A nyolc versenyző

Aki profi felvételeket szeretne lőni mobilképernyője megérintésével, vegyen egy komolyabb fotómasinát, és töltsön le egy távirányító alkalmazást, mivel továbbra is a hatalmas szenzorral és cserélhető optikákkal szerelt fényképezőgépekkel lehet kiugróan jó minőségű és végtelenségig paraméterezhető felvételeket lőni. A zsebből előrántott mobillal viszont elkapható egy olyan pillanat, amiről a fotótáskában matatva simán lecsúszhat az ember (vagy ha épp nincs nála a szett), és fél perc múlva fent lehet az eredmény a közösségi portálokon, az itt-ott elérhető, élő videoközvetítésről nem is beszélve. A mobilfotózás nem a profi masinák kiváltását célozta meg, hanem az életét online élő közönségre fókuszál, így másodlagosak a kézi lehetőségek. Mivel pedig a felhasználók többségétől mi sem várjuk el az aprólékos állítgatásokat vagy a DNG RAW fájlok egyéni feldolgozását, tesztünk az automatikus módra koncentrál, rövid kitekintéssel az abszolút képminőségre.

A nyolc versenyző [+]

Ez az első Mobilarena kamerateszt egyébként, amelyben rövid ismertetőnk és magánvéleményünk mellett kifejezetten a Ti szavazataitokra építünk, pár nappal a publikálás után pedig kihirdetjük: a közösségnek melyik telefon jött be leginkább, kategóriánként és összességében. Csinálhattunk volna vakszavazást, ám aki nagyon akarja, úgyis kideríthette volna, melyik fotó melyik versenyzőhöz tartozik. Ehelyett abban bízunk, hogy márkapreferencia és flame war helyett mindenki a neki leginkább tetsző eredményre szavaz. Ez praktikus már csak azért is, mert millió számra elszaporodtak a kamerás lehetőségek, mi pedig saját bőrünkön tapasztaljuk, mekkora munka a főszereplőket egy közös teszt erejére akár csak összeszervezni, aztán témát választani és rögzíteni, végül pedig napok alatt olvasható és nézhető eredményt összehozni.

Egy legenda és korábbi győztes: a Nokia Lumia 1020 [+]

Lőttünk nappali és esti felvételt, zoomképet és nagylátószögűt, szobabelsőset és makrót, portrét és önfotót, valamint mozgóképet világosban és sötétben, a hátlapi modullal és az előlapival, hiszen a vloggerek számára manapság a mozgókép fontosabb, mint a mozdulatlan. Két évvel ezelőtti tesztünkhöz képest egyébként videóban fejlődtek az alanyok talán a legtöbbet, hiszen elterjedt a tűéles 4K felvétel, akár 60 FPS-sel, az elektronikus stabilizálás kombinálása az optikaival, és nem egy delikvens biztosít tömörítésmentes hangot.

Nyolc mobil, sokszorta annyi lencse [+]

Akik viszont visszafogottabb képfeldolgozásra vágynak az automatika részéről, a lehető legkevesebb gyártói beavatkozással, kezdhetnek izzadni, mert épphogy összetettebbek lettek az algoritmusok, és a HDR-t lassan kiváltó, többelemes képfeldolgozás mellett kezd az AI is elterjedni, Ez mondjuk a legtöbb esetben a természetes képekből természetellenesen szaturáltat és kontrasztosat alkot, mintha az Instagram a kameraszoftverbe költözött volna, úgyhogy az AI eredményeket inkább kihagytuk az összehasonlításból.

A következő metódus mellett döntöttünk: minden esetben az elérhető legnagyobb felbontást választottunk, és a normál mellett lőttünk HDR képet is, a gyártóknak annyi gesztust téve, hogy téma szerint a legelőnyösebb eredményt választottuk ki, kizárólag az automatika fénymérésére, élesítésére és fehéregyensúlyára hagyatkozva. A hobbifotósoknak azért külön oldalon mellékeltünk egy nappali és egy esti, DNG RAW-ból feldolgozott képet, de nem ez a teszt főcsapása.

TV antenna? Amatőr Radar? Szovjet lehallgatókészülék? Á, csak mobiltartó a videókhoz [+]

A videózáshoz, hogy minden felvétel pontosan ugyanazt rögzítse, így a stabilizálást és a hangot is össze lehessen vetni, összeeszkábáltunk egy különleges mobiltartót, hogy mintegy kétkilónyi és kétmillió forintnyi okostelefonnal járjunk-keljünk, a minket körülvevő közönség legnagyobb örömére. És csak azért, hogy könnyű dolgunk ne legyen, kiszúrtuk az első fotós nap után, hogy Pixel 2 XL kölcsönkészülékünk a bal alsó sarokban fókuszhibás volt, úgyhogy a cseredarab nehézkes beszerzése után másnap, pontosan ugyanonnan és ugyanakkor újra kellett kattintani. Nem kevés munkaóra van jómagam, Bone123 részéről fotós és Bog oldaláról videós fejezetek összerakásában, plusz röviden Legendd is besegített, bár elsősorban lélekjelenlétével a mozgóképeken.

