Bevezető, tartozékok
Rendkívüli izgalommal fogadta a szakma és a mobilpiac születésétől kezdve jelenlévő gyártó rajongótábora a hírt, amikor négy évvel ezelőtt bejelentették: a Google felvásárolja az anyagi válságban lévő Motorolát. Három évvel később aztán, éppen amikor a Moto G, Moto E és Moto X sorozatok megtolták a patinás amerikai vállalat szekerét, és a motorolás Nexus készülék körvonalai kezdtek kirajzolódni, jött az újabb fordulat: a Google eladta a gyártó mobilos részlegét a Lenovónak. A 2014-es Moto X, annak óriásra hízott fivére, a Nexus 6 és a kezdetben szolgáltatói kínálatban kapható Moto Maxx így a búcsú árnyékéban startolt el.
A Google-ös válás és a lenovós házasság azonban nem jelenti az út végét, sőt: egy újabb izgalmas fejezetet nyit a Motorola több évtizedes történetében. Míg ugyanis a Google-nak a partnerei miatt mindig is kellemetlen volt „saját gyártású” eszközöket piacra dobnia, hiszen kényesen oda kellett figyelnie, hogy a Motorola ne kapjon tőlük megkülönböztetett figyelmet, addig a Lenovo az eszközpiacon képzeli el a jelenét és jövőjét, és a továbbra is önállóan működő Motorola lehetőséget ad a kínaiaknak arra, hogy olyan régiókban is sikereket érjenek el, ahol a saját logó kevésbé népszerű.
A 2013-as Moto X a 2014-es mellett [+]
Mielőtt azonban a Motorola új fejezete elkezdődne, megkaptuk azt a készüléket, amely a keresőóriással kötött partnerkapcsolat csúcsát jelenti, és amely a legújabb Nexus készüléket inspirálta. Az amerikai gyártó sokat tanult az előd hibáiból, így mind a képernyő és hardveres tulajdonságok, mind pedig a külső és konstrukció terén előrelépett, de a négy előlapi infra szenzor is izgalomba hozta a közönséget a bejelentéskor. Mindez az Android 5.0 Lollipop gyors érkezésével egy olyan készüléket szült, amelyet jómagam is alig győztem kivárni. A Moto X végül egy kedves olvasónk felajánlásra futott be, és lelkesen fogtam neki a kiismerésének.
A Motorola Moto X (2014) fehér csomagolást kapott, rajta hatalmas, kék logóval, hogy senki ne tévessze össze a dobozt egy rivális gyártóéval. A készülék és tálcája alól némi leírás, egy SIM-tálca megnyitására használatos tű, egy 1,2 amperes töltőfej és egy microUSB kábel varázsolható elő, a mikrofonos füles sajnos kimaradt. Itt jegyezném meg, hogy a tesztelésre kapott példány dél-amerikai származású, így azon magyar rendszernyelvet nem tudtam beállítani.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
