Menürendszer, kezelhetőség, szoftverek
A készenléti képernyőn négy szabadon variálható ikon van, ezek a d-pad egy-egy irányához vannak hozzárendelve, kedvenc alkalmazásainkat tehát gyorsan és gond nélkül elindíthatjuk. Van továbbá egy listás gyorsmenü is, melyet a bal oldali szoftveres gombbal érhetünk el. A menübe a túloldalon lévővel jutunk, a dizájnt a köralakú kijelzőre szabták, a kilenc darab ikon ennek megfelelően helyezkedik el. Köztük váltani a horizontális iránygombokkal tudunk, az animáció alapvetően szép, csak elég lassú, ha tehát gyorsan nyomogatjuk az iránygombokat, akkor mindenféle átmenet nélkül fogunk ugrálni a menüpontok között, melyek sorban a következők: telefonkönyv, utolsó hívások, kamera, beállítások, web, naptár, irodai eszközök, multimédia, üzenetek. A térerőt és az akkumulátor töltöttségét magában a főmenüben nem láthatjuk, a készenléti képernyőn és az egyes almenükben viszont megjelenik. A sebesség nem különösebben impresszív, a szoftver hajlamos indokolatlan lassulásokra, de azért általában a használható szinten belül mozog.
Programok terén a szokásos Motorola-kínálat áll rendelkezésünkre, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Utóbbiak közé tartozik, hogy hiányzik a stopper és az időzítő, előbbiek közé, hogy egy meglehetősen korrekt naptár áll a rendelkezésünkre, melybe kismillió féle eseményt rögzíthetünk. Ez egyébként nem kör alakú, hanem négyzetes, pont olyan, mint az E széria fekvő kijelzőiben lévő - a 480 pixeles átmérőjű kör ugyanis értelemszerűen tartalmaz egy 320 x 240 pixeles részt középen, így az Aura elméletileg kompatibilis minden "normális" kijelzőre írt alkalmazással is. A legtöbb programot egyébként az irodati eszközök menüpont alatt találunk, innen elérhetjük többek között az egyébként külön menüponttal is rendelkező naptárat, a fájlkezelőt, az ébresztőt, a világórát, a számológépet, a jegyzettömböt, a szinkronizálást és a letöltéskezelőt, a hívási szolgáltatásokat, valamint a feladatlistát.
Témákból gyárilag két darab van, egy világos és egy sötét színű, mindkettő nagyon jól néz ki. Háttérképekből jó párat felpakolt a gyártó a masinára, egyik gyönyörűbb, mint a másik, nem győztem elég gyakran váltogatni közöttük. Hasonló a helyzet a flip visszahajtása után megjelenő órával, melyekből fél tucat került a gépre, és hát tény ami tény, mindegyik egy kisebb vizuális orgazmus. Van például egy digitális változat, mely minden összecsukáskor változtatja a színét, ami önmagában nem különösebben nagy dolog, de a szoftver készítői valami elképesztően jó érzékkel válogatták össze e színeket, ami lehet, hogy semmiségnek hat, a használat során viszont mégis felemelő: olyan érzés ránézni az Aura kijelzőjére, mint egy szép órára.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
