Új hozzászólás Aktív témák

• #53 Kai_Rong senior tag

  Új Válasz 2024-04-15 14:29:29 #53

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Kai_Rong

  senior tag

  Tegnap este, cirka 48 óra után a játék végére értem. Továbbra is felemás érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Rossznak egyáltalán nem mondanám, mert eléggé a képernyő elé tudott szegezni, ami nálam elég ritkán fordul elő. Az open world miatt mindig volt mivel bíbelődni, bár amikor a chapter 3-ban a már felfedezett térképrészeken megint public order helyreállítást várt tőlem a játék, ott azért már nem volt teljesen őszinte a mosolyom

  Nézzük szép sorjában.

  Negatívumok:

  - A történet. A Team Ninja rajongóknak ez nem lesz különösebben újdonság, ugyanis a csapat által fejlesztett játékok sosem az erős sztoriról voltak híresek, de ez itt végképp az agyf.sz kategória. A sztori fő építőköveit illetően teljes mértékben ragaszkodtak a történelmi hűséghez, az egész koncepció ugye arra fut ki, hogy mi vagyunk a "wildcard", csapódhatunk ide vagy oda, de egy ennyire narratív jellegű játékban ez inkább áldás, mint átok. Én jómagam még a történelmi események és játékban szereplő karakterek 80%-ának ismeretében is néha vakartam a fejemet, hogy mégis akkor mi történik, meg hogy ez meg az miért kellett. A Yakuza Ishinből pl. sokkal jobban össze lehetett rakni a sztorit, mint ebből, ami azért nagy szó Tudom, nem a Tsushimához kell ezt hasonlítani, de mégis nehéz ignorálni azt a tényt, hogy annak a játéknak a történeti egyszerűsége sokkal jobban illeszkedett a grandiózus narratív-vezérelt koncepcióba, amit itt is szeretett volna a dizájnercsapat megvalósítani. A kevesebb néha több...

  - A döntéseinknek nincs súlya. Mármint persze, bizonyos döntések bond missionöket és hasonlókat unlockolnak, de lényegi döntés nincs a sztorira. Nekem valamiért a minimál marketing miatt, amit a játékról nyomtak, az volt a várakozásom, hogy újra tudjuk írni a történelmet, ehhez képest ugyanarra fut ki a játék, függetlenül attól, hogy mit döntesz. Egy fontos NPC kapcsán van egyedül beleszólásunk a történelem alakulásába, egyébként full railroad a sztori. Ez azért elég nagy turnoff egy immerzív RPG-nek szánt játékban.

  - Open world formátum. Nem is maga a formátum, inkább annak a kezelési módja. Nagyon élettelen az egész, és sajnos érezni rajta, hogy időhúzás céljából lett berakva. Ha a ronin és bond questek meg a különálló miniküldik Nioh vagy Wo Long módra missionként lettek volna berakva a játékba, akkor ez egy nettó 20-25 órás cím lenne, a maradékot az open world tette hozzá.

  - Unalmas főküldetések. Egyrészt kifejezetten rövid mapokat sikerült összerakni (aminek valószínűsíthető oka részben a fentebbi open worldös pontban lett kifejtve), másrészt mindegyik egy kaptafára épül. Máig nem teljesen értem, hogy ezek az "optional" küldielemek milyen rewardot hoztak pluszban, de a végére már teljesen belefáradtam a "Defeat X formidable foes" névre hallgató fillerfeladatba, szóval megpróbáltam ignorálni a harmadik fejezetben, de annyira nem voltak elrejtve ezek az ellenfelek, hogy komolyabb koncentrálás vagy ráfeszülés nélkül is simán teljesítettem ezt a "mellékes" szálat.

  - Érdemi endgame hiánya: megnéztem a végén egy pár Midnight küldetést. Egyrészt nem érzem magam nagyon ösztönözve arra, hogy ezt végigjátsszam (magasabb szintű loot a jutalom, húha), másrészt mennyire jó dizájnkoncepció az, hogy hizlaljuk fel az ellenfelek HP csíkját és sebezzenek kétszer akkorát, mint Twilighton? Konkrétan a chapter 1-es küldik Midnight módjában a mezei lándzsás ellenfelek három ütéssel ölik a 65-ös szintű karakteremet, akin a normál játék high-end gearje van. Cserébe nekem belekerül jópár countersparkba, hogy lemenjen a ki-je, és meg tudjam ölni. Nevesített ellenfeleknél, bossoknál, minibossoknál ennél jóval frusztrálóbb az élmény. A gearrel gondolom javul majd a helyzet, de nem tartom szórakoztatónak.

