Új hozzászólás Aktív témák

• #2537 #65675776 törölt tag szicsu #2536

  Új Válasz 2006-02-15 21:17:09 #2537

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #65675776

  törölt tag

  válasz szicsu #2536 üzenetére

  Torkolattüzek helyzete, becsapódások... Ezernyi módszer van rá.

• #2544 Gyantusz tag szicsu #2536

  Új Válasz 2006-02-16 09:21:31 #2544

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Gyantusz

  tag

  válasz szicsu #2536 üzenetére

  ''Támadások előtt a tüzérség milyen modon készítette elő a trepet?'' (2534. hsz.)
  Ma már ezt inkább a légierő végzi precíziós csapásmérésekkel.
  De egyébként beirányozzák a területet különféle geodéziai módszerekkel és rádión módosítanak a koordinátákon, aztán ''tűzcsapás''.
  
  Felderítés:
  Az I. vh-ban előszertetettel alkalmazta mindkét fél (német-francia) a léggömböket tüzérségi megfigyelőként.
  No meg a civil hírszerzés sem elhanyagolható. Ilyen ''jószágot'' nem lehet rejtve szállítani, a helybeliek közé beszivárgott felderítők és a helyi ellenállók gond nélkül jelenteni tudták, hogy hol van, mekkora és hány fő a kisegítő személyzet, mennyi lőszere van, milyen a gépesítés, lőszerellátás, üzemeltetési szokások, stb. (a környéken szántó parasztok mindezeket feltünés nélkül meg tudják figyelni). A többi, ezen infók kiértékelése és az ellentevékenység megtervezése már a katonai elemzők dolga.
  
  A tüzérségi fogalommeghatározást még annyival kiegészíteném, hogy a kezdeti lövésszám (ált. tűzgyorsaság) mindíg nagy, 6-8 lövés / perc (10 mp / lövés), de folyamatos, tartó tüzelés esetén ez lecsökken 2-3 lövés / percre lövegenként (1 ütegben min. 4 db löveg van, ill. ma már inkább ''tűzfegyver'', ld. MLRS, v. ADATS). Azért nagyobb számú az első sorozat (tűzcsapás), mert ez a legváratlanabb, és egyben a legfontosabb is! És azért csökken le, mert ilyenkor nagy mértékben kopik a cső belseje és nagyon felmelegszik. => Környezeti (szélterhelés, eső, dara , hó) hatásoknak kitéve (fujdogáló szél) a hosszú csőpalást bizonyos szakaszai nem egyenletesen, nem azonos idővel hülnek le. => A hőtágulás miatt a cső ''elkanyarodik'', elhajlik. Noha ez minimálisnak látszik (pár mm), de ez 10.000-30.000 m-es lőtávnál már tetemes mellélövést eredményez (felesleges kár és lőszerpocséklás)!
  Ugyan ez megfigyelhető a duplacsövű puskáknál is: az elsütött cső ''elhúzza'' a hideget (személy szerint ezért nem szívlelem őket).
  Nagy űrmérethosszú harckocsilöveg-csövek egyes típusain hőköpenyt alkalmaznak a paláston (másoknál megnövelik a cső falvastagságát), ami ezt az egyenetlen kihülést hivatott kiküszöbölni (pl. Challenger I.-en jól megfigyelhető).
  
  
  Érdemes itt kitérni a három alapvető lövegtípusra:
  - ágyú: minden 20 mm, vagy annál nagyobb űrméretű csöves tűzfegyver. Csőhossza az űrméret 30-152-szerese (más szóval ''kaliberhossz'', de inkább az ''űrmérethossz'' a helyes, ezt jelzi pl. az L/70 = KwK 42 esetén 75 mm * 70, azaz 5250 mm a cső hossza csőfartól-csőtorkolatig --- és nem csőszájfékig, mert az csak egy csőszerelék!), lőtávolságuk 7.000-115.000 méter => az ágyú az hosszú csövű löveg. Alsó szögcsoporttal, viszonylag lapos röppályával tüzelnek (a harckocsiágyúk és a hajóágyúk tipikusan ilyen lövegek).
  - tarack: csöve lényegesen rövidebb, hosszuk az űrméretük 12-30-szorosa, lőtávolságuk 5.000-30.000 méter. Alsó és felső szögcsoporttal egyaránt tüzelhetnek (pl. az amerikai M1 ''Black Dragon'', vagy a német 40 M 10,5 mm űrméretű ''Göring-tarack'', azt hiszem, ezt hívták a németek ''dongónak'', vagy a még ma is rendszerben álló amerikai M102, ill. a Szárazföldi tűzerő c. könyvben is látható M198).
  - mozsár (ami nem = az aknavetővel!, noha mindkettőt ''mortar''-nak nevezik az angolok): Nagy űrméretűek voltak, meredek röppályával, és csak felső szögcsoporttal voltak képesek tüzelni (tipikusan ilyen az osztrák-magyar 1911 M 30,5 cm űrméretű mozsár).
  Helyüket ma már teljesen átvették az aknavetők. Csőhosszuk ezeknek a legkisebb.
  Előnyei: olcsó gyártás, könnyű => jól mozgatható, rövid cső miatt gyors lehülés => nagy tűzgyorsaság. Csőhosszuk az űrméret 7-18-szorosa, maximális lőtávolságuk 200-10.500 méter.
  Léteznek még hibrid megoldások is: a tarackágyúk (pl. a szovjet D-20, v. az angol FH 70 önjáró változata az AS 90, stb.), és az ágyútarackok (pl. M 1934 és az M 1937, mindkettő űrmérete 152,4 mm, stb.).
  
  Alapvető eltérés a lövegek között tehát a függőleges irányzó-szögcsoportban rejlik, de alapvetően az előbb említett 3 csoportba osztályozhatóak.
  Oldalirányú manőverezést (tűzkövetést) elsősorban a lövegtalpak terpesztésével érték el a két világháború között (és azóta alkalmazzák), elsőként két francia mérnök szerkesztett ilyeneket (Deport-féle és Filloux-féle).
  (Megj.: az első (lég)aknavetők alkalmazói között voltunk az 1848-1849-es szabadságharc idején, majd korszerű elvek szerint szerkesztetteket is fejlesztettünk az I. vh. előtt!)
  
  A II. világháború legnagyobb űrméretű lövegét az amerikaiak építették, neve ''Little David'', űrmérete 940 mm, 1944-ben állt szolgálatba, lőtáv 8 kilóméter. Össztömege kb. 97 tonna, egy lövedék indításához 122 kilógram lőpor kellett...! Gyakorlati haszna = 0, inkább csak kísérleti jellegű építés volt.
  
  Bővebben:
  Kováts Zoltán / Lugosi József / Nagy István / Sárhidai Gyula: Tábori tüzérség - típuskönyv (Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1988.)
  
  
  td.: (2423. hsz.) a mai napig nem tudom, miért hullámos némelyik ágyú lövegpajzsa felül (pedig foglalkoztat már egy pár éve...)! És nem csak németre jellemző, mert az angol 6 fontos (de lehet 7) pc.törő ágyúé is ilyen volt.
  
  [Szerkesztve]
  
  [Szerkesztve]

  Örülj ifjú ember a fiatalságodnak! (A prédikátor könyve)

Új hozzászólás Aktív témák