Hardver, menü
A Gigabyte kétkártyás jószága nem egy Igazságos Izomtibor. A burkolat alatt a Qualcomm MSM7225-ös processzora dobog, egyes források szerint van hozzá Adreno 200-as grafikus GPU, szerintünk baromira nincs. Az 528 MHz-es processzor ma már az abszolút lowend vonal képviselője, a nemrég tesztelt, 20 lepedős Vodafone 858-ban is ez a CPU dolgozik, csak éppen ott felturbózták 600 MHz-re az órajelet, hogy azért annyira ne legyen gáz, bár körülbelül annyit ért ez, mint halottnak a beöntés, s ez itt sincs másképp.
A 256 MB RAM nem túl masszív, duplaennyi ROM áll rendelkezésünkre, erre az egészre ugrik fel az Android 2.2 némiképp módosított verziója. Azért módosított, mert egy-két helyen a Gigabyte belenyúlt a szoftverbe (s vannak egész jópofa megoldások), illetve a dupla SIM miatt egyébként is kellett valamennyire farigcsálni a felületen. Az biztos, s ezzel nem árulok el különösebb titkot, hogy a Gigabyte G1317D elég lassú, döcögős, nyögvenyelős tempóra képes csupán. Igazából a rezisztív kijelző miatt annyira nem érzi az ember ezt a szaggatást, mert úgyis izomból és/vagy körömmel dolgozunk a felületen (ki az aki stylust visz magával akkor, ha a készülékben ezt nem tudja elrejteni?), de azért ez a produkció messze van a mai középkategória teljesítményétől. Mellesleg a cucc védelmében annyit érdemes tudni, hogy az alapfunkciók tekintetében nem vészes a helyzet, a kezdőlapok közötti váltás egyáltalán nem tragikus, a menü görgetésénél azonban masszívan szaggat a gép.
Bekapcsolás (ami elég lassan történik) után jó kétkártyás mobilhoz méltóan szépen látjuk mindkét térerőkijelzést, illetve operátori feliratot is. Mivel az Android rendszerű telefonoknál nem jellemző, hogy lennének híváskezelő gombok, így az ilyen jellegű változtatásokat az érintőképernyőn figyelhetjük meg. Ha mindkét kártya benne van a készülékben, akkor minden hívás előtt felugrik egy ablak, ahol kiválaszthatjuk, hogy melyik SIM-ről indítjuk a beszélgetést – s sajnos nincs olyan beállítás, ahol alapértelmezett kártya lenne választható. A híváslista ömlesztett, de minden bejegyzés mellett ott van, hogy melyik SIM szerepelt a műveletben, a kártyák nevei pedig átírhatóak – hátha így könnyebb őket megkülönböztetni. Ugyanilyen módon történik az SMS kezelése is.
Az viszont biztos, hogy 3G kommunikáció csak az elsődleges kártyán létezhet, érdemes tehát azt a SIM-et tenni az elsődleges helyre, amelyiken nem gond, ha képződik adatforgalom, hiszen az Android rendszer ezt igényli. Persze le lehet ezt is tiltani, de akinek nincs ilyesmire szüksége, az talán jobban jár, ha inkább duplakártyás nem okostelefonra ruház be, ilyeneket is mutattunk már be bőven. Hangminőség kapcsán végre elmondhatjuk, hogy GSM hálózatot használva mindkét SIM esetében teljesen rendben van a helyzet, olykor azonban a 3G-re csatlakozva torz tud lenni a készülék, de ebben az esetben is csak a másik fél panaszkodik néha, a mi oldalunkon nem észlelhető semmi probléma. Sajnos a tesztkészülék néha minden kommentár nélkül eldobta a SIM1-hez kapcsolódó hálózatot, nagyon bízom benne, hogy ezzel csak én szívtam napi szinten.
A kezelőfelülethez csak szőrmentén nyúlt a Gigabyte, némiképp átfazonírozták a kezdőoldalt, van néhány saját widget (például a két kártya között váltható, hogy adatkommunikácó melyiken történjen), picit piszkálták a névjegyzéket, de semmi egyéb extrával nem bolondították meg a rendszert.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
