Új hozzászólás Aktív témák

• #9549 thyeby őstag

  Új Válasz 2011-04-23 21:46:53 #9549

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  Nem is tudom miként okos ehhez a domino vs egyéb dologhoz bölcsen hozzászólni.

  Talán azzal kezdeném, hogy a domino-t nem a nyílászárók sorozatgyártásához találták ki. Elég sok nyílászárót korrektül megold mégis. (Valóban említettem már itt, hogy összeraktam a sógoromnak egy tekintélyes garázsajtót domino-val. Mertem, mert családon belül volt, idegennek nem mertem volna. De bizonyított. Az aztán van terhelve, mert a sógorom nem egy csipketerítőkkel körbeaggatott balerina. Úgy 3-4 éve kifigástalan. Kicsi vetemedésre is érzékeny görgős zárat dugtam bele. Még mindig patentül zár.)

  A domino igazi nagy előnye, hogy gondolkodás és méricskélés, meg tervezgetés nélkül baromi gyorsan lehet vele építkezni. Egyszerűen kitalálsz egy méretet, és akkorára vágod a deszkát, lécet, egyebet, és már mehet is bele a tipli.
  Tulajdonképpen a gépet nem asztalosszaki dolgok gyártásához vettem, hanem a kardjaim markolatába gyors, pontos hosszlyukak sorozatban történő fúrására. Nekem valójában ez termelte vissza (elég hamar) az árát.

  Na, de ha már van egy ilyen kurva domino-m, amit azelőtt legfeljebb tisztára mosott szemmel bámulhattam legfeljebb, hát hogy a pitsába ne próbáltam volna ki, mit is tud még? Eleinte óvatosan, aztán egyre bátrabban alkalmaztam, mert rendre bizonyított. Így jutottam el egyebek között addig, hogy vettem a bátorságot, és belevájtam a garázsajtóba is azt a lapostiplit. Úgy látom, nem egyedül vagyok így vele, más is egyre merészebben használja. Mert bizonyít. Új dolog a szakmában, persze, hogy sokan ódzkodnak tőle.

  Engedjetek meg egy hasonlatot:
  Amikor a vizszerelésben bejött a HENKO, meg a WARM, bejöttek az oldhatatlan kötések, amit roppantóval szerelnek, a vízszerelő szakma java része eltolta magától. Féltek tőle, mi az, hogy műanyagcső, mi az, hogy oldhatatlan kötés, mi az, hogy ráadásul kurvadrágán? Valamiért mégis elterjedt. Mert kurvagyors a szerelése, és egyszerű építkezni vele. Aztán a szakma maradi hangadói lemaradtak. Nem kapták meg a munkát még akkor sem, ha alámentek az árral, mert az új technológia látványosan barátságosabb esztétikailag is. Hogy néznek ki a szobámban azok az ekevasak majd? Nem gyárat akarok én, hanem hálószobát.
  Aki tudott váltani, versenyben maradt, aki nem, egyszerűen otthagyta a szakmát. Neveket tudnék sorolni, vízszerelőből lett biztonsági őrt, és had ne soroljam. (eltöltöttem egy keveset ennek a szakmának a közelében is.) A felgyorsult fejlődés nem tűri meg a ragaszkodást a régihez.

