Külső
A telefonnal együtt töltött pár nap alatt több, a mobil telefóniában kevésbé jártas ismerősöm is feltette az ominózus kérdést: az egy ájfón nálad? A gyanú nem volt teljesen alaptalan, a Meizu MX formaterve ugyanis erősen emlékeztet egy fehér hátlappal rendelkező Apple iPhone 3GS-re, szemből pedig mintha egy iPhone 4S kacsintana vissza: ugyanaz a lekerekített formaterv és színhasználat fogadja az embert. Persze a kijelzőt feloldva már megváltozik a helyzet, de tény, hogy az óvatlan nézelődő számára külsőleg könnyen összetéveszthető a két mobil. A borítás teljes mértékben plasztikból van, sajnos a csillogósabb fajtából, így hamar tele lesz ujjlenyomatokkal. Az összeszerelés minősége megfelelő, mi több, a hátlapot idegtépő (avagy inkább körömtépő) feladat lefejteni. A dimenziók átlagosak, a 121,1 x 63,3 x 10,3 milliméteres és 138 grammos telefon sem nagynak, sem különösen nehéznek nem mondható.
Az előlap felépítése nem sokat változott az M9 óta. Legfelül szokás szerint a hangszórót találjuk, mely mellett egy másodlagos kamera is helyet kapott. Kissé lejjebb láthatjuk az alig felfedezhető fény- és közelségérzékelőt, a jobb felső sarokban pedig egy Meizu felirat olvasható; feltéve, ha az ember tud kínaiul. A legnagyobb területet a 4 hüvelykes képátlójú képernyő foglalja el, amely 640 x 960 képpontos felbontással rendelkezik, a megjelenített színek száma pedig 16 millióra rúg. A technológiáját tekintve egy Sharp gyártmányú ASV panellel van dolgunk, amely szép és nem túlszaturált színekkel operál, a kép pedig tűéles a magas felbontásnak köszönhetően. A betekintési szögek korrektek, a feliratok még 80-85 fokot forgatva is olvashatók maradnak; igaz, ekkor azért érzékelhetően fakulnak a színek. Természetesen egy érintőkijelzőről van szó, amely kapacitív módon érzékel, egyszerre akár több helyen is. A panel alatt három gomb kapott helyet: a középső fizikai menübillentyűt két kapacitív tapigomb (vissza és beállítások) fogja közre. Utóbbi kettő érdekessége, hogy az aktuális orientációnak és funkcionalitásnak megfelelően változnak. Ha például az adott felületen nem értelmezhető a vissza gomb, a nyilat reprezentáló három pöttyből csak egy világít; ez a beállítások esetén is így működik. A gombok követik az orientációváltásokat is, fektetett nézetben döngetve a kijelzővel egyetemben ők is elfordulnak. Jópofa továbbá, hogy nem fogadott hívás, új levél vagy egyéb értesítés esetén halványan pislákol egy-egy LED, ezzel jelezve a felhasználónak.
A telefon hátlapján nincs túl sok látnivaló, egyetlen díszítőelemként be kell érnünk egy Meizu MX felirattal. A kamera fent középen kapott helyet, felette egy szimpla LED-es villanót láthatunk; a fényképező feletti védőüveg a végleges verzióban más, erősebb portaszító tulajdonságú anyagból készül. A bal alsó sarokban található a külső hangszóró, amely bár a mobilos hangkeltők között hangosan és viszonylag jól szól, csodát nem szabad várni ezen a téren. A telefonbeszélgetések kihangosításához tökéletes, minőségi zenehallgatásra azonban nem ajánlott.
A telefon oldalán csak a legfontosabb elemek kaptak helyet, de ennek megvan az oka. Alul ugyanis egy MHL (Mobile High-definiton Link) port található, amelyre a microUSB-kábel mellett HDMI- és USB-hoszt kábelt is ráköthetünk; utóbbi kettő sajnos nem volt a dobozban. Felül a 3,5 milliméteres kimenet és a ki- és bekapcsoló gomb figyel, utóbbi a képernyő lezárására és feloldására is használható. A hangerőt baloldalt szabályozhatjuk a jelenleg kissé nagy nyomáspontú billentyűvel, de ezt már kijavították: a gombok kialakítása még nem végleges a mi példányunkon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
