Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Soká

    senior tag

    válasz mdk01 #14302 üzenetére

    A 3D-s technikákhoz - bár illene - de nem értek. Ezért aztán fel sem merült bennem a kétely, noha sokat nézegettem főleg az ipari környezetes képet. Egyébként kb. 2-3 éves az a kép, én két éve láttam először, akkor volt újdonság.
    Ez a nappalis is szépen van megcsinálva, elsőre egyetlen erőteljesen árulkodó bibit látok: a fehér párnákon egyformák a redők :)

  • Soká

    senior tag

    válasz szaszlaci #14296 üzenetére

    "Azért írom ezt, mert látod, nekem például ezek nem szimpatikusak, az ilyen "profizmus/dizájn/precizitás" nem késztet bizalomra és vásárlásra."

    Ez azért fontos mondat, mert rávilágít arra, hogy nem vagyunk egyformák, kinek a pap, kinek a papné. :) És elfogadom, hogy Te másként gondolod, ezért aztán nem is forszírozom tovább a dolgot.
    Kétségtelen, hogy nekem a két linkelt magyar cég közelebb áll a szívemhez, noha a pénztárcám szerint meg te állnál közel hozzám :) És persze hallottam jó hangokat az Etalonnál (már majd 20 évvel ezelőtt is) és a Bodornál tavalyelőtt. Az ár/érték arányról most ne beszéljünk.

    Ami meg a szöveget illeti, mióta elterjedt, hogy lennie kell a honlapon egy Philosophy című fejezetnek (most nem a Te honlapodról beszélek!!!), azóta ezek a legmulatságosabb és legfájdalmasabb olvasmányok. Mármint nekem. Remélem, nem bántok meg senkit, és csak általánosságban mondom, de amikor a műszaki értelmiség nekilát bölcsészkedni és egy műszaki terméket tündérmesékkel lát el, abból gyakran keveredik ki megmosolyogtató dolog. Ez utoljára a megboldogult Csontos István tollából volt elfogadható. Szerintem.

    És akkor a konkrétumokról: az adott kompakt fényképezőgéppel is lehet jó fotókat csinálni!!!
    Én kivinném a hangfalakat a ház mögé, vagy árnyékos helyre, vagy egy megfelelően fátyolfelhős időben. Valamiből (fehér bútorlap, tapéta) hátteret csinálni, lehetőleg úgy, hogy minél távolabb legyen a hátfal a hangfaltól (ne vessen rá árnyékot) oldalról deríteni fehér lapokkal, hogy szép szórt legyen a fény és mehet a fotó (lehetőleg állványról) Figyelni kell az alul vagy túlexponálásra. 4×-es zoomnál már nagyjából függőlegesek lesznek a függőlegesek.
    De mindezt majd a következő doboznál. :)
    És azt is megteheted, hogy bekéredzkedsz egy elegáns térbe és az ottani enteriörben fotózod le. Vagy még jobb, ha keresel valami extra természeti környezetet, egy kőbányát, egy szép zöld pampát, stb. Ez már csak fantázia kérdése. De mondom, ne direkt napsütésben, mert attól valszeg csak túristafotó hangulata lesz a dolognak.

  • Soká

    senior tag

    válasz stgellert #14309 üzenetére

    Minél vastagabb anyagot vágsz, annál inkább jelentkeznek majd a geometriai anomáliák.

    Nekem örök küzdelmem a pontosság...

    Először is: mivel ellenőrizted, hogy a konyhai munkalapod sík? (nem szokott az lenni...)
    mivel ellenőrzöd a derékszöget?
    Ezek látszólag hülye kérdések, de ha igazán pontos szeretne lenni az ember, akkor derülnek ki a turpisságok, hogy a mérőeszközünk kellően pontos-e? Szóval, jól kell megválasztani a vinklit, szögmérőt, élvonalzót! És ahhoz, hogy egy munkadarabon pontos vágást tudj végezni, ahhoz az is szükségeltetik, hogy a munkadarabodnak legyen egy valódi sík oldala. Sőt, nem is egy, hanem kettő, feltéve ha a stellered nem kétszer olyan hosszú, mint a munkadarab.

    Szóval, először az asztalt érdemes belőni, hogy tuti sík legyen, ha nem az, akkor ahogyan tolod az anyagot szépen elkezd dőlni, attól függően, hogy éppen hol fekszik fel. Colos deszkánál ezt nem veszed észre, de egy 9cm vastag anyagnál már igen.

    Ha megveszel egy szögvasat, az még nem biztos, hogy pontosan egyenes vagy derékszög lesz. Ilyen szempontból az alu profilok szerencsésebbek.

  • Soká

    senior tag

    válasz stgellert #14350 üzenetére

    Miután nem nagyon ismerem az ökölszabályokat, meg a fizika képleteivel sem tudom igazolni a dolgokat, így maradnak a megérzéseim:
    a napokban kérdezted, hogy melyik anyagrész essen a fűrészlap és a steller közé, amire az volt a válasz, hogy attól függ... Nos, ha nem arról van szó, hogy tucatszámra kell szeletelned, akkor én mindenképpen úgy oldanám meg a dolgot, hogy a munkadarabot (amennyiben az eleve kis méretű) hozzáragasztanám egy nagyobb méretű, pontos geometriájú segédanyaghoz. Egy nagyobb anyagot a méreténél és a tehetetlenségénél fogva is könnyebb kezelni. Szerintem, ha ilyen vékony anyagot szeletelsz, akkor a szelet az ne a steller és a fűrészlap közé essen! Nekem már szemre is olyan zavaró a kettő közelsége, mert azt érzem, hogy az a vékony anyagdarab amit leválasztasz, az ping-pongozik ide-oda, kap egy pofont a fűrészlaptól és azonnal egy másikat a stellertől és mindezt addig csinálja, amíg le nem áll a fűrészlap vagy ki nem vágódik az anyag.
    Én az ilyesmit úgy oldom meg - ehhez persze kellően nagy méretű asztal kell, hogy tulajdonképpen két stellert alkalmazok. A "rendes" steller és a fűrészlap közé a maradó darab esik (azért javasoltam, hogy a munkadarabhoz ragassz hozzá egy segédanyagot, ami végig megmarad akkorának, hogy biztonsággal foghasd) A másik steller csak az asztal elejénél van, nem ér el a körfűrész kezdetéig, vagyis ahol elkezded leválasztani a vékony anyagot, az már a levágás után nyugodtan eldőlhet oldalra, nincs ott semmi, ami hozzáfeszítené a fűrészlaphoz.
    Remélem, érthető mert egyszerű, éppen csak elmagyarázni körülményes. A csonka steller (ami tk. egy szorítóval rögzített fadarab) adja meg tehát a vágás vastagságát. Ehhez igazítod a munkadarabot, illetve az így illesztett munkadarabhoz ütközteted a végigfutó stellert, ami értelemszerűen minimálisan nyisson hátrafelé. De csak minimálisan, főleg ha kézzel biztonságosan tudod tolni az anyagot. mert olyankor nem csak tolod, de nekifeszíted kicsit a stellernek is, vagyis, hogy "elálljon" a fűrészlaptól. Én jobb szeretem, ha kellően nagy a munkadarab és kényelmesen kézzel tudom vezetni, egyszerre két ponton leszorítva, mert a tolófa könnyebben megcsúszhat bizonyos helyzetekben illetve rövid munkadaraboknál előfordulhat, hogy a munkadarab feléd eső végét hiába szorítod le a tolófával, a másik végét megemeli a körfűrész és ugyanúgy kivágódik csak nem egyenesen száll, hanem pörögve :)

    Tudom, ez a ragasztós dolog macerás (bár működik kétoldalassal is), de ha egy fényképezőgép házához kell egy kiegészítés, és nem valami szériáról van szó, akkor működhet.

  • Soká

    senior tag

    válasz stgellert #14454 üzenetére

    Na, nem fogsz unatkozni a hétvégén, meg gondolom az elkövetkező hónapokban, mert gyakorlatilag beszerezhetetlen: az egymáson csúszó alkatrészeidet a Jóisten által erre a célra teremtett fából kell készíteni. Egyszerű ráakadni: a növényvilág legsűrűbb és legkeményebb fafajáról van szó, önkenő a lelkem, annak idején csapágyakat, csigasorokat készítettek belőle.
    Ha nem sikerül kitalálni, segítek :)
    Úgy hívják, hogy pockfa, magyarul lignum vitae. :)

  • Soká

    senior tag

    válasz föccer #14559 üzenetére

    Nem jól hangzik, ha a bütü felől, simán (azaz tompán) ragasztani szeretnél) Persze minden attól függ, hogy mit is szeretnél ragasztani pontosan? Mert ha mondjuk a fafágó levágott neked egy 70 centis átmérűjű fatörzsből két "karikát" és azokat akarod összeragasztani, akkor OK, működik a bütü felőli ragasztás. De ha két pálcát akarsz így összeragasztani, akkor azt inkább felejtsd el. Ha viszont lapja felől akarsz összeragasztani valamit, akkor csak arra kell vigyázni, hogy elegendően nagy felületet lapolj át. És akkor bármelyik faipari ragasztó megfelelhet.
    Szóval, minden attól függ...

  • Soká

    senior tag

    válasz Sanyabá #14834 üzenetére

    Ha jól emlékszem a bakosfa.hu - nál láttam méterben grafitos szalagot.
    A kisvakond.hu -nál vettem a saját gépemhez kész méretet (az kézi szalagcsiszoló).

    [ Szerkesztve ]

  • Soká

    senior tag

    válasz Rohamkukac #14807 üzenetére

    Hát, nekem is van egy Ferm lamellázóm, és bár elégedett vagyok vele, mert tudok vele azzal a pontossággal dolgozni, ami nekem szükségeltetik, de azért nem jut eszembe egy lapon emlegetni a profi gépekkel. Arra, amire tervezték, megfelel, vagyis hobbistáknak megfelelő, termelni viszont nem ilyen géppel kell. A legalapvetőbb különbség, hogy egy ilyen gép nem alkalmas folyamatos munkavégzésre. Keményfában 60-100 tipli helyét ki lehet marni, de pihentetés nélkül szerintem túlmelegszik ez a gép, és akkor vége.
    Az alkatrészei kicsit kotyogósabbak, mint egy profi darabé, valószínűleg gyorsabban kopik, nehézkesebb az állítgatása, merevebb, rövidebb a vezetéke - ezek a szokásos barkácsgép ismérvek.
    Ha valaki kezébe vesz egy Lamello gépet, akkor azért érezheti már tapintásra, mozgatásra, hogy mit jelent egy optimálisan megépített gép. Egyszerűen más érzés azzal dolgozni.

    Emlékeztetőül.

    [ Szerkesztve ]

  • Soká

    senior tag

    válasz thyeby #14909 üzenetére

    Köszönöm thyeby a beszámolót!!!

    Most már tényleg el kellene mennem venni egy szalagot. Pénzhiány miatt ugyan áll minden projektem :( de azért legalább ennyi sikerélményem lehetne...

    Érdekes olvasni, hogy mindenki a más szakterületében látja a kitörési lehetőséget...

    Az elmúlt hetekben én is "lakatoskodásra" adtam a fejemet. A szomszédokkal közösen vettünk egy kaput (webáruház) ami a fotón nagyon szép volt (nevezzük szépnek, nem az én világom, de még mindig jobbnak tűnt, mint amit olcsóbban az obiban árulnak) erre kiderült, hogy amit vettünk nem más mint szelvények hatméteres szálban és egy doboznyi csúcsdísz meg egyéb díszek alkatrész formában. Drága szomszédom meg ahelyett, hogy megköszönte volna a félreértést, elhozta a cuccot, anélkül, hogy rákérdezett volna, van-e kedvünk egy ilyen melóhoz... Ráadásul félbevágatta az anyagot, hogy szállítani tudja, szóval, még visszavinni sem lehetett. De legalább csapatépítő tréninget tartottunk :)

  • Soká

    senior tag

    Amikor az ikeát szitokszóként szokták használni, olyankor én védelmembe veszem a svédeket.
    :)
    Mutassatok még egy céget, amely a lakáskultúra (vagy bármilyen más) területén ilyen lefedéssel árulná a saját!!!! termékeit. Nézzétek meg milyen kulturáltan és jól működik a honlapjuk, a katalógusuk és maga az áruház is.