  - Technikai issue-k: szerintem a látványvilága a játéknak kifejezetten szép, sok vélemény túlzásokba esik, és PS3-as színvonalnak hívja a játékot Attól azért messze van, de tény, hogy nem egy csillivilli current gen játékról van szó. Ettől függetlenül a térképen lévő dolgok jól néznek ki, tetszett a különböző évszakok megjelenítése, az egyes "kerületek" egyedisége. Ami viszont megbocsáthatatlan, az a technikai színvonal. FPS dropok (főleg harc közben, különösen, ha láng és poison effekt előkerült, egy-két harc diavetítés szintre került, plusz a hotkey lenyomásokat se regisztrálta a játék) és grafikai bugok (az úton a magaslati levegőben, azaz a semmiben ülő szamuráj, infinite esés animáció, amikor két rossz poligon közé ugrasz be). Ezeket nyilván ki fogják még patchelni, de azért bosszantó volt látni / tapasztalni.

  Pozitívumok

  - Bond-rendszer. Ez szerintem tök jól sikerült, a nevesített történelmi alakokat igyekezett a személyiségükkel felruházni a játék, kicsit közelebb hozni a játékosokhoz. Nyilván látszott, hogy akire több idő jutott, az jobban ki lett dolgozva, de azoknál a karaktereknél sincs hiányérzetem, akik nem kaptak külön bond missiont. Az is tetszett, hogy a bondok fejlesztése statokkal / harci stílusokkal járt együtt, jó allegóriája volt a történelmi korszaknak ("a többiek által leszek én is több").

  - Harcrendszer sokszínűsége. Nálam még mindig a Nioh 2 harcrendszere a number 1, de becsülendő az a próbálkozás, hogy ezt megpróbálták vegyíteni a Wo Longéval, megtartva mindkét harcrendszer erősségeit, illetve hogy ezt le tudták fordítani egy difficulty-based játékra. Nem vállaltam nagy kockázatot a közepes nehézséggel, szerintem minimális odafigyeléssel ezen a nehézségen bárki végig tudja játszani a játékot (a legkönnyebb fokozaton elég a négyzetet spammelni, és akkor se halsz meg ), viszont iszonyatosan nagy fun volt ráérezni a counterspark-blokk-dodge hármas megfelelő arányára, vegyítve a fegyverek és stílusok kombinációival. A naginata nagy kedvenc lett a végére, nagyon dualsword párti voltam a Nioh 1 óta, de a katana + naginata kombó gyakorlatilag minden ellenfélt végig tud aprítani.

  - Hátteret adó korszak. A sztorivezetés nehézsége ellenére tök pozitív, hogy végre kaptunk egy Bakumatsu időszakban játszódó játékot. A Sengoku periódus ugye agyon van már használva, unalomig ismert minden eleme, ez a korszak azonban ritkán szerepel játékokban (volt egy Way of the Samurai meg egy Yakuza Ishin, aztán csókolom). Bízom benne, hogy elég szép lesz az eladott példányszám ahhoz, hogy ehhez a témakörhöz még más stúdiók is hozzá merjenek nyúlni.

  - Meglepi special bossok. Biztosan nem találtam még meg mindenkit, de amikor random William a.k.a. Blue Eyed Samurai jött szemben Edóban egy barlangban, azért önkénytelenül kitölt belőlem a kacagás

  Kicsit több a negatívum az írásban, de azért összességében én jól szórakoztam ezzel a játékkal, és nem bántam meg a day 1 vásárlást. Nagyon mást már úgysem várok idén instant buyra (na jó, az Elden Ring DLC-t azért igen), szóval hozta azt, amit egy ilyen játéktól általában elvárok.

  Továbbra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e DLC a játékhoz valamikor a közeljövőben. A lehető legpozitívabb endinget hoztam össze, ott két jelenet is volt, ami valamiféle folytatást / mini side-storyt sejtet, de sajnos összességében elég beszédes az, hogy nem season passal jelent meg a játék. Nem lenne bennem hiányérzet, ha nem kapnánk plusz tartalmat a játékhoz (csak a szokásos hibajavító patcheket), de hajlandó lennék fizetni a többlet contentért.

  PSN ID: KaiRong-Sama / Switch ID: SW-2173-7086-2044

Új hozzászólás Aktív témák