Hardver, rendszer, UI

Hardveresen nem nagyon találni kivetnivalót a Meizu újdonságában. Hasonlóan a Samsung Galaxy S II és Galaxy Note készülékekhez, tesztalanyunkban is egy Exynos 4210 lapkakészlet található. A 45 nanométeres csíkszélességű lapkában egy kétmagos ARM Cortex-A9 processzor található, mely magonként 1,4 GHz-en pörög, a grafikus számításokért pedig egy MALI-400MP GPU felel. Érdekesség, hogy a processzormagok órajelét három fokozatban szabályozhatjuk, ez 600 MHz, 1 GHz és 1,4 GHz mértékű lépéseket jelent (low, normal és high, azaz alacsony, normál és magas fokozatok). Bár ez jótékony hatással van az akkumulátoridőre, a működésre kevésbé; magas fokozaton érezhetően folyamatosabb a működés, főleg egyszerre több alkalmazás futtatása esetén. A lapkakészlet mellett 1 GB LP-DDR2 RAM és 2 GB ROM található, a belső tárhely mérete pedig 12 GB kapacitású.

A működési sebességre nem lehet panasz, a Meizu MX sikeresen vette az akadályokat. A telefont nagyon nehéz megakasztani, az összetettebb weboldalak és az 1080p felbontású videók lejátszása meg sem kottyan neki. A multitasking, azaz egyszerre több program futtatása és a köztük történő váltogatás is szélsebes, a szintetikus teszteken pedig igen magas pontszámokat ért el a mobil. Az alábbi táblázatban egy szintén Exynos-szal szerelt Galaxy S II és egy Tegra 2 250-re épülő Samsung Galaxy Tab 10.1V-vel eresztettük össze a gépet.

A telefonon az Android rendszer 2.3.5-ös, Gingerbread névre hallgató verziója fut; hamarosan azonban érkezik rá a hivatalos Ice Cream Sandwich frissítés. Az alap droidos felhasználói felületnek nyoma sincs a készüléken, a meizus srácok egy egyedi grafikákkal operáló UI-t húztak a rendszer fölé, amely a Flyme OS névre hallgat. Az M9 által kitaposott úton haladó megoldás egyfajta Android-iOS hibridként hat, az alkalmazásokat csoportosító menüt ugyanis elfelejthetjük. Ehelyett minden telepített app ikonja a készenléti képernyő oldalaira kerül (á lá iOS), melyre ettől függetlenül widgeteket is ki tudunk pakolni az androidos hagyományoknak megfelelően. A tisztelt olvasó pedig kövezzen meg, de az időjárás-jelentő minialkalmazás külseje számomra egy az egyben a Windows Phone 7 letisztult, minimalista irányvonalait tükrözi. A képernyő tetejéről lehúzható állapotsáv immár csak olyan hosszú, amennyi értesítésünk van (azaz csak addig nyújtózkodik, amíg a takaró ér), ez pedig a Samsung-féle bada rendszerből köszön vissza. Egyszóval van itt minden, ám az egyveleg mégsem giccses, hanem egy jól használható, ergonomikus és kézreálló masszává áll össze.

Az alkalmazások menü és a készenléti képernyő házassága mellett rengeteg hasznos kis apróság, az alábbiakban a legfontosabbak olvashatók. A beállítások gombot hosszan nyomva egy áttetsző panel ugrik fel, mely az adatkapcsolati beállítások mellett a zenelejátszó vezérlőinek is otthont ad, valamit az éppen futó alkalmazások monitorozására és a bezárásukra is lehetőség van. A ki- és bekapcsoló gombot hosszan nyomva tartva pedig egy újabb menü tárul a szemünk elé, amelyben a néma módot, a rezgő hívásjelzést, a repülő módot, az adatforgalmat és az orientációváltást kapcsolgathatjuk ki és be. A főképernyőn mappákat is létre hozhatunk, az egyes programokat pedig az ujjunkat az ikonon tartva, a képernyő alsó részén megjelenő sávra húzva törölhetjük. A vízszintesen görgethető listáknál automatikusan a felsorolás elejére ugorhatunk, ha (iOS mintájára) megérintjük a jobb felső sarkot. A megújult képernyőzáron a zenelejátszó vezérlői is helyet kaptak, az alul látható három ikon segítségével pedig kapásból a telefonkönyvbe, a főképernyőre vagy az üzenetkezelőbe ugorhatunk. A Meizu a konkurens gyártókhoz hasonlóan útnak indított egy saját felhő alapú megoldást is, mellyel a névjegyzék, a naptár és az üzenetkezelő tartalma mellett a beállítások szinkronizálására is van lehetőség.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!