    Jellemzően mindig azok a sóher? hozzánemértő? emberkék hangoskodnak, akik az Ikea széles termékkínálatából a lehető legolcsóbb, legkompromisszumosabb terméket veszik meg, utána meg méltatlankodnak.
    Tessék itt van ez a komód:
    http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/00067830/#/50121250
    Tömör fenyő, különböző színekben. Nem tudom, hogy 66.000Ft mennyire sok érte, de félek, hogy "vért izzadna" bárki köztünk, ha ugyanebben a minőségben kellene megcsinálnia. Hasonló felületi minőség, hasonló pontosság. Hozzáteszem, nem az a minőség, hogy magad megcsinálod otthon és a ragasztó majd jól összetartja, hanem úgy megcsinálni, hogy aztán azt nyugodtan rábízhasd egy laikusra, aki otthon 2 csavarhúzóval meg egy imbuszkulccsal fakalapács nélkül össze tudja rakni, anélkül, hogy szidná a készítő anyukáját
    Persze, ezt most csak a játék kedvéért említettem, hiszen nem cél versenyezni egy sorozatgyártott termékkel.

    Múlt héten egyébként vettünk egy ilyen fiókos szekrényt (25.000Ft-ért árulták...) engedtem a csábításnak, mert ennyiből (bruto 60kg) az anyagot nem tudnám megvenni, és engem személy szerint az is élvezettel töltött el, hogy minden a helyén van, a 250db csavart, ilyen-olyan kütyüt, püfölés nélkül, szépen lehetett összeszerelni.

    Természetesen ez még így is egy "gyengécske" konstrukció, ha én csinálnám biztosan pár mm-rel vastagabb anyagokat használnék, de azért eredeti árán is versenyképes tárgy.

    És tessék nem elfelejteni, hogy az ikea a kispénzű, fiatal vásárlók boltja. Ahogyan a Mcdonald sem az a hely lenne, ahova születésnapot ünnepelni jár az ember.

  • Soká

    senior tag

    válasz stgellert #15258 üzenetére

    Természetesen az nagy fogás az ikea részéről, hogy rám bízza az összeszerelést. Neki egy csomó munkaóra spórolás, könnyebb szállítás, könnyebb tárolás. Számomra ez így teljesen logikus munkamegosztás. A vevők egy jelentős része szívesen legózik az alkatrészekkel, és nyilván nem elhanyagolandó, hogy maga haza tudja szállítani a cuccot, nem kell ezért teherfuvart kérnie.
    Én is meglepődtem, a fenti fiókos szekrény összeszerelésére ráment 6 órám, gyakorlatilag (a vásárlással együtt) a teljes napom.

  • Soká

    senior tag

    válasz szender #15262 üzenetére

    "Hogyan érdemes elkezdeni ezt a szakmát? "

    Bocs, hogy visszakérdezek, de függ ettől is a válasz, a grafikus szakmádat hol, hogyan szerezted?

  • Soká

    senior tag

    válasz szender #15265 üzenetére

    Köszi, hogy leírtad az előképzettséged. Az kicsit meglep, hogy ennyire lesújtó a véleményed a Képzőről. (nálam mondjuk éppen fordított a helyzet...) Neked valószínűleg nem a képgrafikával kellett volna foglalkoznod, hanem inkább az Iparon nyújtott alkalmazott grafikával, tipográfiával és akkor nem az egyetem után kellett volna beletanulnod a számítógépes grafikai munkába (amit egyébként boldog-boldogtalan művel, minimális grafikai felkészültséggel... de ez más téma)
    Az tehát kizárva, hogy szóba jöjjön az a két egyetem, ami képez bútortervezőket (MOME + Sopron) Akkor nem nagyon marad más, mint az önképzés rögös útja... ami azért nem annyira rögös, mint mondjuk az internet előtti időkben lett volna. Ami könyvből megtanulható, az elsősorban a faipari része a dolgoknak. Ettől persze még "ügyetlen" maradsz "asztalosilag", de ha nézegeted a youtube asztalos videóit (meglepően nagy a kínálat), abból sokat okosodhat az ember. Az elsajátítás oldaláról kritikusabb része a dolgoknak - ezzel az asztalos kollégák nem feltétlenül fognak egyetérteni :) - a tervezés része. De ha tervezőgrafikus vagy és nem "csak" szépen tudsz rajzolni, akkor a meglévő kreativitásod átültethető fára is.

    Az Iparon a tárgytervezők ("téragyúak") mindig azzal cikizték a grafikusokat, hogy "síkagyúak". Ebből annyi igaz, hogy a papír tényleg mindent elbír, rajzolj bármilyen hülyeséget, az nem esik le a papírról. Tárgyat készíteni, hogy az működjön is jól, egy újabb nehézség, amivel egy grafikus ritkábban szembesül :)

    Odáig most nem jutottam el, hogy klasszikus módon fából akarsz bútort tervezni vagy egyéb anyagokból?

    Feltételezem, hogy nem úgy akarsz bútortervező lenni, hogy csak monitoron találkozol műhellyel. Ha szeretnéd a saját terveidet (legalább részben) saját magad kivitelezni, akkor ahhoz kell hely, kell szerszám és természetesen azok használatának ismerete.
    Ez utóbbiakban itt biztosan kapsz segítséget.

    Két lehetőség van: vagy belevágsz a dologba úgy, hogy veszel mondjuk egy fúrógépet, mondván arra úgyis szükség van, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább, vagy megpróbálod átlátni, hogy mi az a szerszámpark, amire feltétlenül szükséged lesz a közeljövőben és egyből tudatosan kezded felépíteni a magad kis műhelyét. Ez utóbbi a komolyabb falat, nem megy azonnal.

    De mindenek előtt azt sem ártana tisztáznod magad számára, hogy ez mennyiben hobbi, vagy mennyiben a grafikát felváltó üzleti tevékenység. Mert hát a grafikában van egy jó dolog: minimális a "szerszámigénye": Kell egy jó monitor, egy közepes sz.gép, meg toll, ceruza, papír és ész. Ha a bútorkészítést kicsit is komolyan gondolod, akkor barkács gépekkel százezrek, profi asztalos módon milliókkal érdemes számolni. Warez szerszámok sajnos :) nincsenek.

    Szóval ez is sok idő lesz, mint a grafika volt.

  • Soká

    senior tag

    válasz Soká #15272 üzenetére

    Bocsánat, elfelejtettem újra elolvasni az első üzenetedet. Abban benne van, hogy hobbi. Meg az is, hogy modern.
    Az anyagválasztás és technológia, a magadnak vagy sorozat, az nem.

