alapok jók és a Vivo nyilvánvalóan nem véletlenül ad el milliószámra mobilokat a világ egyéb pontjain, ha tényleg ők lesznek az elsők a kijelzőbe épített ujjlenyomat-olvasóval, akkor gyorsan új irányt vehet a márka megítélése az eddig fókuszon kívüli piacokon. Addig viszont még van munka bőven, a felhasználók pedig jobban járnak, ha az itthon is bevált és ajánlott vételeket keresik, ha kínai telefonban gondolkodnak, valószínűleg az eMAG kissé elkapkodta a Vivo termékek belistázását arra alapozva, hogy ha a hazai piacukon ezek ilyen népszerűek, akkor itthon is bizonyára fogyni fognak, ám ez egyáltalán nem törvényszerű. Egy távol-keleti gyártónak alkalmazkodnia kell az európai igényekhez és konkurensekhez szoftverben, kialakításban, funkciókban és árban, a Vivónál azonban ezek még nem történtek meg. Talán a következő, hozzánk is eljutó modellek kapcsán már biztatóbb összkép alakulhat ki bennünk.

szentkuti11

A tesztkészüléket az eMAG biztosította, a felajánlást köszönjük!

A cikk elkészítését a TelenorHipernet Blog támogatta, ahol további mobilos érdekességekről lehet olvasni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!