Multimédia

Biztos vagyok benne, hogy sok ember azért választotta a Samsung Galaxy S4-et a HTC One ellenében, mert jobb képalkotási teljesítményre vágyott, mint amit a nagy dirrel-durral beharangozott UltraPixel technológia tud. A gyártó persze nem szeretné élete derekán megölni a HTC One-t, ezért a One minibe sem került megszokott (mondhatnám azt is: normális) felbontású kamera, hanem itt is a 4 megapixeles szenzort erőltetik, mely legfeljebb 2688 x 1520 pixeles fotókat tud készíteni. A technológiáról már bővebben is írtunk, a technikai paraméterek itt is változatlanok, hiszen 1/3 hüvelykes érzékelőlapka fogadja a fényt, a képek digitális feldolgozásában pedig a HTC ImageChip 2 nevű találmány segít. A lencse 28 milliméteres (ekv.) nagylátószögű, fényereje f/2.0, sötétben pedig ledes villanót használhatunk. A kamerát kezelő szoftver nagyon kellemes, a felbontáson kívül szinte mindent állíthatunk benne (a felbontást csak közvetve, ugyanis a képarány módosításával nyilván az is változik, de az 1520 pixeles magasság mindig adott), az egyetlen hiányosság talán az, hogy kevés motívumprogram van (álló, jelenet, háttérvilágítás, szöveg, makró, éjjel). Életemben először szerettem volna a tűzijáték módot használni, erre nincs, botrány.

A problémát persze nem a tűzijátékmód hiánya okozza, hanem maga az érzékelő, vagy maga a kamera, ha úgy tetszik. A HTC One mini képminősége ugyanis pocsék, az összes nappali felvétel túlexponált, zajos, mosott, fakó, a nagy kontrasztkülönbségeknél erőteljes kromatikus aberráció figyelhető meg, a képek szélei pedig még a többi résznél is homályosabbak. Ezek egy részén nyilván nem lehet javítani, de legalább a zajszint jobb lehetne, ha mondjuk 14 megapixelesek lennének a felvételek és azokat kicsinyítenénk 4-re, de itt ugye alapból ilyen kicsi a felbontás, ezért még a Photoshop sem segít szegény mini felvételein. Egyedül talán a makró mód értékelhető, az éjszakai felvételek minősége viszont siralmas.

A videózás menti meg a gépet a teljes lebőgéstől, az ugyanis egészen korrekt. A legnagyobb elérhető felbontás Full HD, van lassított és gyorsított (60 fps) felvétel és HDR-mód is. Nappal teljesen korrekt a képminőség, éjszaka pedig sötét, de értékelhető. A lassított felvétel pedig továbbra is jópofa, ahogy a Zoe névre keresztelt mód is, melyről bővebben ide kattintva lehet olvasni.

[+]

A zenelejátszó szép és jól kezelhető, de sajnos hiányzik belőle a hangszínszabályzó. Van viszont FM-rádió, mely nem működik bedugott fülhallgató nélkül, pedig jó lenne, hiszen az előlapon található sztereó hangszórók sokkal szebben szólnak, mint egy átlagos telefonnál; azt is mondhatnám, hogy hangminőség szempontjából a One mini a notebookok, nem pedig az okostelefonok ligájában focizik, még akkor is, ha a maximális hangerő nem fülsüketítő. Az egy másik kérdés, hogy a HTC magyar honlapján erre stúdióminőségű hangként hivatkoznak, de mivel tényleg szépen szól a kütyü, ezen a mondaton legfeljebb csak a szemöldökünket érdemes felhúzni. Videólejátszás során nincs gond, a Full HD tartalmakat nevetve viszi a gép.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!