  • Soká

    senior tag

    válasz Rohamkukac #15274 üzenetére

    ""Vért izzadna" az Ikea, ha ugyan olyan stabil bútorokat kellene csinálnia, mint amilyeneket bárki köztünk készit."

    Valószínűleg válaszolnom sem kellene...
    Ha van kedved, állj neki, ugyanannyi anyagból, ugyanazon lapraszerelhetőség elve alapján, hasonló sorozatgyárthatóság mellett tervezz jobbat és stabilabbat! Ha sikerül, beajánllak a svédeknek. :)
    Kb. olyan volt a beszólásod, mintha a Forma1-es autókat leszólnám, mondván az én Suzukimban 200.000km van, a Ferrari motorja meg tönkremegy néhány futam alatt. Ráadásul hátsó ablaktörlő sincs rajta, a csomagtartóról nem beszélve. Ezzel most az Ikeát nem a Ferrarihoz akartam hasonlítani, hanem csak jelezni, hogy egy sorozatgyártott lapraszerelős holmit ne hasonlíts valami egészen máshoz.
    Ha ennyire okos vagy, miért nem mész el szerencsétlen Ikeához észt osztani? Szegényeknek nem kellene vért izzadniuk és roppant stabil bútorokat gyártanának.

  • Soká

    senior tag

    válasz szender #15275 üzenetére

    "Mit értesz ez alatt pontosan?
    "Az anyagválasztás és technológia, a magadnak vagy sorozat, az nem." "

    Ez a hiányos mondatom csak az előtte lévővel értelmezhető, úgyis nehezen :)

    Csak azt akartam jelezni, hogy arra nem utaltál, ( a 15275-ben már igen) hogy milyen anyaggal szeretnél dolgozni, milyen technológiákkal és, hogy amiket csinálnál, azt a saját lakásod berendezése érdekében vagy eladásra is?
    Az anyagválasztásba - ha már asztalos topikban vagyunk - mégiscsak valami fa alapú anyagra szűkíteném a kört (noha készül bútor kartonból, műanyagból, fémből, stb.) Szóval a minimum a bútorlap, amit persze nem tekintünk fának, illetve társai (MDF, stb.) és a tömör fák, amiből a belépő mondjuk, hogy a fenyő, aztán jöhetnek a keményebb lombos fák, egészen a legdrágább különleges fafajokig.
    Ha már úgy közelítesz a témához, hogy bútort tervezni akarsz és nem "csupán" bútort készíteni, akkor talán adekvát nem a legolcsóbb anyagokat megcélozni.

    Miután a piaci szemléletem erőteljes renoválásra szorul :) így ne higgy nekem, de én nem látom igazán azt a "bővülő rést". Azt látom, hogy a kortárs dizájn bútor (most a tényleg jóra gondolok és nem valami ócska trendire) az egyfelől nem megy igazán jól, másfelől okkal drága.
    Annak idején én azért kezdtem foglalkozni ezzel a témával, mert láttam, hogy nem vagyok képes megfizetni azokat a bútorokat, amiket szívesen látnék a környezetemben. Két nagyméretű könyvesszekrénnyel kezdődött a dolog, egyrészt nem láttam megfelelőt, másrészt, amit készen kaptam volna azok félmillió felett lettek volna. Osztottam-szoroztam, úgy tűnt, hogy megéri, ha annak az összegnek a feléből veszek néhány Makita (tehát nem barkács) kézi gépet, megveszem az alapanyagot s megcsinálom magamnak a bútort. Ma már nem vagyok meggyőződve arról, hogy anyagi értelemben helyesen cselekedtem, mert sosem leszek olyan hatékony, mint egy erre szakosodott szakember. Az meg, ha mégis megérte ez a projekt, sajnos azt jelenti, hogy ahhoz, amihez értek, azzal tudok annyi pénzt keresni, amivel a terveimet egy megfelelő szakemberrel kiviteleztethetném.
    Így aztán én például hobbistának nevezhetem magamat.

    A szomszéd kertje mindig zöldebb, én azt látom, hogy grafikából jobban meg lehet élni. Ha valaki nem szereti azt amit csinál, az lehet monitorbámiulás, meg körfűrészbámulás is. Ismerek én olyan asztalost, aki nem élvezi a munkáját.
    Én egyébként szeretek a monitor/papir előtt tervezni, grafikai munkát csinálni, mert több kreativitást enged mint a makacs ipari valóság, ahol könnyen ütközik az ember technikai nehézségekbe. Grafikusként tudhatod, hogy mit küzd az ember a nyomdával, de az még mindig százszor áttekinthetőbb, mint az amit a fa és faipari gépek produkál(hat)nak.

    De nem lebeszélni akarlak a terveidről. Ha nem az a fontos, hogy mielőbb fát simogass, (persze, az lenne, sejtem...) akkor érdemes végigolvasni 1-2 faipari szakkönyvet, megnézni a you-tube-on a gépek működését, aztán tervezz valamit, ha működőképes a terv, csináltasd meg egy asztalossal, aztán próbáld eladni. Ha nem sikerül, akkor félő, hogy akkor sem fog, ha magad csinálod meg.

  • Soká

    senior tag

    válasz Soká #15283 üzenetére

    "azzal tudok annyi pénzt keresni,"

    azzal nem tudok annyi pénzt keresni...

  • Soká

    senior tag

    válasz mdk01 #15284 üzenetére

    "vagy egy minimálisan több anyagot beleraknának"

    Ezt én is sokszor érzem, például a barkácsgépek terén. Ha ugyanazt nem bilivasból csinálnák hanem megfelelő nyersanyagból, ha jobb csapágyat tennének bele, stb. azt az egyébként csekély árkülönbséget örömmel fizetné ki az ember.
    Nyilván az ikea sem az örökkévalóságnak készíti a dolgait, okos marketingesek kiszámolják, hogy egy adott kategóriás terméknek mi az életciklusa (ami általában nem a termék tartósságától függ, hanem a trendek és életkor változásától) és úgy alakítják a gyártástechnológiát, hogy az adott élettartamot kiszolgálja. Nyilván, amikor nyugaton egy fiatal hozzájut élete első lakásához, akkor a berendezés nem örök életre szól, éppen csak arra az 5-10 évre, amíg mondjuk nem alapít családot, stb. Az ikea abban erős, hogy a pillanatnyi igényeknek megfelelő termékeket kínáljon, egy jó asztalos meg abban, hogy egy generációt kiszolgáljon a bútora. A kérdés sokszor nem az, hogy elég tartós-e egy bútor, hanem hogy megfelel-e a változó elvárásoknak? Visszatérve az előbb emlegetett könyves-szekrényemre, 13évvel ezelőtt fel sem merült bennem a gondolata annak, hogy egy könyvesszekrény elavulhat, most meg ott tartunk, hogy az e-könyvek lassan átveszik a "hatalmat" és az, ha valakinek könyvekkel van tele a lakása az nem annyira "értelmiségi státuszszimbólum" mint egyfajta "maradiság" jele. :) Erre korábban senki sem gondolt volna.
    Jószerivel maradnak az ergonómia-függő bútordarabok, mint ágy, szék és asztal mint kikerülhetetlen darabok.