[+]

A Pixel 2 XL a legszerényebb versenyző mennyiségi szinten, hiszen egy-egy oldalon „csak” egy-egy kamerát vet be. Mégis biztosít szoftveres portérmódot és évek óta remekel HDR+ többelemes képfeldolgozó algoritmusa. A másik véglet kétségtelenül a Huawei P20 Pro, hiszen a 40 megapixeles, hatalmas főszenzor mellet bevet egy 3x-os zoomlencsét (10 megapixelen készülnek az ilyen fotók) és akad még egy monokróm fényképező is. Ahogy a Huawei, úgy az G7 ThinQ is kipróbálja magát AI képfeldolgozásban, ám ehelyett inkább széles látószögű másodkamerájával kattintottunk. A Samsung Galaxy Note9 változtatható apertúrájú főoptikája miatt különleges: az automatika nappal f/2,4-es rekeszértékkel, élesebben rögzít, este pedig f/1,5-ös blendével, jól több fényt befogva. Ott van mellette a telés kamera, ami nem hiányzik a HTC U12+ hátuljáról sem, megfordítva pedig két 8 megapixeles szelfimodul munkálkodik.

Az iPhone X-nek is az előlapja az érdekes, és nem a notch, hanem a rajta lévő, 3D-s azonosításra és mélységérzékelésre alkalmas TrueDepth kamerarendszer miatt. Az iPhone továbbá portrémegvilágítás effekteket is kínál. A OnePlus 6 is képes elő- és hátlapi portrémódra, sőt: 20 megapixeles másodkamerája másra nem is alkalmas. Végre pedig a Sony is változtatott a recepten az Xperia XZ2 Premiummal, és nem csak a 12 megapixeles monokróm segédkamera kapcsán az ívelt hátlapon: a 19 megapixeles, MotionEye főszenzor elé jobb fényerejű, f/1,8-as rekeszértékű lencse került. A nyolc versenyző közül csak az Xperia kínál kétlépcsős exponálógombot, igaz, csak az maradt ki az optikai képstabilizálás és a DNG RAW mentés bulijából. Látható, hogy ahány versenyző, annyiféle kamerarecept, és ennél is változatosabb a készülékek szoftverfelülete, az alapvetőtől kezdve a kézi módon át a különlegességekig. Az iPhone X esetében a hiányzó, gyári kézi módot az Adobe Photoshop Lightroom, a Pixel 2 XL esetében pedig a Manual Camera helyettesítette.

Szerencsére egyik versenyző sem váratja meg a felhasználót, sőt: a memóriát kiürítve, a kameraikon megnyomásától a betöltésen át a sikeres fókuszig a Note9 pillanatok, kicsit tudományosabban 0,76 mp alatt megvan, és a P20 Pro, illetve a OnePlus 6 lényegében hibahatáron belül, hajszálnyival lassabb csak (0,8 mp). Az iPhone X 1 mp-en kívülre csúszott (1,16 mp), és nála is lomhább az XZ2 Premium (1,28 mp). A sort az U12+, a G7 ThinQ és a Pixel 2 XL zárja, egyaránt 1,32 mp alatt végezve méréseink szerint.

Fókuszsebességben már nagyobb a szórás. Az U12+, a Note9, az Iphone X, a OnePlus 6 és a Note9 azonnal reagál és nem tévelyedik el, míg a Pixel 2 náluk kicsit lassabb, de továbbra is megbízható. A G7 ThinQ esetében már bőven van bizonytalanság és a kívánatosnál hosszabb fókuszlencse mozgás, a P20 Pro és az XZ2 Premium pedig egyszerűen csak lassan reagál a változásokra, illetve a Huaweinél némi bizonytalanság is felüti a fejét.

Ami a látószögeket illeti, nem meglepő módon az LG G7 ThinQ kínálja a legszélesebbet 107 fokon, míg a Huawei P20 Pro teleobjektíves kamerája a legszűkebbet, főkamerája viszonylatában remek, 3x-os optikai nagyítással. A következő oldalakon természetesen a lencserajzolatot is megvizsgáljuk, és persze a relatív részletességről, a dinamikáról, a fehéregyensúlyról és az expozícióról sem feledkezünk meg. Javasoljuk olvasóinknak, hogy szánjanak időt a tesztre, és a kis képkivágásokra kattintva nyissák meg a teljes fotókat. Azokat összevetve érdemes ugyanis véleményezni a versenyzőket, és szavazattal, illetve hozzászólásokkal hozzájárulva a beszélgetéshez. A fotós és videós összevetés végeredményben pedig van annyira szubjektív,, hogy eltérő konklúziók is békésen megférjenek egymás mellett, ezért kérnénk is Olvasóinkat, tartsák tiszteletben a véleménykülönbségeket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!