Telefonos funkciók, adatátvitel, internet
A telefonálás élmény a Desire-rel. Beszélgetéseim során a hangminőséggel tökéletesen elégedett voltam. Beszélgetőpartnereim nem panaszkodtak, és én is mindig jól hallottam őket. Vételi problémákkal nem találkoztam, ugyanez igaz az adatátvitelre is. A telefonkönyv jól felépített, kezeli a SIM kártyán lévő telefonszámokat is, de igazán akkor érzi magát elemében, ha a belső memóriát használjuk. Egy-egy névhez rengeteg információt rögzíthetünk, a tárolókapacitás praktikusan végtelen. Nem is lenne igazi androidos, ha a social networking csatolás ne lenne megoldott. Facebookos, illetve egyéb SNS ismerőseinket képes a telefon automatikusan behúzni a telefonkönyvbe (mármint az adataikat). Ha ezt nem szeretnénk, a telefonkönyvben lévő ismerőseinket egyesével is hozzácsatolhatjuk Facebookos profiljaikhoz, így a telefonkönyvben mindig a legfrissebb fényképeik lesznek. Természetesen a Gmail fiókban lévő adatokkal is összefűzhető a telefonkönyv, így minden egy helyen lesz. Van a készülékben Facebook kliens is, sőt, widgetet is pakolhatunk valamelyik alapképernyőre, így a státuszfrissítéseket is folyamatosan megkapjuk.
Az üzenetkezelés szintén ötöst érdemel. Az SMS kezelését ugyan sokan azonnal valamely külső programnak adják át, a Sense egyik képernyője azonban szintén ügyesen kezeli üzeneteinket. Az előző oldalon már említettem az Exchange szinkronizációt, itt nemcsak a leveleink, de a névjegyzék és a naptár adatai is megérkeznek a telefonra. A kliens kezeli a hitelesített IMAP szervereket is. A Gmail fióknál örömteli, hogy már nem csak egyet tudunk egyszerre használni, sokan közülünk több fiókkal nyomulnak. Újdonság, hogy új e-mail érkezésekor a státuszsoron felül a Gmail jele is látható, így rögtön tudni fogjuk ha abba a fiókba jött valami.
Adatátviteli fronton szintén elég erős a készülék. A négynormás GSM rádió vlágutazóvá teszi a telefont, de az adatátviteli normák szinte mindegyike is jelen van. GPRS, 3G, HSPA képes mobilról beszélünk. Az egyetlen szépségfolt a legutolsónál van, felfelé ugyanis mindössze 2 Mbps-t tud - bár Bocha szerint ez nem releváns, hiszen szinte sosem kapunk akkora sávszélességet, hogy ezt kihasználjuk - de láttunk már ennél jobbat. A microUSB természetesen nemcsak töltésre jó, de van még itt Bluetooth v2.1 A2DP-vel is, valamint WiFi 802.11 b/g. A jelenleg meglévő adatátviteli szabványok gyakorlatilag hiánytalanul megvannak.
A böngészési élmény bámulatos. A Desire gyors, mint a meszes. Az előző oldalon látható video tanulsága szerint az oldalletöltések bármely mobiltelefonnak, de még akár egy netbooknak is a becsületére válnának (a videón WiFit használtunk). A nagyítások akadásmentesek, a flash tartalmak ugyan egy kis döccenéssel, de betöltődnek, sőt nagyíthatunk is, ha szeretnénk. A telefon forgatásakor a kép késlekedés nélkül elfordul. Nem tudományos mérésem alapján mobilhálózatot használva, azonos szolgáltatót igénybe véve a Desire mintegy háromszor gyorsabb a Heronál az oldalletöltéseket illetően. A mérés persze torzíthat, a valóságban az érzés fontosabb - az pedig szívmelengető, amit a Desire elkövet a böngészés közben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