    Bocsánat, elvittem a témát elvi irányba...

  • Soká

    senior tag

    válasz Rohamkukac #15286 üzenetére

    Furcsa, én egy másik ikeába járok, mint a kuncsaftjaid, de nekem még egyetlen ikeás bútorom sem esett még szét. Az is igaz, hogy igyekszem rendeltetésszerűen használni a bútorokat, ami ott kezdődik, hogy például az összeszerelés során nem húzom túl a mellékelt csavarokat, mert kétségtelen, hogy a forgácslapban könnyű megszakítani a "menetet" és akkor már nem fog semmit. Az imbuszkulcsos csavarjaik kellően hosszúak, csodálom, ha az valakinél nem tart, a kívülről meg nem látható, rejtett kötéseik esetén a forgácslap vastagsága nyilván határt szab annak, hogy a spéci csavarjaik mennyire állnak benne stabilan. A spiáter bútorcsavarjaikat én sem szeretem és ugyan nem emlékszem, hogy eltörtem volna egyet is, de azért rossz érzéssel húzom meg őket.
    Azon hiába vitatkozunk, hogy tartósabb az összeragasztott bútor a szétszerelhetőnél, amikor a tizedikről kell lesétálni az általad összegyógyított bútorral a tulajnak, akkor elgondolkodhat, mit nyert azzal, hogy megfosztotta a bútorát a szétszedhetőségtől.
    Valamit valamiért.
    De mondom még egyszer, az ikeában árulnak olcsóbb és drágább megoldást is ugyanarra a feladatra. Aki az olcsóbbat választja, az a gyengébbet is választja.
    A legrégebbi Ikeás bútorunk a konyhabútor. Szokásos fehér korpusz bükkfa frontokkal tömbösített bükk munkalappal. Jól működik, nem akar szétesni. Ezzel együtt azok a polcok, ahol pl. a rozsdamentes edényeket tartjuk, ott a laminált felület megkopott kissé. Ha zavar, szétszedem és kicserélem. Ha összeragasztottam volna, akkor nem tudnám kicserélni.
    Az öcsém vett egy ruhásszekrényt a Jysk-ben, elképedve láttam, hogy 15mm-es bútorlapból csinálták. A saját súlyánál fogva meghasasodtak a szekrény oldalfalai. Ennyire tré megoldást az Ikeánál én nem látok.

  • Soká

    senior tag

    válasz szender #15301 üzenetére

    "Én csak azt nem értem, miért nem veszik észre a hazai asztalosok, bútorgyártók, hogy követni kellene a példáját."'

    Értem, mire gondolsz, de azért nem érdemes egy multit állítani példaként az asztalosok elé. Teljesen más világ minden szempontból. Az ikea profi a formatervezésben, a marketingben, a meo-ban, stb. az asztalos meg - jó asztalosra gondolva - profi abban, hogy az egyedi igényeket kielégítse. Ezzel az ikea csak részben, az egyébként tényleg dicséretes variálhatóságával képes. De azért 150 alatti vagy 2méter feletti emberek nem ott fogják megtalálni a nekik kényelmes bútorokat. De talán még a túlsúlyosak sem, mert egy ikeás bútor tényleg nem a stabilitásáról híres.

    Nyilván én elfogult vagyok az ikeával, mert mégiscsak formatervezéssel foglalkozom és nyilván jobban észreveszem azt, hogy az egész bolt erre a tervezői szakmára épül, nem csak a megvehető termékek, de a termékfotók, konyhatervező szoftver, az eligazító táblák, az ingyen ceruzától az éttermi babaetetőtől a gyerekmegőrzőig, a polcrendszereken át az egész épületig. Meglep, de valószínűleg sokan ezt észre sem veszik, mert természetesnek veszik, noha egyetlen más multinál nem találkozni ezzel az átfogó egységes szellemmel.

    És a dolog még működőképes is, mert mindig sok a vásárló. Az, hogy esetleg külföldi ikeában más vagy jobb vagy olcsóbb a kínálat, hát, ez már tisztán árpolitika, sajnálom, ha így van.

    Azt hiszem, ma Magyarországon nem várható el az, hogy egy asztalos, (de még egy faipari kisüzem esetében sem), hogy mondjuk a portékáját rábízza egy faipari mérnökre, netán egy formatervezőre. egyfelől nem érzi szükségét, jobb esetben belátja, hogy jó lenne, de anyagilag már nem érné meg. Ezért aztán mindenki magának "tervez": akinek van érzéke hozzá, az jobb külcsínnel, akinek nincs, az rosszabbal. Szerencsére megtalálja a "zsák a foltját" mert a megrendelő elvárásai is nagyon különböznek.
    Győzike biztosan nem az ikejában vásárol. :)

  • Soká

    senior tag

    válasz szender #15294 üzenetére

    szender,
    vigyázz, hogy ne legyen egymásután sok hozzászólásod, mert (gondolom a fórummotor szűri) és moderátor urak ezért hajlamosak "ejnye-bejnyézni".

  • Soká

    senior tag

    válasz luciferc #15429 üzenetére

    "Üveges bútorajtót szeretnék csinálni úgy, hogy nincs kerete az üvegnek,"

    Bocs, csak felületesen olvasok most, de miért is nem felel meg Neked pl. a hifizsanér?

    Hopp, most olvasom, hogy mekkora is ez az ajtó! Így már értem...
    Pontosabban mégsem, mert bejárati ajtó méretű üvegajtókat is szerelnek keret nélkül, alul-felül megfogva hasonló módon mint a hifizsanér, csak combosabb kivitelben.
    Ha ember méretű üvegajtóról van szó, akkor én egészen biztos, hogy edzett üvegben gondolkodnék! Életveszélyes ha mondjuk egy gyerek nekifut az ajtónak, gondold végig. Kereskedelemben nem hiszem, hogy kapsz ilyen üvegajtót edzetlen kivitelben.
    Az edzettüveget pedig nem lehet fúrni utólag.

