Új hozzászólás Aktív témák

• #930 td senior tag

  Új Válasz 2005-02-04 14:01:08 #930

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  td

  senior tag

  1934.
  ''BIRODALMI GYILKOSSÁGI HÉT
  Június 30-án Ulla von Henning rémülten ébresztett. Elszabadult a pokol! A rádió a legvadabb jelentéseket sugározza: Röhm és összeesküvő társai fellázadtak, sőt merényletet készítettek elő.
  Autóbusszal mentem be a Kurfürstendammra, ahol a legtöbb friss hírre számíthattam. Hatalmas tömeg, tolongás, hangzavar: mintha kitört volna a háború. Különkiadások, napilapok - pillanatok alatt szétkapkodtunk minden sajtóterméket. Óriási címbetűk: 'Adolf Hitler a lázadók válláról letépi a zsinórt' - 'Homoszexuális orgiák' - 'Heinest és sofőrjét az ágyban lőtték le' - 'Röhm és cinkosai őrizetben'.''
  
  ''Hallgattam a rádiót, a barátok és ismerősök beszámolóit. Ulla von Henninghez eléggé sokan jártak. Hamarosan kikerekdett bizonyos összkép.
  A Röhm-puccs szemenszedett hazugság volt. SA-lázadásra nem került sor. Hitler június 30-ára összehívta az SA vezetőinek értekezletét Bad Wiessee-be. Röhm épp ott kúrálta magát, egy kis szabadságon vele volt a többi SA-vezér is. Röhm gyanútlanul Münchenben hagyta testőrségét. Továbbra is bízott abban, hogy Adolf barátja, 'a legfőbb SA-Führer' rokonszenvet érez a régi közös ügy iránt.
  De az addig tétovázó Hitler cselekvésre szánta el magát: úgy döntött, leszámol régi harcostársaival, pretoriánus gárdájával, amely hatalomra segítette. A mór megtette kötelességét, a mór mehet...
  Göring és Himmler már régóta sürgette az akciót; készen állt a főbelövendők listája, a nem kívánatos személyek új birodalmi lajstroma. A birodalmi hadsereg riadókészültségben állt, a szabadságolásokat beszüntették, a csapatokat összevonták a laktanyákba. Színleg a hadsereg nem akart beavatkozni a véres eseményekbe, a hóhérmunkát az általa felfegyverzett SS-re bízta. Hitler az utolsó pillanatig úgy tett, mint aki nem tud semmiről, részt vett egy esseni >gauleiter< esküvőjén, meglátogatta a Krupp-műveket.
  Röhm június 30-án dél tájban várta Führerét. De Hitler autóoszlopa és a halálosztagok már hajnali szürkületkor megérkeztek Wiessee-be. A teljesen gyanútlan, meglepett SA-vezetőket ágyból ráncigálták ki; némelyiket azonnal lelőtték, Röhmöt és társait a szálloda előcsarnokába terelték.
  Csaknem megmentőjük lett egy váratlan kis fordulat. Megérkezett Wiessee-be az a teherautó is, amely Röhm testőrségét hozta Münchenből. Az SA-vezér épp az értekezletre rendelte oda őket. Ezek a 'puccsisták' esetleg kivághatták volna Röhmöt, de parancsnokuk, egy >Sturmführer<, aki ugyanolyan gyanútlan volt, mint nemrégiben még az SA-fejesek, azonnal teljesítette Hitler parancsát: visszafordulni Münchenbe, bevárni a további intézkedést. Ki kételkedett volna 'a Führer szavában'!
  Röhmöt és a többi SA-vezért a München melletti Stedelheim fegyházába szállították. Ott egy SS-kivégzőosztag a celláikban végzett velük - lelőtték mindannyiukat vád, bizonyíték, védelem, ítélet nélkül. Államilag megszervezett mészárlás...
  Letartóztatások, öldöklés az egész birodalomban. Berlinben Göring, Himmler és Heydrich most végre úgy istenigazából kitombolhatta magát. Részben különlajstromok alapján dolgoztak. Két nap alatt mintegy százötven SA-vezetőt szedtek össze, aztán az egykori lichterfeldei kadétiskolában agyonlőtték őket. Éjjel-nappal tevékenykedtek az SS kivégzőosztagai.
