Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Shadowbull

    addikt

    válasz bandus #34706 üzenetére

    attol fugg, eppen mik a celjaid, es milyen etrendet kovetsz. Nyilvan nullara redukalni nagyon nehez, de ha elhagyod a felesleges eteleket, az mar nagy eredmeny. En nem hiszek abban, hogy nem lehet lemondani a tejivasrol, kakaoivasrol, kolaivasrol, vagy a cukorrol a kaveban. Cukros tea, kakao, udito, tej, mintha egy kover cukorfuggo kisgyerek etrendje lenne.

    Hogy mi art es mi nem art hosszutavon, azt nem tudja megmondani senki, mert nagyon egyenfuggo. Van akinek napi ot liter cukros szartol sem lesz semmi baja, van aki 100 evig el pedig szuro nelkuli cigit sziv. De erre nem lehet alapozni.

    A legtobb ember a megszokasok rabja, es amig a megszokasok rabjai vagyunk, addig semmi nem is fog erdemben valtozni.
    Kenyeret eszek minden etkezeshez mert az kell, cukrot teszek a kaveba mert az kell, kakaot iszok mert az kell, este csokinasi mert az kell, az etkezesem a "meltan vilaghiru magyar konyha" (LOL) remekibol kerul ki, disznoporkolt nokedlival meg koviubival, nagy szelet feher kenyerrel, mert ez a nagybetus ennivalo, ha nagyapadnak jo volt jo lesz neked is, es sorolhatnam sokaig, mindannyian ismerjuk ezeket.

    Valamilyen kajanak a csokkentese pusztan a lelkiismeretunk megnyugtatasara szolgal, nem iszok annyi kakaot mint tegnap, teszek valamit az egeszsegemert, holott szart se csinalok, a legvegsokig rakaszkodok a megszokasaimhoz, nehogy kibillenjek a komfortzonabol.

    A megszokasokat fel kell adni, radikalisan, egyik naprol a masikra. Nem azert mert ennek barmifele rovidtavu eredmenye lenne, hanem azert hogy elfogadjuk pszichesen: a megszokasokat fel lehet es fel is kell adni, mert kulonben nem tudunk semmit megvaltoztatni.

    En a magam reszerol regen nagy feherkenyerevo voltam, csaladi hozomany, nalunk is a feherkenyer volt az alapelelmiszer. A bolognai spagettit is kenyerrel ettem, rantotthust, porkoltet, mindent. El sem tudtam kepzelni az eletet kenyer nelkul.

    Ma meg tolom a marhasztéket friss zoldsalataval, porkoltot brokkolival, tojast paprikaval. Es finom, es szeretem, es mukodik. De ha a szemelyes komfortzonamban maradtam volna, akkor meg mindig kenyeret zabalnek, nem edzenek es lennek vagy 120 kilo, mert a trendek ide vezettek volna.

    Es akkor neznek ki a fejembol, es nem ertenem hogy mi tortent velem, hiszen mindent ugy csinaltam volna mint pl. a faterom, aki feherkenyeret eszik ma is mindenhez, es nem hizott el. Csak neki masok a genjei, meg fizikai munkat vegez ma is. en meg ulok a gep elott es tologatom az egeret.

    En most a CBL-t csinalom, estig nincs szenhidrat. Itt a munkahelyemen az a szokas, hogy penteken kozosen reggelizunk, az itt hagyomanyos virsli-perec kombot nyomjuk. En nehany hete nem perecet eszek a virslihez, hanem ket szelet sajtot. A kollegaim egy resze csak nez, masok megjegyzest tesznek hogy hogyan lehet virslit enni perec nelkul, mi van nem szereted a perecet kerdezik gunyosan. Aztan mindegyik olyan mint egy teleszart zokni, pocak, tunyasag, minden ami kell ilyen korban.

    Bezzeg a nagyon kover kolleganot megszoljak a hata mogott mert kover, de azt is megszoljak aki nem akar kover lenni es edz meg odafigyel a kajara. Ez egy ilyen vilag, ok sem tudnak megszabadulni a megszokasaiktol, el sem tudjak kepzelni, hogy maskepp is lehet, ha olyat latnak, akkor belso kesztetest ereznek hogy beszoljanak, mert megbillenti a lelki egyensulyukat, hogy ok mindent tokeletesen csinalnak, mert maskepp nem is lehet.

    Pazarol a világ, én meg segítek neki.

Új hozzászólás Aktív témák