Fotós képességek

Amióta a Xiaomi kameraszekciót indított, egyre magasabbra kerül a léc, és lőn a négylencsés Mi 9 SE. A szelfimodul fixfókuszos 20 megapixelen, ami feleslegesen nagy felbontás (lásd a lenti első példát), és a Manual Camera 5 megapixeles DNG RAW-ból feldolgozott darabja is azt mutatja (2. kép): nagyjából ekkora felbontáson tűéles egy önfotó. Ami rendben van dinamika és fehéregyensúly szempontjából, plusz akad HDR, képernyővillanó, illetve egy sor arcszépítési trükk.

[+]

Hátul 48 megapixeles a vélhetőleg Sony IMX586 szenzor quad bayer elrendezéssel és f/1,75-ös rekeszértékű optikával. Ez azt jelenti, hogy négy-négy pixel fölött van piros, zöld vagy kék színszűrő, a képélesség így végeredményben inkább 12 megapixelhez áll közelebb, mint 48-hoz, az automatika is a kisebbik felbontáson rögzít alapból. Ilyenkor érhető el a váltóikon a 8 megapixeles, 2x-es zoomkamerára (f/2,4-es blende), aminek az eredményeit a rendszer feleslegesen skálázza fel 12-re. Végül külön ikont kapott a 13 megapixeles ultraszéles optika (f/2,4, fixfókusz) – csíptetőmozdulattal nem lehet végigrobogni a látószögek között. Hardveres képstabilizálás egyik lencséhez sem jár, a LED villanó viszont dupla. A zoomkamera mindenképp kiveszi a részét a jófajta portrék készítéséből, valamelyik másik segédletével, és alapból roppant előnyös az előtér és a háttér szeparációja (3. példa), bár a különféle effektekkel (lásd a háttér elsötétítését) már nem annyira remek a helyzet (4. kép).

[+]

A szoftver a bekapcsoló dupla lenyomására gyorsan indul, és minden alapfunkciót felkínál (AI témaválasztás, HDR be/ki/automata, effektek, arcszépítés, vaku, rácsvonalak, önkioldó). Oldalra simítva érhető el az akár 960 FPS-es lassított felvétel, a normál videó, a portrékészítés, a négyzetes vágás, a panoráma és a profi mód. Az utóbbi felkínál záridő állítást (a főkamera 32, a többi 1/2 másodpercig), érzékenységet (ISO3200-ig, az automatika viszont ISO36864-ig is elmegy), kézifókuszt, Kelvin-skálát és négy további fehéregyensúly sémát. Az expozíció érintőfókusz után korrigálható. A DNG RAW mentés a gyári szoftverből kimaradt, viszont mindhárom kamera elérhető kézi módban.

Az első sor 48 megapixeles példái mutatják: köszönőviszonyban sincs a részletesség a jelzett felbontással, vagy mondjuk a P30 Pro 40 megapixeles képminőségével. De minek ennyi pixel, ha úgyis ott a zoomkamera? 12 megapixelen máris jófajta a vonalélesség, elérhető a HDR és a kifejezetten előnyös dinamika alapján talán még többelemes képfeldolgozás is besegít. (2-3. sor). Mindehhez villámgyors PD-autofókusz, pontos fehéregyensúly (néha picit lilás éggel), bár a hasonló tónusú részeken észrevehető zajmentesítés, az ágak mentén pedig kiszúrható túlélesítés jár. Az algoritmuson lehetne még finomítani, mindenesetre megbízhatóan készülnek nappal az album kész fotók, egy picit túltolt telítettséggel (az AI és a HDR a kontrasztokat is megnyomja), és a makrók is rendben vannak.

A méretes szenzor és négy pixel információjának egyesítése este jön jól, bár optikai képstabilizálás nélkül a rövid záridő korlátozza a lehetőségeket. Kellően erős fényforrások esetében simán helytáll az SE naplemente után, a fehéregyensúly és a fókusz is rendben. Árnyékosabb, sötétebb, hasonló tónusú részletek esetében azonban már hatványozódik a zajmentesítés (első sor). A kissé szűkös dinamikán határozottan javít a dedikált éjjeli mód (második sor), aminek világosabbak is az eredményei, ellenben kevésbé részletesek. Az esti mód kézből, bemozdulás nélkül megtartható két másodperc alatt, még két másodpercig tart utána a feldolgozás. Ez a példa mutatja (katt): koromsötétben a középkategóriás Mi 9 nem tesz csodát.

A Manual Camera telepítésével kinyerhetők a DNG RAW fájlok 12 megapixelen, és így megkerülve az algoritmust sok-sok részletet előkerül, este persze kell az állvány a minőség javításához. Kár, hogy nyersképet jelenleg csak a főkamerával és a szelfiegységgel lehet lőni, egyelőre működő Google Camera port sincs.

A középkategóriában ritka vendég a 2x-es zoomkamera, ami ugyan csak 8 megapixeles, és láthatóan felesleges a 12 megapixeles felskálázás, mert nem az igazi a vonalélesség. Ám így is sokkal több részlet rögzül, mint digitálisan nagyítva, sőt: 8 megapixelen szemlélve máris éles minden, és sokszor kapóra is jön az optikai zoom, ráadásul kellően fürge az autofókusz. Ellenben szűkösebb a dinamika és előfordul kromatikus aberráció, este az automatika pedig kizárólag a főkamerát használja digitális nagyítással. Ezért jó a kézi mód, amivel az optikai zoomot kényszeríteni lehet, bár állvány nélkül általában a digitális változat a jobb minőségű.

Az ultraszéles optika pláne extra 100 ezer forintért, és a 123 fokos látószögű kamera korrekt, ha nem is veszi fel a versenyt a főegységgel dinamikában és részletességben. Leginkább a széleken puha a rajzolat, részben a lencsekorrekció miatt, középen viszont bőven marad részlet, csak ne 100%-on nézegesse a szigorú júzer. Fókusz nincs, így eltévedni nem tud, bár tízből egy-két példa valamiért mégse lett tűéles. Este rengeteg fény kell, hogy kellő részlet rögzüljön, ezek hiányában, magas érzékenység és zajmentesítés mellett sötétebb, elmosottabb képek születnek, szűk dinamikával. Az esti mód itt nem vethető be.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!