  Hitler nemcsak saját emberei között végzett irtást, nem csupán az SA vezérkarát gyilkoltatta le szinte egy szálig, de régi bűneinek terhes tanúit s egyébként nem kedvelt kebelbélieket is. Ezen túl még más régi ellenfelekkel is leszámolt - természetesen Göring, Himmler és Heydrich társaságában és lelkes egyetértésével. Meggyilkoltatta von Sleicher és von Bredow tábornokot, nem kímélte Gregor Strassert sem. Az öreg Kahr holttestét - 1923-ban ő hiúsította meg a Hitler-puccsot - megcsonkítva találták a dachaui mocsárban. Brüningnek sikerült külföldre szöknie, ugyanígy szerencséje volt Otto Strassernek is. Papen egy erősen őrzött villában épp hogy megmenekült a haláltól, titkára és barátai azonban életüket vesztették. Az áldozatok százai között voltak papok, katolikus politikusok, teljesen ártatlan és ártalmatlan polgárok, akiknek félrehallották vagy összetévesztették a nevét.
  Végezetül persze a nagyszabású gyilkolás jogi indoklása is szükségessé vált. A birodalmi kormány tehát törvényt fogadott el, amelyet a birodalmi igazságügy-miniszter terjesztett elő: 'Az 1934. június 30-án, július 1-én és 2-án a felség- és hazaáruló összeesküvők leverésére hozott szükségintézkedések jogosak voltak: az állam önvédelemből cselekedett.' Ezzel máris megmagyarázták a bizonyítványt.
  A Reichstagban - a rádió is közvetítette - Hitler kétórás beszédet mondott. 'Jelentéstétel' volt ez a nemzetnek; a Führer a továbbiakban kinevezte önmagát 'a birodalom legfelsőbb bírájának', aki szükség esetén saját legjobb belátása szerint szolgáltat igazságot, gyakorolja a végrehajtó hatalmat. Szidta és gyalázta Röhmöt s embereit, 'permanens forradalmároknak', 'a káosz kigyógyíthatatlan híveinek, abnormális, az illem és a rend minden írott és íratlan szabályát lábbal tipró söpredéknek' nevezte őket, majd leszögezte: 'legfőbb ideje volt, hogy véget vessünk e méreg további terjedésének'.
  Egy mondata megmaradt fülemben, nemcsak a rikácsoló hang, de a szörnyű fogalmazás, a képzavar is: 'És további parancsot adtam, hogy belső kútmérgezésünk és a külföld fertőzésének gennyes sebe a végsőkig, a véres húsig ki legyen irtva...'
  Az elagott birodalmi elnök [Hindenburg] táviratban fejezte ki szerencsekívánatát a birodalmi kancellárnak: 'Az elém terjesztett jelentések alapján látom, hogy határozott eljárásmódjával és bátor, személyes beavatkozásával csírájában elfojtott minden hazaáruló üzelmet. Fogadja érte köszönetemet.'
  A 'birodalmi gyilkossági hetet' legfelsőbb helyről is szentesítették...''
  
  ''A túlkapásai miatt közellenszenvnek örvendő SA hatalma megtört, régi vezetőségét kiirtották, állományát pár hónapra szabadságolták, hozzáláttak az átszervezéshez. Az SA törzsfőnöke, Röhm utóda Victor Lutze lett; üvegszemű, se hús, se hal ember. Az SA eljátszotta politikai szerepét. A birodalmi hadsereg úgy érezhette: győzött. Támadt persze új konkurrense, az SA-nál sokkal fegyelmezettebb, veszélyesebb SS.
  Az SS - jutalmul az SA eredményes kiirtásáért - komoly szerephez jutott, a párt politikai fegyvere lett, a Führer házi hadserege. Hitler mellett Himmler, a birodalmi SS-vezér és a Gestapo új főnöke számított az állam második erős emberének. Nemsokára engedélyt kapott fegyveres SS-csapatok felállítására is: kezdetben csupán egy hadosztályra. A cél 'a belső ellenség leküzdése' volt.''
  
  
  in: Alexander Stenbock-Fermor - Germánia alulnézetben
  

  ''Pre-visualization hardware by AMD Opteron processors.''

Új hozzászólás Aktív témák