    Ez a ragasztás meg számomra kicsit ijesztő...
    Hány évente gondolod frissíteni a ragasztást?

  • Soká

    senior tag

    válasz luciferc #15462 üzenetére

    "Ha megrendelőd ilyet akar, mit csinálsz?"

    Hát, elmondom neki, hogy mi miért jó vagy nem jó. :) Félig viccből mondom, de ha az orra alá tolsz egy papírt, hogy írja alá, amiben az szerepel, hogy nem tudsz felelősséget vállalni a tárgy balesetveszélyes vagy működésképtelen volta miatt, akkor kicsit elgondolkodik.
    De nyilván meg lehet csinálni ezt az ajtót úgy ahogy a megrendelő szeretné csak megfelelően kell méretezni, technologizálni. Az más kérdés, hogy nekem kevésbé tetszik, egyszerűen mert nem látom az értelmét. Statikai értelemben. Miért az a keskeny bútorlap hordozza a nehéz üveget, miért nem fordítva? Én, ha már mindenképpen ilyet szeretnék, megcsinálnám a teljes ajtót üvegből a megfelelő zsanérrendszerrel és adott szélességben ráragasztanék, rászerelnék egy burkoló elemet.

    természetesen elfogadom, hogy meg lehet ragasztani kellő szilárdsággal a két anyagot, de bennem nem kelt jó érzést. És szép lesz az a ragasztott felület?

    A fóliázott üveggel meg úgy vagyok, hogy szükséges rossz. Még az üveg sem elég kemény, tessék megnézni régebbi üvegfelületeket, általában mindegyik karcos. Egy fóliának meg milyen a keménysége? Néhány évig szép, aztán meg jön a kérdés, hogyan lehet levakarnii?
    Éppen ma takarítottam a konyhai felsőszekrényeket, az üvegpolcok meglepően karcosak. Akárcsak a hűtőszekrény üvegpolcai. Jó, nyilván más egy vízszintes felület, mint egy függőleges... De azért még az ablaküveg is egyre karcosabb az évek múlásával.

    Végül is, milyen vastag üvegből lesz ez az ajtó? Mekkora lesz a súlya, számoltad már?

  • Soká

    senior tag

    Amikor árakat hasonlítotok össze, akkor azért nem mindegy, hogy egy bolti számlás árról van-e szó áfával, járulékokkal, vagy "baráti alapon" megvett alapanyagokból, baráti módon "számlázott" bútorról. Félre ne értsétek, nekem egyikkel sincs bajom, csak az összehasonlítás nem lesz korrekt, ha nem hozzátok közös nevezőre a két metódust.

  • Soká

    senior tag

    No, akkor még annyit tennék hozzá, hogy akkor érdemes külön kezelni egy (kisebb-nagyobb) sorozatban készített terméket, és egy egyedi darabot. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is.
    Én azt nem mondanám meg, hogy mennyi is a baráti ár, hiszen nem vagyok "jelen aktivan asztalos munkában" és tényleg nem értek hozzá, de egy kicsit guglizva azt látom, hogy 50-60 ezer környékén árulják a mondjuk így, "sima" kis fenyő íróasztalokat. De ha valaki keres, akkor talál olcsóbban is, mindig akad olyan, aki szabadulna a készletétől.
    1.
    2.
    És ezek áfás árak. Ezekkel versenyezni valószínűleg csak úgy lehet, ha az asztalos érvényesíteni tudja az előnyeit: egyedi igények, elvárások kiszolgálása, mindezt jobb minőségben, mint az "átlagos bolti". És az a logikus, ha ennek magasabb az ára...
    Hogy mennyivel, ezt döntsétek el Ti... :)

    (de leginkább a vevő :)

  • Soká

    senior tag

    válasz Soká #15817 üzenetére

    Merő kíváncsiságból megnéztem, és meglepetésemre az Ikea kínálatában nincs is ilyen, hagyományosnak mondható íróasztal típus. Valószínűleg a számítógépek miatt nem csinálnak ilyen csupa polcos darabot.

  • Soká

    senior tag

    válasz lindermen #15845 üzenetére

    Nincs személyes tapasztalatom, itt van néhány gép, ha esetleg segít. A kék Bosch, amit Te említettél, az biztosan jó gép, de szerintem nagyon nem öntvények darabolására van kitalálva. Alkalmasint le tudsz szenvedni vele egy beömlő csonkot, de nem lesz könnyű, egy kézi fémfűrésszel gyorsabban végzel. Ennek a gépnek legfeljebb ott lehet szerepe, ahová más eszközzel nem lehet hozzáférni.. Persze, nem írtad, hogy mekkora öntvényről, milyen mérettartományról, milyen pontosságról van szó. Ha keményfémlapkás körfűrésszel szeretnél alumíniumot vágni, akkor az egyik legfontosabb kritérium a munkadarab biztonságos rögzíthetősége lesz.

    Ui: most látom, hogy max. 3-4cm-ről van szó. Szerintem ezek a multicutterek leginkább arra jók, hogy a sarokban elvágj a egy kiálló szöget, csavart, stb. Egy megfelelő fém szalagfűrész lenne még a Te géped, de azért az nagy jószág :)

    [ Szerkesztve ]

  • Soká

    senior tag

    válasz lindermen #15862 üzenetére

    Nyilván oka van, hogy nem részletezed pontosan, mihez is kellene ez a fém fűrész, látatlanban nem biztos, hogy el tudom képzelni, miért nem felel meg alumíniumhoz egy megfelelő lappal szerelt kézi fűrész. Az "ekkora fémfűrész" megállapításod nem tudom pontosan, melyik gépre is vonatkozik?
    A tegnap linkelt mellé itt egy olcsóbb verzió, nem tudom, milyen a minősége.
    "http://www.uni-max.hu/gmt-355-darabolo-femfuresz/d/"
    Ezek azért veszélyes eszközök, nagyobb kárt tudsz okozni magadnak, mint mondjuk egy Fein-típusú gépecskével.

