Fotós képességek

A Huawei hamar rájött: a kamera elsőrangú szempont vásárláskor, és a Leicával összefogva még a P20 Pro tripla hátlapi rendszerére is sikerült rálicitálni. Adott a méretes, 40 megapixeles főkamera f/1,8-as rekeszértékű, 27 mm-es optikával (35 mm ekv.), illetve PDAF és lézeres autofókusszal. Ott van aztán a 8 megapixeles segédkamera kontrasztalapú fókusszal, az előbbi viszonylatában 3x-os zoommal, 80 mm-es és f/2,4-es rekeszértékű lencsével, optikai képstabilizálással. A monokróm egységet pedig 106 fokos látószögű modul váltja 20 megapixelen, f/2,2-es rekeszértékkel és 16 mm-es optikával, szintén kontrasztalapú fókusszal, hardveres stabilizálás nélkül. Ez utóbbi 2,5 cm-es szupermakró lövésére is alkalmas. Akad még kéttónusú LED villanó közepes fényerővel, az előlapra pedig 24 megapixeles modul került HDR-rel és képernyővillanóval, egy sor arcszépítő és portrémegvilágítás effekttel, következzen is négy példa.

Portré mindkét oldalról lőhető, a hagyományos háttérelmosás mellett pedig egy sor AI háttér kivetíthető a színestől a fény-árnyék játékon át a teljesen sötétig, de még a beeső fénycsóvák alakjait is formákká, mondjuk szívekké lehet alakítani. A második sor ezt a hátlapi kamerákkal demonstrálja, portré egyébként lőhető 1x-es és 3x-os zoom mellett is. Maga a szoftver pillanatok alatt indul. Egyik oldalon a beállítások, a Leica tónusok, az élő fotó, a vaku és a HiVision tárgyazonosítás érhető el, alul középen az 1x-es, 3x-os, 5x-ös (hibrid zoom) és 0,6x-os (nagylátószögű) kameraváltó, jobbra pedig a módválasztó, az előlapi kamera, az exponáló és a galéria.

[+]

A módok: portré, esti fotó, mélységélességgel való játék, profi fotó és videó, monokróm (szoftveres), kézi HDR, 2D panoráma, 3D tárgyszkennelés és trükkök, víz alatti felvétel (csak a billentyűk használhatók ilyenkor), fénnyel festés, szűrők, dokumentumkép, lassított mozgás, AR-effektek, time-lapse, ételfotó és vízjel. Kérhetők rácsvonalak, akad időzítő, hangvezérlés, némítás, segédfény, vízjel és vízszintező. Az AI mód a P20 Prón természetellenes telítettséggel és kontrasztokat hozott, az MI Mester-t a Mate 20 Próhoz azonban rendbe kapták. Bár a virágokat és ételeket felismerve rátol a telítettségre, nem viszi túlzásba, témaválasztásban pedig jeles. Maga vált a kamerák között portré, éjjeli, szupermakró vagy széles látószögű módra, esetleg felismeri ellenfényben az alakokat, és igazít a HDR-en. Alapból az MI mester ki van kapcsolva és beüzemelve sem kötelező a javaslatai elfogadni, viszont tényleg hasznossá vált a dolog.

Az automatika a főkamera esetében alapból 10 megapixelen rögzít , szintén 10-re skálázza a zoomkamera felvételeit és 20 megapixelen rögzülnek a nagylátószögű fotók. Választható ugyan 40 megapixeles felbontás is, ám ilyenkor sem a zoom, sem a nagylátószögű kamera nem érhető el valami furcsa oknál fogva, és sajnos a HDR mód sem, pedig hatékony a dinamika javítására. Ha annyi a pixel a főszenzoron, hogy nem bírja el képfeldolgozás, nyugodtan lehetett volna 20 megapixeles modult mellékelni – nagyításra úgyis ott a zoomkamera, és akkor nem kell a nagy részletesség vagy a nagy dinamika között dönteni. Az első oszlopban a főkamera 40, a másodikban a 10 megapixeles képei láthatók, a harmadikban a zoomfelvételek, a negyedikben pedig a széles látószögűek.

Elmondhatatlanul hasznos, hogy nappal három látószög között lehet váltani, rendre jó dinamikával HDR-ben, megbízható fehéregyensúllyal és gyors működéssel. Pillanatok alatt dolgozik a főkamera autofókusza, míg a zoomlencse picit lomhábban élesít. Középen a főkamera és zoomkamera felvételei jó vonalélességgel rendelkeznek, viszont már ilyenkor felfedezhető némi zajszűrés és élesítés – egy U12+ vagy Note9 természetesebb rajzolatával szemben. A nagylátószögű felvételek már középen is puhábbak, és a széleken komolyabb a torzítás, de még mindig előnyösebbek a helyzet, mint a G7 ThinQ esetében.

