Külső
Külső jegyekben bőven történt változás a sima "dc" variánshoz képest, mely mind az előlapot, mind pedig a hátlapot erősen érinti. Az anyaghasználat negatív irányba változott, ugyanis eltűnt az alumínium matéria, így kizárólag az üveg és főleg a műanyag dominanciáját érezhetjük. Az összeszerelés minősége is csak közepesnek mondható, igazából normális felhasználás esetén nincs gond, de konszolidáltabb tekergetés esetén hajlamos csúnya recsegésekre a ház, valamint a szokásos szivárvány effektus is előidézhető a képernyőn, ha a hátlapot erősebben kezdjük el nyomkodni. A méretek viszont egészen jól el lettek találva, a 197 x 113,5 x 9,9 milliméteres dimenziók abszolút egykezessé teszik a masinát, a 290 grammos tömeg pedig még hosszabb tartogatás után is szinte észrevehetetlen marad.
Az előlapon némi változtatást eszközöltek a WayteQ-nél, hiszen eltűntek a hardveres vezérlőgombok, immáron kizárólag a képernyőről érhetjük a visszalépés, kezdőképernyőre ugrás és menübelépés funkciókat, de magát az alkalmazásváltást is virtuális gomb segítségével tehetjük meg. A körbefutó keret még mindig vastagabb egy kicsit a kelleténél, ám így legalább marokra is foghatjuk két oldalról a masinát úgy, hogy egy millimétert sem takarunk el a megjelenítőből. Bal belül azért elhelyeztek egy VGA kamerát, mely a videocsevegések esetén jöhet jól. A legfőbb újdonság a 1280 x 800 képpont felbontású IPS-LCD panel, melynek 215 pixel / inch sűrűsége nem csupán éles és színhű képet ad, hanem végre a betekintési szög is csaknem száznyolcvan fokos, ami rendkívül kedvezően hat a felhasználói élményekre filmnézés, böngészés, vagy bármi egyéb tevékenység végzése esetén. Maximális fényereje megfelelő, mint ahogy érintésérzékenysége is hibátlan, egyszerre pedig maximum öt ujjunkat képes felfogni, aminél többre aligha lesz szükségünk.
Az oldalak összeillesztése hibátlan, a hátlap pedig egy kicsit az oldalak irányába ívelődik. A csatlakozók nagy része a masina bal felére került, innen tudjuk elérni a microUSB és a 3,5 milliméteres jack aljzatait, a microSD kártyahelyet (ezt egyébként TF, azaz TransFlash felirattal fémjelezték, ami már jó ideje nincs forgalomban, így már a Ghoo Tab 7000-nél is megmosolyogtuk), a töltőcsatlakozót, valamint a készülék feloldására és bekapcsolására szolgáló gombot is. Felülre a hangerőszabályzó billentyűt és a mikrofont szerelték, a jobboldal és az alsó terület viszont teljesen üresen maradt, bőven elfért volna itt még az elődmodellben szereplő miniHDMI kimenet.
A hátlap továbbra sem távolítható el, ám sajnos az eddigi prémium hatást keltő szálcsiszolt fém burkolatot felváltotta a kopogós műanyag, melyet kicsit csalódásként éltem meg. Öröm az ürömben, hogy a felülete recés kialakítással bír, így nem gyűjti az ujjlenyomatokat és a kézből sem csúszik ki egykönnyen, valamint a külső hatásoknak is jobban ellenáll. Fő kameramodult nem építettek be, bár felesleges is lett volna valami gyenge minőségű optikával elrontani az összhangot. A hangszórót a bal alsó sarokban találjuk, letakarni normális fogás esetén aligha fogjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
