Előszó, külső
A szakújságírók élete csupa móka és kacagás, hiszen amellett, hogy állandóan el vagyunk látva a legújabb és legmodernebb elektronikai eszközökkel, néha-néha kapunk olyanokat is, melyek kizökkentenek minket a hétköznapokból. A legtöbb ilyen eszközt "kínai telefon" néven ismerhetjük, de nagyon érdekesek azok az ipari vagy nagyon speciális felhasználásra szánt PDA-k is, mint amilyen tesztünk tárgya is. A Speedshop szerencsére mindig gondoskodik arról, hogy megkapjuk az éves adagunkat az efféle eszközökből, legutóbb tavaly járt nálunk a baktériumharcos Socket SoMo 650, de emlékezetes gép volt a fejlett biztonsági rendszerrel ellátott HTC Sedna is, melyet a szerkesztőségben csak "bálna" néven emlegetünk.
A készülék egy bárminemű díszítést nélkülöző kartondobozban érkezett. A feliratok alapján nem tudtam rájönni, hogy mi ez, a gyártó az Xplore névre hallgat, típusjelzést (DT350) csak az utólag felragasztott vonalkódon látni, magán a dobozon annyi szerepel, hogy Wireless POS PDA. A POS ugye a Point of Sale angol szóhármas rövidítése, azt a terminált takarja, aminek segítségével bankkártyánkkal tudunk fizetni, aminek fényében azt vártam volna, hogy a masinán legyen egy mágneskártya olvasó, de nincs. A felirat ettől függetlenül nem kamu, külső kiegészítőként vonalkód- és mágneskártya olvasót is lehet kapni a DT350-hez, elvileg még arra is van lehetőség, hogy csomagban azok valamelyikével együtt vásároljuk meg a gépet. No nem mi, hanem azok az éttermek és vendéglátóipari helységek, ahol a pincérek hasznát látnák az efféle kütyüknek. Az Xplore DT350 ugyanis egy pincér-PDA, de erről majd a következő oldalon.
A készülék nagyjából úgy néz ki, mint egy baltával faragott, ötéves HP kéziszámítógép. Utóbbi a kijelzőt takaró áttetsző műanyaglap miatt fog mindenkinek az eszébe jutni, aki annak idején használta a nyomtatóiról is ismert gyártó valamely PDA készülékét. Aprónak semmiképp nem nevezhető, mérete 118 x 75 x 16,5 milliméter, amihez 180 grammos tömeg párosul. Szépségdíjat persze nem csak emiatt nem fog kapni, egy ennyire specifikus eszköznél mondjuk ez nyilván nem is cél, de azért a mérnökök egy kicsi dizájnt csempészhettek volna a készülékbe, mely ennek hiányában úgy néz ki, mint egy fekete féltégla. A készülékház egyébként jó minőségű, a gyártó szerint egy átlagos eszköznél jóval ellenállóbb, az IP katonai szabványhoz szükséges szintet viszont nem éri el. Focizni tehát nem szabad vele, de ha leesik a kezünkből, valószínűleg gond nélkül túl fogja élni.
Az előlap olyan egyszerű, amilyen egyszerű egy előlap lehet: semmi nincs rajta, csak egy kijelző és egy hangszóró. Előbbi 3,5 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású és érintésérzékeny, a képminősége nem kiemelkedő, viszont kemény és ellenálló plexi takarja. A hátlapon még ennyi minden sincs, a csuklópánt rögzítési helyét leszámítva teljesen üres. Balra egy funkció nélküli gomb (valószínűleg az utólag felpattintható olvasóhoz kell), az SD-bővítőhely, egy 2,5 milliméteres fülhallgató kimenet, valamint egy 5V-s töltőcsatlakozó került, alul miniUSB csatlakozót és pár lyukat találunk — ezek segítségével tudjuk feltenni a már említett külső kiegészítőket. Az érintőkijelző használatához feltétlenül szükséges ceruzát a jobb felső sarokból tudjuk előhúzni, de csak akkor, ha a kijelzőt védő plexi le van csukva. Ez véleményem szerint egy elég béna megoldás, de alul sem lett volna jobb helye a ceruzának, mert a vonalkódolvasótól nem tudtuk volna kivenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