    Még valami: létezik egy fűrész, ami esetleg alkalmas lehet neked, orrfűrésznek hívják, de mindenféle állatnévvel is emlegetik (skorpió, aligátor...) Persze ez elsősorban fához való, de árulnak hozzá fémfűrész lapokat is. Én úgy gondolom, hogy hatékonyabb, mint a Fein, de azért még ez is kézifűrész hatékonyság körül van. Profit érdemes venni és mindenképpen olyat, aminek változtatható a löketszáma.

  • Soká

    senior tag

    válasz J0shu4M1ll3r #15878 üzenetére

    http://hifi.lap.hu/termekspecialista_cegek_allvanyok/13484325
    http://hazimozi.lap.hu/keszulekallvanyok_konzolok/18073747

    Téged nyilván 3 dolog fog befolyásolni:
    1. milyen technológiák állnak rendelkezésedre
    2. milyen, hány és mekkora kütyükhöz tervezed a bútort
    3. mennyit szánsz rá (ha a High End kifejezés nem volt ismerős, akkor valószínűleg nem, akarod "túllihegni" a témát :) )

  • Soká

    senior tag

    válasz bubi92 #15883 üzenetére

    Más nézetből nincs róla fotód?
    Dizájnos, de én biztosan másképpen csinálnám. :) A fotón nem látszik, de a könyvek első dolga, hogy felboruljanak, ha nincs mivel megtámasztva. Ha lenne oldalfala, akkor az akasztása is egy kicsit biztonságosabb (kevésbé kényesebb) lenne.
    Amúgy szépen van megcsinálva, valamilyen gyümölcsfa(?) lehet. Én egy kicsit kevésbé szélesre csinálnám, és alulra kerülne egy kis fiók :)
    A kérdésedre majd a többiek válaszolnak.

  • Soká

    senior tag

    válasz bubi92 #15885 üzenetére

    Amíg én komótosan gépelgettem, addig már jött is ár :)

    Figyelj, ez egy tipikus dizájnbútor, ugyanez bútorlapból az eredeti "megalázása". Ha csak a funkció érdekel, akkor tulajdonképpen akármilyen kis szekrényke alá felszerelhetsz két kampót és máris működik a dolog. Szerintem ott ahol a váz fekszik, ott van egy horony marva a fába. Ugyanezt bútorlapba nem nagyon tudod megcsinálni.

  • Soká

    senior tag

    válasz bubi92 #15887 üzenetére

    Na, így már beszédesebb!
    Még inkább azt mondom, hogy nem bútorlapra van kitalálva.
    Látom, ez divat :)

  • Soká

    senior tag

    válasz bubi92 #15887 üzenetére

    Ha magamnak csinálnék ilyet (eszembe nem jutna :) ) akkor keresnék egy extra vastag szép finn rétegelt lapot (mondjuk 40mm) és marnék bele egy félköríves hornyot a váz "beakasztásához". A "lebegő" polc falra rögzítése persze elég kényes dolog, túlméretezett tiplikre van szükség, hogy tényleg jól tartson.

  • Soká

    senior tag

    válasz jimy_l #15931 üzenetére

    Segítek :) közelebb kerülni a megoldáshoz, minden bizonnyal nem ilyen fa:

  • Soká

    senior tag

    válasz bubi92 #15973 üzenetére

    Az a helyzet hogy van is ébenem, és meg is tudnám csinálni Neked, de én személy szerint nem asszisztálnék olyan fülbevalóhoz, amiről tudom, hogy évek múlva Te is rendesen megbánnád. Fogadni mernék, hogy még 20-on innen vagy, akiket én látok hasonló fülbevalókkal, mind vagány tizenévesek, akik - ez korral jár - képtelenek belátni, hogy 10 év múlva is van élet és elég lehangoló látvány egy lesorvadt és hiányzó fülcimpa. Mert nem az a baj, hogy kitágítod a fülcimpádat, hanem az, hogy csak idő kérdése, hogy mikor hal majd el. Arra nyilván nem gondolsz, hogy a fülcimpa idővel veszít a rugalmasságából, és ha megnézed az öregeket, láthatod, hogy nagyobb a fülcimpájuk mint a fiataloknak. Téves magyarázat szerint a fülcimpa öregkorban is nő, ami persze nem igaz, az egyszerű magyarázat a gravitációban rejlik. A kötőszövet egyszerűen csak a saját súlyánál fogva nyúlik. Most gondold el, ha saját súlyától megnyúlik, akkor mi történik vele, ha benne van még egy bazi nagy gyűrű is! Ha meg idővel kiveszed a gyűrűt a füledből, akkor mennyire lesz szép látvány egy elnyúlt, lógó fülcimpa, amin még át is lehet köpni?

    Tisztában vagyok azzal, hogy nem atyai jótanácsokért, meg kioktatásért jöttél ide, én csak annyit kérek, próbálj elvonatkoztatni attól, hogy most tetszik neked ez a dolog, és gondold át a hosszútávú következményeit. Ha valami szubszaharai fekete lennél, eszembe nem jutna szólni ezért, hiszen egy olyan kultúrában, ahol az apuka, meg a nagyapa is ilyen testékszert hord (és tudja, hogy miért hordja), ott ez a kultúra része, de idehaza ez nincs így. Most jópofa, figyelemfelkeltő dolog, aztán a következő ötven évben meg a magyarázkodás tárgya lesz.

  • Soká

    senior tag

    válasz bubi92 #15982 üzenetére

    Hangszerjavítóknál érdeklődj, ők használnak ébenfát. Ha megszán valamelyik, akkor ad neked kis darabot. Gitár fogólap darab pl. 8-9mm vastag, neked elég. Vagy üsd be gugliba, hogy csellókulcs, az is elég lehet (a feje). Egészen fényesre kell csiszolni a fát és végül (de ez csak tipp) paraffinolajjal kezeld le. Nem biztos, hogy egészséges ez az állandó test+fa kontakt, de ez már legyen a Te dolgod :) Szerintem legyen minél könnyebb. Amit Te legutóbb linkeltél, azok tömör darabok, nagyobb a súlyuk.