A makróhelyzet kettős: a főkamera talán már túlságosan szűk mélységélességgel dolgozik, így a közeli témának csak kis szeglete éles, viszont a háttér kellemesen elmosott. Egész közel hajolva viszont a széles látószögű modul az apró bogaraktól kezdve a miniatűr tárgyakon át sok mindent lencsevégre tud kapni, egészen 2,5 cm-ig, szélesebb élességtartománnyal és kevésbé elmosott háttérrel. A rendszer a közelképeket mondjuk hajlamos túlexponálni, és néha az érintőfókusszal is bajlódni kell.

Este továbbra is többet kínál a Huawei bármely konkurensénél, és hacsak nincs tényleg sötét, az automatika simán beveti az optikai stabilizálással megáldott zoomkamerát, míg a riválisok naplemente után szinte mindig digitálisan nagyítanak. A nagylátószögű optika sem fél a sötétben, csak kevésbé részletesek az eredményei. A főkamerát érdemes 10 megapixelen hagyni, mert jófajta, többelemes képfeldolgozással világosít rá a sötét részletekre, néha egészen kiváló módon, máskor kissé kontraszttalan, „digitális” eredményekkel. A fehéregyensúly általában pontos (bár a nagylátószögű modul hajlamos melegebb színekkel választani). A sárgás utcai világítás viszont marad sárgás, esetleg zöldes, ilyenkor nem kompenzál az automatika hibátlanul. Adott mindenesetre az érzékenység akár ISO102400-ig, úgyhogy komoly zajmentesítés árán a Mate 20 Próval a koromsötétben is látni lehet. Ott van aztán a rövid expozíciók sorából, több másodperc alatt dolgozó esti mód, amivel kézből is éles éjjeli képek születhetnek, a normál és a nagylátószögű kamerával egyaránt, digitális nagyítás mellett. Az esti mód minden esetben 10 megapixelen, kevesebb részlettel, viszont telítettebb színekkel dolgozik, és „jobban lát” a sötétben.

Kézi módban a mérési mód, az érzékenység (40 megapixelen ISO6400-ig, 10-en 102400-ig), a záridő (30 mp-ig), az expozíció (+-4 Fé), a fókuszmód (kézifókusszal) és a fehéregyensúly állítható (sémák, skála), és mindhárom kamera esetében menthető a DNG nyersfájl, ami megint csak szuper hír. Ezt a mód a Huawei-en azonban még mindig kifog, lásd fent az első két sort. A JPG eredményeket jobban elmossa az algoritmus, mint az automata mód esetében, kiváltképp a széles látószögű eredmények veszítenek rengeteg részletet, pedig pont ilyenkor kellene visszafogni a zajmentesítést. Este pedig már az 1/8 másodperces záridők is hajlamosak bemozdulni. Másfél hét használat után lényegében nem volt alkalom, amikor a kézi babrálás eredményesebb lett volna az automatikánál – ez elismerés és kritika egyben. Aki mégis belefog a DNG fájlok feldolgozásába, észreveheti, hogy tényleg sokkal több a szenzorokról érkező részlet, lásd a sarkokat a benzinkutas, széles látószögű felvétel esetében. A normál és a nagylátószögű képek a széleken ugyanakkor sokkal sötétebbek és zöldesebbek, mint középen, és túl nagy munka ezt Camera RAW-ban kiküszöbölni.

[+]

Jól reflektál a kézi mód a Huawei mennyiségi elvére: rengeteg mód és felbontás akad egyazon téma sokféle megörökítésére, más-más előnyökkel (pl. részletesség vs. nagyobb dinamika), és sokszor 4-5 fotó közül kell kihalászni a legjobbat. Én konkrétan százával lőttem a képeket, és órákig válogattam össze a fentieket a legelőnyösebből, gigabájtok sokaságában mérhető felesleggel. Mindeközben István vagy Emese előveszi az iPhone Xs-t, az U12+-t vagy vagy Note9-et, és eséllyel elsőre kattintásra kihozza mobilkamerái maximumát. Nyilván egyik rivális sem kínál tripla rendszert (bár a V40 ThinQ és a Galaxy A9 szót kér, és majd adunk is), főleg nem annyi opciót vagy éjjellátó képességeket, a Mate 20 Pro pedig még olvasóink kamerás kedvencét, a P20 Prót is lepipálja. A Huawei és a Leica láthatóan ennek a széles csoportnak fejleszt, semmint az abszolút képminőséget fürkésző kisebbségnek, hiszen a legtöbb kép úgyis a közösségi oldalakon vagy egy 4K tévén, és nem A4-es nyomatokon köt ki. Ettől még megérné ráfeküdni a kézi mód és a zajmentesítés letisztázására, hogy ott se maradjon támadási felület a kötekedő szakportálokon.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!