  Szóval amikor életemben először láttam a domino-t, már akkor megvizsgáltam olyan szemmel is, hogy ez lenne az asztalosok HENKO-ja?
  Hát nem egészen az, de hasonló. Megpróbálom néhány pédán keresztül érzékeltetni, hány ponton is versenyelőnyt jelentene számomra ez a kis "szirszar" gép, ha élnék vele, azaz, ha nem fogadtam volna meg már évekkel ezelőtt, hogy kizárólag fajáték, és más semmi.
  Kérnek egy villanyóra szekrényt mondjuk. Asztaloséknál, aki nem specializálódott, hanem egyszerűen csak úgy hirdeti magát, hogy asztalos vagyok, kérem, nem is ritkán előforduló aprócseprőség. Nos, gondolja mindenki át, hogy hagyományos kötésekkel mennyiért, mennyi idő alatt készítene egy ilyen szakmai kicsiséget el - mert én a domino-val ezt összeütöm húsz perc alatt úgy, hogy szeg nem lesz benne. Vegyünk hatezer forintos rezsióradíjat, akkor kétezerért lesz olyan hülye asztalos, aki versenybe szállna velem? Vagy van kolléga, aki egy ezresért elbajol egy mezei szunyogháló kerettel, amit én tíz perc alatt elfelejtek? A stokit direkt nem mondom, mert azt már írtam, de itt van az a számítógép asztal, amin most éppen pötyögök Nektek. Jószerivel összegányoltam, mert kurvagyorsan kellett, nem volt idő gondolkodni, számolgatni. Mégis nagyon jól sikerült - mondjuk addigra már kiismertem a dominózómat eléggé. Sajnos most nem tudom a fotóját hirtelen mellékelni, mert a vakuval kiugrasztanám az alvó fiam szeméből az álmot, de higgyétek el, hagyományos kötésekkel nem lehet labdába se rúgni a domino mellett. Köldökcsapkötéssel lehetne talán hasonló dizájnt kialakítani, de egyet biztosra tudok. Ez az asztal köldökcsapkötéssel már rég kilehelte volna a lelkét, így pedig még áll, mint katiban a gyerek. Széttörött köldökcsapkötést láttam már ezeret, hasonlóul járt dominókötést még egyet se. Egy egész falat be tudok ezzel a masinával polcozni korrektül, pofásra egy délután úgy, hogy közben cigarettázgatok. (Tettem már ilyet.) A hagyományos kötésekben gondolkodva ez nemnagyon sikerülne, úgy gondolom. Tudjátok-e, hogy egy bükk kiságy, ami 12-es pálcából készül tízezerért hagyja el a műhelyt, ha pedig (micsoda véletlen, épp dominofurat méretű) szélesebb pálcákból készült, huszonöt alatt kereskedő még nagytételben sem juthat hozzá. (Láttam én hetvenezerért is végfelhasználói árat éppen a Brendonban!) Pedig ugyanannyi az anyagszükséglete, ugyanannyi a gyártási ideje, mint a hagyományos kiságynak.

  Ha a fentieket vesszük, akkor ez nem egy méregdrága gép, hanem egy eltalált újítás, aminek fentiekben van az ereje, és hónapok alatt vissza tudja termelni az árát még szellős használat mellett is. Mindezt nem tudtam volna meg, ha nem adom a fejem kardgyártásra. Mert nem látszik, hogy az a kis seggdugó gép tényleg olyan sokat tud, és tényleg olyan sokat ér. Ám nem nagyon látok én bűnbánó beruházásokat dominoilag - szóval nem hemzsegnek az eladó domino-k a vaterán, mert bedőlt a számítás. Ha elvétve odakerül egy használt darab, hát gyorsan lecsapnak rá, pedig az tényleg lutri, mégpedig drága lutri.

  Igaz az, hogy ennyi pénzért már többmázsás komoly ipari gyalugéphez lehet hozzájutni. Ilyen kontextusban tényleg drága. De ha az nézem, hogy minden asztalosműhelyben van legalább néhány drága kisgép hasonló súlycsoportból, hát nem értem az idegenkedést ettől a domino-tol pusztán az ára miatt.

  A hagyományos kötésekhez pedig egy gondolatot:
  Ma már szakmai bravúrnak számít egy korrekt fecskefarkú illesztéssel épített fiók. A gépek korában élünk, a tempó az úr felettünk, mert a gázszámlás nem vár, ha eltelt egy hónap. Ezért aztán kevés asztalosnak van meg a gyakorlata, képessége ilyen babraságokra. Ismerek jónevű asztalosmestert, aki az USA-ban már befutott a hagyományos kötéseivel. Kettő perc alatt készít el kézzel, illesztőfűrésszel egy fecskefarkú fiókillesztést. A háború után volt inas valahol dunántúlon. Sok volt a halott, kevés a koporsó, igyekeznie kellett - mert akkor a koporsó ilyen kötésekkel dukált még egy mezei háborús halottnak is.
  S ez a kötésmód valahogy kihalt. Pedig nagyszerű.
  S a nyílászárók kötése?
  Van ilyen is, olyan is. De ha valaki most meg akarja építeni a bécsi kaput, nem fog sikerülni neki se profilkésekkel, se domino-val, se reissercsavarral. Mert ha a bécsikapu nem úgy készül, ahogyan készült, akkor az egyszerűen nem bécsikapu.
  A japánok jelesek az olyan fakötésekben, ahol abszolút nem használnak kötő ill kitöltőanyagot. Több, mint szellem kell azokhoz a kötésekhez. Valamiért mégsem műveli a világ.

  [ Szerkesztve ]

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák