Fetrengős-sárkányos
A harmadik doboz rejtette személyes kedvencemet, az ismeretlen márkájú és típusú készüléket, amelyhez hasonlót soha nem láttam. A fekete telefon olyan dermesztően ronda, hogy oktatni kellene, gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy összetömörített Motorola DynaTalk, vaskos, szögletesen husi darab, morcosan keskeny, és van a tetején egy bazi nagy antenna. Nem is tudom, hogy mikor láttam külső antennát utoljára, nem tudom, hogy most ez direkt ilyen retró, vagy tényleg komolyan gondolták. Kábé olyan, mintha a tervezők láttak volna egy Piszkos Harry filmet, és annak alapján álmodták meg a külsőt.
Ezt nem lehet szavakba önteni. A csillogóan fekete telefon oldalán jókora gumiajtó takarja a microSD kártya bemenetét. Kivettem, láttam, hogy 128 megabájtos, úgyhogy vissza akartam tenni, és a kártya becsúszott a foglalat és a készülékház közé. Kőkeményen. Benn is szorult, végleg, látszólag csak a telefon szétszerelésével lehetett kivenni. Ki tervezett ilyet? Adott egy rés, amibe egy tényleg nem túl nagy lapkát kellene belecsúsztatni, azt megkonstruálják háromszor olyan szélesre, és a rés alatt és felett van még két ugyanekkora hely, hogy direkt szivassanak, esküszöm, hogy ez nem véletlen. Úgy felidegesítettem magam, hogy az egész Kőbányai Piac összes felmenője végigcsuklotta az éjszakát.
A hátlapon műanyagba gravírozott sárkányos motívum és a felirat szerint 1,3 megapixeles kamera található. A dögnagy akku alá kell becsúsztatni a SIM kártyát, megtettem, bekapcsoltam, sikítva dobtam el. Mint a Mortal Kombat 1-ben, olyan zene szólalt meg, elemi hangerővel, aztán, hmm, kiírta, hogy Insert SIM. Ennyiben maradtunk. A microSD kártyát nem bírtam kipiszkálni, de a beszorult lapka blokkolta az áramkört, ami a SIM kártyához megy, úgyhogy az egész pakkot sietve vissza akartam adni, amikor is tettem egy utolsó próbát, és a SIM irányából megközelítve a memóriakártyát, ki bírtam piszkálni. Végülis csak 42 percembe került.
Bekapcsoltam. Újra. Hiba volt. Bejutottam a 12 ikonos főmenübe, de nem tudtam egymástól megkülönböztetni a rajzokat egy ekkora kijelzőn. Gondoltam, hogy kiválasztok egyet, találomra, ám meglepetésemre a navigációs gombnak a közepe csak design célokat szolgál, benyomni nem lehet, ehhez a funckiógombokat kell használni. A multimédiával kezdtem, a zenelejátszó itt is megy a háttérben, de én még ilyen ronda kezelőfelületet életemben nem láttam. Építőkockák(!) szimbolizálják a funkciógombokat. Van hangszínszabályozó is, és alapvetően a kütyü durván jól szól, olyan hangerővel, hogy a másik kerületben is felkeltek a lakók éjjel, amikor próbálgattam.
A kamera... ugyanaz a "minőség", mint a Hello Kitty telefon esetében. A legnagyobb királyság, hogy be lehet kapcsolni a vakut a menüben, csak kár, hogy fizikálisan ilyen nincs a készüléken. A naptár itt sem ad lehetőséget semmiféle rögzítésre, a világóra Beijing városát veszi alapul. A névjegyzék és az üzenetkezelés legalább az ékezetekkel elboldogul, vannak profilok, a rezgés is izmos. Az extrák között testtömeg-index és menstruációs naptár is található. A főmenü bal felső ikonjának neve: "colligate cha...". Ha az ember rákattint, akkor egy fejcsóválós manga kislány jelentkezik be, és a következő felirat látható: "investment". Na, azt hiszem, hogy az kéne a kínai mobiliparba is, leginkább szellemi "investment".
Soha többé nem akarok kínai telefont látni.
