Bevezető, általános tapasztalatok
Hagyományos tesztautóként ez az első Peugeot, ami nálunk járt, és bár eredetileg egy összehasonlító tesztet terveztünk a platformtárs Opel Corsa-e mellett – akkor még e-208 volt képben, de aztán több okból ezt az újdonságot kaptuk –, végül külön cikket szenteltünk az azonos alapokra épülő, de érzetre teljesen más fedélzeti rendszernek. Aki esetleg lemaradt volna: az Opel 2017 óta a PSA-csoport leányvállalata, így a legújabb modellek (például a 208-kategóriájú Corsa, illetve a 2008-kategóriájú Crossland X) ugyanazokból az alapokból építkeznek, a CMP (Common Modular Platform) platform pedig természetesen nem csak a motorválasztékról, a futóműről és a dimenziókról szól, hanem az infotainment-megoldásról is, aminél remekül kijön, hogy ugyanazokkal az alapokkal hogyan tudnak két teljesen eltérő célcsoportot megszólítani.
[+]
Mindenekelőtt persze néhány mondatot most is írunk az autóról általánosságban, hiszen egy hét és jópárszáz kilométer használat alatt sok minden kiderült erről a crossoverről. Először leginkább az, hogy ez az autó, ezzel a kék színnel mennyire feltűnő jelenség - nincs semmi döbbenetes a formájában, az arányai sem megnyerőek, viszont a platform miatt nagyjából adott alapterületből formai játékokkal remekül felkelti a figyelmet a Peugeot, olyannyira, hogy még a budapesti forgatagban is utánafordul jónéhány fej.
[+]
A ma megszokott kisautós méreteknél alig nagyobb a 4,3 méteres hosszával és 1,77 méteres szélességével a kocsi, viszont négy ember mégis rendkívül kényelmesen elfér benne, 2,65 méter a tengelytáv, igaz, mögötte nem csak magasságban, hanem hosszban sem túlzó méretű a 405 literes csomagtartó, cserébe legalább 2-1 arányban osztva, könnyen síkba dönthetőek a hátsó ülések, amivel gyorsan megnövelhető a rakodótér.
[+]
Fiatalos, kijelződomináns a beltér, kellemesek az ülések, remek a zajkomfort, ám a 136 lóerős, 260 Nm nyomatékot kipréselő villanymotortól ezúttal is csak a városi sebességtartományban várhatunk hátbarúgósan nagy menést, 0-100 km/h-ig mai szinten teljesen átlagos 8,5 másodpercre van szüksége az autónak, utána már kifejezetten lomhának is lehetne mondani, autópályás tempónál pedig a megtett távhoz képest is fokozott ütemben kezd fogyni a körülbelül 250-300 km-es hatótáv, így aztán a 100 kW-os gyorstölthetőség a jármű egyetlen mentsvára, ha tartós sztrádázás kerül a képbe - természetesen ez sokkal inkább egy városi, elővárosi autó, kétgyermekes családoknak is pont jó helykínálattal, amit valószínűleg napi agglomerációs használatban is elég lesz hetente kétszer tölteni. Érzetre a kisautós futómű, ami nagyon megérzi az 1548 kilós, hivatalos száraz tömeget és az emelt hasmagasságot, sajnos komfortja nem az igazi, ütni, rázni sok esetben tud, de fokozott kanyarszituációban a billegések sem maradnak el, cserébe viszont a kormánymű a kategóriáján belül nagyon pontos, és emiatt bizony tud élmény lenni a vezetése egy-egy megfelelő úton. A vezetéstámogató rendszerek nálunk jól működtek, a sávtartó kifejezetten jól korrigál, a vészfék-asszisztens nem csinál kellemetlen helyzeteket, és a fáradtságfigyelő működése sem idegesítő.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
