Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

A NFC-n kívül minden szükséges dolgokat megkapunk, legyen az az internetmegosztásra képes 802.11b/g/n-es WiFi modul, vagy az A2DP-vel felvértezett, 4.0-s verziójú Bluetooth chip. Mobilnetezni is tudunk, méghozzá 7,2 Mbps letöltési és 5,76 Mbps feltöltési sebességgel. A hangminőség rendben van, szépen lehet hallani a másik felet, viszont az érzékenyebb füllel rendelkező felhasználók a háttérzajokat is meghallhatják. A Blade Super navigálásra is képes a beépített A-GPS modulnak hála, adatforgalom generálása mellett gyors a pozicionálás, egyébként úgy egy percet kell erre várni. Idegesítő viszont a microUSB csatlakoztatás, hiszen csak azután ismeri fel a Windowsos gép (MAC nem is látta), hogy a telefon által felkínál USB drivert feltelepítettük.

Nem lenne okostelefon a ZTE újdonsága, ha nem tudnánk böngészni rajta, de szerencsére ez is megoldott probléma már. Mivel gyárilag ICS rendszeren dolgozunk, így alapból támogatva van a Flash, ha pedig mégsem működne, az Adobe oldaláról még mindig le lehet tölteni az ehhez szükséges .apk-t. A görgetési sebesség nagyon gyors, a különböző honlaprészeket is sebesen tölti be a szoftver, alkalmazhatunk kétujjas nagyítást és szövegtördelést is. Nem jelenthet gondot, ha épp akkor botlunk bele egy cikkbe, amikor netmentes övezetbe érünk, ugyanis a böngésző későbbi offline olvasást is lehetővé tesz.

[+]

A 2000 mAh-s akkumulátor egész méretesnek mondható, ez a gyári adatok is próbálják tükrözni, 11 óra beszélgetés és 500 óra készenlét lehetséges elvileg. Minden megváltozik persze, ha úgy rendesen elkezdjük használni a masinát, bár még ekkor sem lesz vészes a helyzet, bő egy, jobb esetben másfél napot üzemidőt tudunk kicsikarni az energiaforrásból. Videót nagyjából öt óráig nézhetünk teljes töltöttség után, ezáltal egy normál utazás során is kipipálhatjuk az unalmas órákat.

[+] ZTE Blade Super vs. Alcatel OT M'Pop

Az 1985-ben alapított ZTE kétségtelenül fejlődik, 2012-re pedig elérte, hogy a világ negyedik legtöbb telefont gyártó vállalata legyen. Hírnevük összeforr a első Blade telefon sikereivel, és már ekkor körvonalazódott, hogy a gyártó igyekszik az alsókategóriás készülékek kedvelőinek is az átlagnál minőségibb szolgáltatásokat nyújtani. A ZTE Blade Super (külföldi nevén Grand X Pro) erősen hasonlít az említett modellhez, hiszen kijelző terén abszolút rendben van a cucc, éles kép, nagy felbontás és kiváló olvashatóság jellemzi. Az igazán erős párhuzam viszont abban lelhető fel, hogy tesztalanyunk sem mondható villámsebes készüléknek, igazából hardveres téren kicsit erősebb vas kell már egy ilyen megjelenítőhöz, hiába van 1 GB RAM a masinában, a grafikus gyorsító nem mindig képes felvenni a ritmust. Persze lehet ennek még számos indoka, de az Ice Cream Sandwich mindenképpen negatívan járul hozzá a folyamatossághoz, nagyon hiányzik a Jelly Bean, ez számomra olyan háromvonalas hiba, mint egy középiskolás nyelvtandolgozatnál a j és ly felcserélése. Az akkumulátor sem rossz, a kamera olyan, amilyen, de legalább használható. Konkurenst nehéz találni mellé, a hiszen a Huawei kelendő modellje is "csupán" WVGA felbontású kijelzőt kapott, mondjuk annak az ára is kedvezőbb. Összességében tehát rendben lenne a Blade Super, pláne az 57 ezer forintos kártyás ár mellett, és én továbbra is állítom, hogy a zseléscukorka Project Butterje minden nagyobb gondra megoldást jelentene, utána már bőven megütné az ajánlott szintet. Addig maximum csak egy tetszett plecsnit érdemel, reméljük, lesz még rá Jelly Bean idén.

ZTE Blade Super

Legendd

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!