    Ha megnézed, ezeknek az átfúrt ékszereknek a döntő többsége az archaikus kultúrákban a testnyílások körül található. Nem véletlenül, mert a testnyílások azok, amin keresztül az "ártó" szellemek hatnak az emberre, az ékszer eredeti funkciója pedig védelem a szellemek ellen.
    Mára ez már olyan szinten sincs meg az emberekben, hogy tudjanak róla, nem hogy higgyenek is benne. Tedd a kezed a szívedre...
    Úgyhogy marad a dekoráció. Ami persze elég ahhoz, hogy instant szubkulturális identitást adjon. Tyű, ez szép magyaros mondatra sikeredett :)

  • Soká

    senior tag

    válasz thyeby #16030 üzenetére

    "Ezek szerint már van high-tech iroda is?"

    thyeby,

    a high-tech az egy "stílus", egy formai megoldás, nem sok köze van az ipari környezethez. Alkalmasint egy óvoda is épülhet high-tech módon, még ha ez szokatlanul is hat.

    Rohamkukac,
    mindig megállapítom, hogy Te aztán nagyon beszédes (és találó) nicket választottál! :) Rohammód tudsz kukacoskodni, és még talán igazad is van, de kinek lesz jobb tőle? Egy fórum életéhez hozzátartozik az is, hogy nagyjából megismerd a tagokat, a stílusukat, a preferenciáikat és még azt is, hogy kivel érdemes kukacoskodni, kivel nem.
    Ez itt nem versenypálya, ahol el kell dönteni, hogy kinek van igaza, kinek nincs. Ráadásul, én úgy látom, itt az asztalosok nem azért írogatnak, hogy eldöntsék maguk között ki a nagyobb spíler. A "rang" meg tipikusan az újoncok számára érdekes, egy idő után észre sem veszi az ember. Hacsaknem a rohamozó újoncok miatt. :)

  • Soká

    senior tag

    válasz Rohamkukac #16047 üzenetére

    "Hát ha az elöbb azt irtam hogy ari vagy, akkor a privát leveled után (heteró vallással!) azt mondom hogy cuki pofa vagy."

    Nos, miután hasonló kedvességekkel nem szolgálhatok, a továbbiakban csatlakozom a kollégához. Vigasztaljon, hogy én következetesebb leszek.

    [ Szerkesztve ]

  • Soká

    senior tag

    Azért az elég nagy mellébeszélés, hogy "a fa úgyis megreped, ha akar". Nyilván vannak különbségek repedési hajlam tekintetében az egyes fafajok között, de a szárítás mikéntje jelentősen befolyásolja a fa rostszerkezetét és a repedésre való hajlamát. Nem véletlenül találták ki anno, hogy miként érdemes, és hogyan nem szabad szárítani a fát. A műszárítással is csínján kell bánni, különben pórul jár az ember. A repedés csak az egyik baj, de amikor túl gyorsan szárad a fa, akkor olyan feszültségek keletkezhetnek a fában, amivel csak a darabolás során szembesül az ember. Nyilván mindenki belefutott már, amikor a vágásnál jobbra balra elhajlik, elcsavarodik azt anyag (füstöl a körfűrész), noha látszólag szép egyenes a faanyag rostszerkezete. Ennek is köze van a szárításhoz.

  • Soká

    senior tag

    válasz Soká #16126 üzenetére

    Nekem még orgonát nem sikerült úgy szárítanom, hogy ne repedjen meg iszonyatosan.

  • Soká

    senior tag

    válasz jimy_l #16154 üzenetére

    És ez már nem az elsős sikere a srácnak. Grat!!
    http://www.skillsbelgium.be/
    Ha jól értem, akkor mindenki előre megkapja a készítendő bútor tervrajzát és otthon begyakorolhatja a műveleteket. Így már értem, hogy voltak képesek ilyen rövid idő alatt megcsinálni azt a bútort.

  • Soká

    senior tag

    válasz #22145024 #16247 üzenetére

    "bből is a "Multisert® - benyomható betét"-et. "

    Engem érdekelnének részletek erről! Ezt tessauer anya gyanánt javaslod, ugye? És miért pont a Multisert? A leírása szerint "Csak hőre lágyuló műanyagokban alkalmazható." A többi kívül menetes, úgy gondolnám, azok fához jobban passzolnak.

    Azért érdekel egyébként a dolog, mert korábban keresgéltem rozsdamentes tessauer anyákat és nem találtam, Már annak is örültem, hogy találtam olyat, ami nem alacsony olvadáspontú zamak-szerű vacak, ami keményfába szinte behajthatatlan, annyira gyenge. És azon belül is, volt olyan méretű (talán 6-os csavarhoz való) amit szinte lehetetlenség volt pontosan behajtani.

  • Soká

    senior tag

    válasz #22145024 #16250 üzenetére

    Köszi! Akkor ezek szerint a menetes verzió ellen sem szól érv. Nekem az szimpatikusabb, igaz az ellenoldalról becsavart verzió eszembe sem jutott, mert nem látható megoldásban gondolkodtam. Ha ellenoldali az anya, akkor arra ott a körmösanya, vagy hogy hívják...

  • Soká

    senior tag

    Ha már kivetőpánt...
    valaki megmondaná nekem, hogy egy tölgyfa keretbe hogyan/mivel marja be a pánt helyét?
    (majd megmondom, miért is kérdezek ilyen naivságot)

  • Soká

    senior tag

    válasz mdk01 #16307 üzenetére

    Köszönöm a válaszokat!
    Szóval, azért kérdeztem, mert némi meglepetésre "belesültem" a feladatba. Pedig erős asztali állványos fúrógép és forstner fúró... Egyszerűen csak égette a fát és nem haladtam. Aztán elbizonytalanodtam, hogy ezt nem is így kellene, vagy esetleg a fúróval van probléma, ami egy lidlis készletből származó még soha nem használt darab, aminek a kisebb testvéreivel soha nem volt gondom.

  • Soká

    senior tag

    válasz Armahun #16310 üzenetére

    "Egy picit félve kérdezem, nem forog visszafelé a gép?"

    Nem haragszom a kérdésért :) akár még ez a lehetőség is beleférne (ismerve magamat), de nem valószínű. Azért majd ezt is leellenőrzöm, bár nem szoktam elállítani a forgásirányt a frekiváltón.
    A forstnerfúró élességétől egyébként nem voltam elhalva, de emlékszem, amikor először használtam ilyet, akkor sem akartam elhinni, hogy működik, aztán harapta a fát nagy örömömre.

  • Soká

    senior tag

    válasz mdk01 #16311 üzenetére

    Oké, lefotózom, de majd csak holnap vagy holnapután. (egy hete próbálkoztam, közben sok egyéb dolgom akadt, úgyhogy elakadt a projekt, a részletekre már nem is emlékszem.)
    Jó éjt!

Új hozzászólás Aktív témák